A szicziliai királyság.
A szicziliai királyság.
Erzsébet anyakirálynő 1343 július 24-én érkezett Nápolyba. Anyai éles szeme csakhamar meglátta, hogy Johanna ármányai ellen csak Avignonban, a pápánál találhat oltalmat. Kőszegi Vid barát, nyitrai püspök vezetése mellett tehát követséget állított össze, mely a pápától kieszközölje a szicziliai koronát Endre részére, kit az születésénél fogva megilletett. E követségnek nem utolsó tagja volt Miklós prépost. – A római szentszék nem akart hozzájárulni, hogy Endrét is megkoronázzák szicziliai királynak. Keserű tapasztalatai voltak a szicziliai ügyekben. VI. Kelemen pápa inkább hajlott azok nézetéhez, kik attól tartottak, hogy a szentszék csakis kárát vallhatná, ha az Anjouknak ugyanaz az ága uralkodnék Szicziliában, mely Magyarországon. Csalódni emberi dolog. A szentszék is csalódott e föltevésben. Csalódása egyik következménye a nagy egyházi szakadás lett, mely VI. Orbán uralkodása alatt kezdődött meg. Ez idő szerint azonban mégis engedett a szentszék, nem ugyan a magyar követségi jogi bizonyítékainak, mert a követ urak eszök munkájával nem sokra mentek, hanem czélt értek azzal, hogy Lajos király és anyja tudtán kívül, 44.000 ezüst márkát ígértek a pápai kamarának, ha Endrét szicziliai királynak megkoronázzák.*
Küküllei főesperes, Fontes domest. III., 142.
Nagy Lajos király és anyja megütközéssel vették tudomásul, mi módon szerzett követségök Endre herczeg jogának érvényt, hogy Szicziliához való igényöket, mely Isten és igazság szerint a magyar Anjoukat megillette, pénzen kellett megvásárolniok. Neheztelésök főleg a követség vezetője, a nyitrai püspök ellen irányúlt, kit a pápa nem győzött eléggé ajánlani és menegetni.* Vásári Miklóst ellenben fönnen magasztalta a király, hogy hasznos szolgálatot végzett neki, hűségesen, nagy gonddal és fáradsággal járván el ügyében a pápánál. Nem csoda tehát, hogy midőn Vida püspök halálával a nyitrai szék megürült,* Nagy Lajos király Miklóst, az esztergomi prépostot, noha még csak alszerpap volt, szemelte ki nyitrai püspöknek. A pápa pedig, ki az időben minden püspökség betöltését magának tartotta fönn, 1347 május 23-án annál szívesebben nevezte ki, hogy ezzel is megvigasztalja az Endre herczeg borzasztó halála következtében (1345 szeptember 19-én) keményen sújtott és bosszút lihegő királyi családot.
Theiner, Monum. Hung. I., 664., 682.
