Várday Pál.
Várday Pál.
Várday ép a legválságosabb időben került a magyar katholikus egyház élére. Míg az ellenkirályok közötti küzdelem változó szerencsével folyt, addig az új hit tanai mind nagyobb tért hódítottak az országban.
E válságos időkben Várday Pál érsek sem tudta megőrízni pártatlanságát. Előbb János király híve volt, majd Ferdinándhoz pártolt, sőt 1529-ben kénytelen volt a szultán táborát felkeresni; majd ismét Ferdinánd pártján találjuk, miközben fáradhatatlanúl buzgólkodott az ellenkirályok közötti béke megteremtésén. E mellett azonban nem szünt meg az érsekség jogainak biztosítására törekedni.
János király 1529-ben megerősítette az érsek pisetum-jogát, ugyanez évben kiadott oklevelével az érsekséget a legelső magyarországi egyházi méltóságnak ismerte el; az 1526. évi országgyűlés XV. t.-cz.-e pedig elrendelte, hogy az esztergomi érseknek, mint főkanczellárnak és a király személyesítőjének, mind a királyi tanácsban, mind a főtörvényszék űléseiben részt kell vennie. (Török i. m. I. 166.)
E jogok mellett azonban terhes kötelezettségek is hárultak az érsekre. Ezek egyike volt a katonatartás kötelezettsége. Egy 1528-ban kelt kimutatás szerint, 343az érsek 800, az esztergomi káptalan 200 lovast tartozott harczba küldeni; e mellett az érseknek a hadi költségekhez is hozzá kellett járulnia, ha máskép nem, az egyházi ezüstneműek feláldozása árán is. 1529 decz. 23-én János király a Bakócz-kápolna összes arany- és ezüstkészletét követelte a káptalantól; így veszett el azután a nagynevű prímás áldozatkészségének utolsó emléke is. (Egyháztört. Emlékek I. 423.)
Esztergom vára 1529-ben még a prímás birtokában volt, melynek őrségét is ő fizette, de már ebben az évben Ferdinánd király, a ki nem igen bízott Várday Pál hűségében, a vár átadását követelte.
Várday hasztalan fordult Tamás egri püspökhöz, majd Oláh Miklóshoz, hogy járjanak közbe érdekében; 1530 okt. 26-án kénytelen volt a várat átadni báró Rogendorf Vilmosnak. Ferdinánd ekkor az érsekség jövedelmeinek felerészét a várőrség fenntartására kívánta fordítani, majd beleegyezett, hogy az érsek e kötelezettséget évi 10.000 aranynyal megválthassa. Várday Pál, érseket mélyen sújtotta ez a rendelkezés, mert hiszen ekkor már a török támadások, a belháborúk és az egyes elhatalmasodó főurak garázdálkodásai az érsekség jövedelmeinek tekintélyes részétől megfosztották. Elkeseredésében 1531-ben János királyhoz fordúlt, a kit arra kért, fogadja vissza kegyeibe, majd 1531-ben Drégelyről, később, 1533 jan. 21-én ismét Ferdinándot keresi fel leveleivel, kérve, helyezze vissza állásának és méltóságának megfelelő állapotba.
E nehéz napokban nem feledkezett meg az egyházáról sem. Élénk figyelemmel kisérte a Luther követőinek térfoglalását; 1530-ban biztosokat küldött Selmeczbányára, majd ápr. 29-én levelet intézett a körmöczbányaiakhoz, s ugyanekkor részletes utasítást küldött a bányavárosi plébánosoknak.
1531 ápr. 23-án zsinatot tartott Esztergomban; ezután elhagyta székvárosát, hol alkalmasint a katonák kicsapongásai és a várkapitányok jogtalan eljárása miatt nem érezte magát jól. Előbb Drégelyen, majd 1532-ben és 1533-ban Nagyszombatban, utóbb ismét Drégelyen és Pozsonyban tartózkodott. Csak 1534 febr. 21-én találjuk ismét Esztergomban. Távolléte alatt Szögyéni Demjén helytartó, czímzetes püspök intézte az egyház ügyeit Esztergomban.
1535 ápr. 23-án újra zsinatot tartott Esztergomban. (Egyházt. Eml. III. 1.) Ezután ismét Pozsonyba ment, hol az 1537. év legnagyobb részét töltötte, s a János királylyal kötendő béke érdekében fáradozott.
1538-ban visszatért Esztergomba, de a következő évben hosszabb időt töltött Pozsonyban; ekkor gyakran felkereste Aleander Jeromos bíbornokot, a pápa követét, a kivel sokat tanácskozott a magyarországi ügyekről.
Időközben Ferdinánd bizalmát ismét megnyerte. Utóbbi 1539-ben már melegen ajánlja a pápának a bíbornoki méltóságra; majd 1540 decz. 28-án meghagyta Fels Lénárt kapitánynak, hogy Bebek Ferenczet, Ráskay István, Balassa Menyhértet és Zsigmondot az esztergomi érsekségnek kezükön levő birtokai visszaadására szükség esetén fegyverrel is kényszerítse; 1542-ben pedig a királyi kettős pecsét őrizetét ismét rábízta és főkanczellári jogának gyakorlásába visszahelyezte. (Egyházt. Emlékek, III. Török J. i. m. II. 104.)
Buda eleste után a török hódoltság egyre jobban közeledett Esztergom felé. Midőn a török Esztergomot 1543-ban ostrom alá fogta, Várday érsek a káptalannal és az egyházi szerekkel, valamint a levéltárral már Pozsonyban húzódott meg; csak távolból szemlélte ama nagy küzdelmet, mely az egyházat hosszú időre megfosztotta a magyar keresztény világ székhelyétől.
