Ulászló.
Ulászló.
A budai országgyűlés azonban figyelmen kívül hagyta Erzsébet igényeit, 1440 jan. 18-án Jagello Ulászlót választotta meg királylyá, a mibe Erzsébet látszólag bele is nyugodott. De megbánva engedékenységét, kocsin, Esztergomon át, Bécsbe igyekezett. Útközben, Komáromban, szülési fájdalmak lepték meg, úgy hogy tovább nem mehetett.
Itt szülte febr. 22-én Lászlót, a kit az Esztergomból odarendelt Széchy Dénes prímás megkeresztelt, majd május 15-én Székesfehérvárt, a Visegrádról kézrekerített szent koronával megkoronázott.
Ulászló hívei szerfelett megbotránkoztak az érsek ez eljárásán, „a ki, bár jogtudós, a nép és az urak hozzájárulása nélkül ily példátlanul álló dolgot vitt véghez.” (Millenn. Tört. IV. 18. l.)
Ulászló, a ki már ekkor Egerben volt, sietve közeledett a főváros felé.
A június végén, Budán tartott tárgyalásokon résztvett az érsek is, főleg hogy Ulászló és Erzsébet között az ellentéteket kiegyenlítse, sőt Ulászló koronázását is ő végezte.
A koronázás után kitört a harcz a két párt között. Hunyadi János és Ujlaki Miklós Bátaszéknél szétverték Erzsébet királyné híveinek, Garai Lászlónak hadait, mely hírre Széchy Tamás, az érsek testvére, a komáromi és az esztergomi várak parancsnoka, seregével Pilis vármegyébe rontott, ennek lakosait megtámadta, barmaikat elhajtotta, Buda külvárosát felgyújtván, gazdag zsákmánynyal tért vissza Esztergomba. (Palugyai Imre Magyarorsz. legújabb leírása II. 8.)
Széchy Tamás támadását megtorlandó, Ulászló király személyesen szállott hadba Esztergom ellen, melyet csakhamar ostrom alá vett.
Széchy Dénes azonban megrettenvén a polgárháború borzalmaitól, fegyverszünetet kötött a királylyal, s Zala vármegyébe vonult hadával.
Mátyás király kálváriája (1450–1490).
Vitéz János sírköve.
Oláh Miklós.
321Cesarini Julián bíbornok, pápai követ, a ki a törökök elleni nagyobb szabású támadó hadjárat megindítása érdekében érkezett Budára, nagy buzgalommal fogott hozzá az ellentétek kiegyenlítéséhez s hosszabb tárgyalás után sikerült 1442 jún. 14-ig fegyverszünetet létrehozni a hadakozó felek között.
Ez idő alatt Erzsébet és Ulászló Esztergomban jött volna össze a végleges béke megkötése végett. De ez összejövetel, noha Erzsébet, 1442 aug. 8-án kelt oklevelében, találkozási helyül az esztergomi várat, mint minden pártok befolyásán felül álló helyet jelölte ki e czélra, elmaradt.
Ulászló az ősz folyamán Pannonhalmán szállt meg, s innen indította meg az akkor Győrött tartózkodó Erzsébettel az alkudozásokat, melyek eredményekép 1442 decz. 13-án meg lett a béke, de ezt Erzsébet váratlan halála meghiusította. (Millenn. Tört. IV. 29.)
Mindazonáltal a béketárgyalások tovább folytak. 1443 elején Széchy Dénes prímás, a pártjához tartozó urakkal együtt, Frigyeshez fordúlt, Julián bíbornoknak pedig sikerült Frigyes római királyt rávenni, hogy Ulászlóval egy évre fegyverszünetet kössön.
Rozgonyi Simon 1443 szept. 1-én Giskra Jánossal, az Erzsébettől kinevezett szepesi főkapitánynyal, szerződést kötött, mely szerint a 13 hónapos fegyverszünet alatt, a következő év febr. 2-án Ulászló Esztergom közelébe jön, míg Széchy Dénes és Giskra Esztergomban találkoznak, hogy ott Széchy Dénes közbenjárásával személyesen, vagy megbizottaikkal az állandó béke felől tanácskozzanak.
A török elleni diadalmas hadjárat befejeztével Ulászló 1444 április elejére Budára országgyűlést hirdetvén, arra V. László párthíveit is meghívta.
Az országgyűlés megnyitása előtt Széchy Dénes Esztergomba gyűjtötte össze a párthíveit, a hol többek között Széchy Tamás, Giskra János, Salánki Ágoston főkanczellár és Frangepán Bertalan jelentek meg, a kik a tanácskozások után elmentek a budai országgyűlésre, de Széchy Dénes ezúttal otthon maradt.
A várnai csatavesztés, mely Ulászló életébe került, (1444 nov. 10.), megváltoztatta a helyzetet. A nagy nemzeti szerencsétlenség hatása alatt a két párt egyaránt érezte a közeledés szükségét. Az 1445. febr. 6-án Székesfehérvárra hirdetett országgyűlésen már ott találjuk Széchy Dénes prímást is, a kit az országgyűlés Garai László bánnal és Ujlaki Miklós vadjával egyetemben, III. Frigyeshez küldött a végből, hogy őt a korona és a gyermekkirály kiadására rábírja. Miután azonban a tárgyalások eredményre nem vezettek, az 1446. jún. havában tartott rákosi országgyűlés Hunyadi Jánost kiáltotta ki az ország kormányzójává.