1347. április 4-én a nyitrai püspökség üresedésben van. (Fejér, CD. IX I., 464)
Nem föladatunk az eseményeket, melyek Endre herczeg meggyilkolása nyomán keletkeztek, újabban előadni, hanem tárgyunkra vonatkozólag azt kell megjegyeznünk, hogy Vásári Miklós ezután mint ügyes diplomata, nagyszabású politikus és hadjáratoktól sem idegenkedő vezérférfiú mutatkozik be, mi által annyira megnyerte a királyi udvar bizalmát és kegyeit, hogy a főpapi méltóságok rangsorozatán, a nyitrai, zágrábi püspökségen és a kalocsai érsekségen át az esztergomi érsekségig – nem is haladt, de mondhatnók, – röpült. – Nagy Lajos király írva hagyta felőle: Miután Endre herczeg a királyi czímet és koronát a római szentszéktől elnyeré, némely gonosz, ármányos és áruló emberek, a pokol fajzati, az egész világ megbotránkozására őt meggyilkolák, ő maga, a király pedig égett a boszúvágytól, hogy ez Isten ellen elkövetett szörnyű bűnt megtorolja: mielőtt személyesen útra indulna, Miklóst, akkor már választott és megerősített püspököt küldötte előzőleg Apuliába, a magyar királynak meghódolt Aquila városába, némely főurakkal és vitézekkel. A püspök, a hadi kincstár is vele lévén, folytonos veszedelemnek kitevén életét, több hónapig működött ott, hogy a föladatot, melylyel megbízták, végezze. Az ő és a már előbb Olaszországba érkezett Kont Miklós utánjárásának és rábeszélésének köszönhető főleg, hogy ama vidék fejedelmei, főurai, nemesei és mindenrendű népei a magyar ügyhöz szegődtek, és Nagy Lajos királynak hűséges segítséget igértek. Azután visszahítta őt a király, hogy számot adjon a tapasztalt hangulatról és fáradozásai eredményéről. A haza érkezett püspök a király teljes megelégedésére elmondotta Apuliában végzett dolgait: kiket nyert meg számára és mennyire készek 259ezek a magyar király odaadó szolgálatára. Ily biztató előzmények után a király végre elindult Olaszországba. Vásári püspök Tamás öcscsével, az udvari vitézzel szintén kísérte. Hálás elismeréssel vallja meg végül Nagy Lajos király, hogy mindeneket úgy talált, mint azt Miklós püspök jelenté, s ennél fogva kivált neki köszönheti, hogy jó siker követte hadjáratát.* Kellő részletességgel megírtuk Nagy Lajos király ez első olasz útját, mely Visegrádról 1347 november 11-én kiindulván, ugyanaz év deczember 23-án Aquiliában érte el czélját. Megírtuk ez első hadjárata eseményeit, eredményeit, a magyar diplomaczia fényes tevékenységét, azt a – mondhatnók – legfényesebbet is, melyet a nyitrai választott püspök és követtársa, Pelsőczi Böbék György heves-újvári ispán Avignonban 1349 februárius és márczius havában kifejtett. – Ez alkalommal arra kérte a pápát, hogy rokonának, Béli Bekő fiának, Tamás egri egyházmegyei kispapnak az esztergom-szenttamáshegyi prépostságot adományozza, melyet eddig Böbék Domokos élvezett, kit a pápa három héttel előbb az egri prépostságra előléptetett. A pápa hozzájárult Miklós püspök kérelméhez, mindazonáltal Böbék Domokost tovább is szenttamási prépostnak találjuk, mint ilyen 1350-től 1356-ig helytartója volt Vásári Miklós érseknek; 1356-ban szepesi prépost lett, 1361 július 31-én csanádi, 1373. február 23-án váradi püspöknek neveztetett ki, meghalt 1374 október 31-én.* Másik kérése az volt, hogy káplánját, a piacenzai illetőségű Surdisu (Surdus, de Surdis) Domokos fia János, zágrábi javadalmas kanoniát kapjon, mindamellett hogy kántor-kanonok a császmai társas káptalanban és javadalmas kanonok a piacenzai Szent Antal-egyházban. Hajlandó azonban a császmai kántorságon túladni, mihelyt a zágrábi egyházban valamely méltóságra, vagy tisztségre szert tesz.* – Ez az első történeti adat, mely Surdisi Jánosról, utóbb váczi, majd győri püspökről, legutóbb (1376–1378.) esztergomi érsekről szól, mert az csak gyanításunk, – habár nem alaptalan, – hogy a szóban forgó Jánost Piacenzai Jakab zágrábi püspök hozta Magyarországba, illetve Zágrábba.
Turul, i. h. – Chronicon Estense (Muratorinál XV, 442.)
Supplic. Clem. VI. a. VII., p. III. fol, 206. – Theiner, I. 771. – Anjouk Okmt. V., 525, 555. VI., 249–521. – Pirhalla, szepesi préposts. 54. – Eubel. Hierarchia cath.
Supplic. Clem. VI. a VIII., p. III. f. 210.
