Kovácsi határjárás.
Kovácsi határjárás.
Nagy Lajos király iménti levelében említett kedvezményről, melyben I. Károly király részesítette Esztergom városát, egy 1326-ban november 8-án kelt okírat tanúskodik, melynek erejével a mondott király Esztergom városának a vele szomszédos Kovácsi királyi helységet adományozta, és kiküldvén emberét, Csitvári András mestert, megbízta az esztergomi káptalant, hogy Kovácsi helység határait megjáratván, annak birodalmába Esztergom városát beiktassa. Miután ez megtörtént, a káptalan jelentést tett a királynak, melynek Esztergom határára fölöttébb becses és érdekes részleteit közölni czélszerűnek tartjuk: „Mi tehát – írja folytatólag a káptalan, – fölséges parancsainak mindenekben engedelmeskedni óhajtván, a mint tartozunk, embereddel, Csitvári Andrással, kanonoktársunkat, Jakab mestert, a Frank ispán fiát tanúbizonyságul kiküldöttük a teendők elvégzésére. Kik visszaérkezvén, előadták, hogy november 7-én kimentek Kovácsi színhelyére s azt átadták összes tartozékaival, haszonélvezeteivel együtt Esztergom királyi városnak, és annak örökös birtokába ellentmondás nélkül beiktattuk. Mely birtoknak határai a következők: Az első határ éjszak felől Esztergom város árkánál van, a csúti templom faluja közelében, azután tovább indulva a Szent Domokos-templom felé, itt találtak egy újonnan emelt határdombot, melytől egyenesen menve, az esztergomi ispitályosok és Szőke János polgár szőleihez értünk; innen kétfelé megy a határ a franczia Benedek és Türjén sütő szőleihez, hol szomszédos ama birtok káptalan földünkkel; azután eljut a Somogynak nevezett szőlőhöz és egyenes vonalban a Frankó szőleihez; ismét tovább halad az András pap szőlejéhez, ki a mi javadalmasunk, Szabad közelében, mely a mi szőlőnk; és még mindig kétfelé menve, Sziget, Egyed és Tamás fia Jakab szőleihez; azután határos Pál kocsigyártó szőlejével, a Ludveg (Lajos) fia présházával és az Ajdna nevű szőlővel. Innét a határvonal Csitvári András mester és a Walter szőleinek tart és egyenesen tovább húzódik a Rodman mészáros szőlejének, valamint a Paskáry tornyának; ugyanitt elhatárolja a fenyérdi földet a Karácsony szőleje közelében, hol három határdomb a peszéri területet a bajonitól és a kovácsitól elválasztja. Innét délnek fordul a határ, ott a hol Benefia Miklós szőleje fekszik, mely már Bajonhoz tartozik és elérkezik a Békfia Mihály szőlejéhez, mely még Kovácsihoz tartozik; azután ismét visszafordul az említett három határdombhoz, és egyenesen tovább haladva, a Sárkányhegyhez érkezik, honnét a Mihály pap, a Vörös Kelemen kocsmáros és a Péter pap szőlejéhez ér, mely utóbbi helyen két, Kovácsihoz tartozó határdomb áll. Innét tovább indúlva, a Ludveg szőleje felé ismét van egy határdomb, mely Kovácsit Bajontól elválasztja. Van ugyanott nyugat felől egy másik határdomb is s ez Kovácsihoz való. Innen félkörben kerülve, a Mihály fia Miklós szőlejénél két határdombja van, melyek egyike délfelől választja el a Kovácsi területet a bajonitól, azután a határ ismét kelet felé tart és fölmegy a Középmál nevű dombra, a hol Gergely fia Póka szőleje terül el, s ez is még Kovácsihoz tartozik. Egy másik szőlő ugyanott Pál kovácsé, ez szintén keletnek fekszik, de Bajonhoz tartozik. E két szőlő között is van egy határdomb, mely újonnan van fölhányva. Ez a Kovácsi szőlők határjárása. – A Kovácsi szántóföldek határai pedig emezek: közel a nagy úthoz, mely Esztergomból Budára visz, van négy régi határdomb, melyektől egyenesen menve, eljut az ember a Pártáspatak nevű vízhez. A folyón túl vonúl el a nagy út, mely a Szent Margit templomától Esztergom városa felé vezet, ezen túl fekszenek a mezőségi boldogságos szűz (S. Maria de Campis) egyházának földjei, azután eljut az ember az esztergomi zsidó temetőhöz s ezzel végződik a kovácsi szántóföldek határa.*
Az esztergom-vidéki régész. és tört. társulat I. Évkönyve, 27.
