A magyar kereszténység 900 éves jubileuma.
A magyar kereszténység 900 éves jubileuma.
Mindezeknél nagyobb és országos jelentőségű ünneppé lett a magyar kereszténység 900 éves fennállásának nemzeti ünnepe, a melynek főpontja épen az esztergomi ünnepség volt. 1900 aug. 15-én volt ez.
A vendégek között képviselve volt az ország minden előkelősége. A püspöki karból: Császka György, kalocsai érsek, Hettyei Sámuel, Bende Imre, gróf Csáky Károly, Dessewffy Sándor, Bubics Zsigmond, báró Hornig Károly, gróf Majláth Gusztáv, Bende Szabó János, Firczák Gyula, Rimély Károly, Szmrecsányi Pál, Vály János, Radu Demeter, Szabó János, Fraknói Vilmos püspökök; Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, Takáts Menyhért jászóvári prépost, Vajda Ödön apát stb.; a kormány részről: Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula, Lukács László, Plósz Sándor és Darányi Ignácz jelentek meg; továbbá Gromon Dezső államtitkár, Perczel Dezső, a képviselőház elnöke s számos képviselő. A király képviselője Frigyes főherczeg volt, a ki fényes kísérettel érkezett meg 14-én délután. Ekkor nap volt a Széchenyi-téren álló új Szentháromság-szobor megáldása, a melyen az összes vendégek megjelentek. A szent szertartás után a főherczeget, mint a király képviselőjét beszédekkel ünnepelték. Este 6 órakor diszebéd volt a prímási palotában, utána a várost kivilágitották s a Tamáshegy ormán a helybeli gyalogezred zenekara Bogisich püspök vezetésével régi egyházi zenedarabokat adott elő.
15-én reggel öt órakor mozsárágyúk dörgése ébresztette fel a várost, majd harangzúgás hirdette a magyar katholicizmus nagy ünnepét; kilenczszázados fordulóját annak a napnak, a melyen a magyar királyság megalapíttatott. Félhatkor a katonai zenekar muzsikaszóval járta be a várost; hat órakor valamennyi templomban ünnepi mise volt, mise után a zarándokcsoportok, s a számtalan testület képviselőiből álló gyülekezet, a bazilikába vonult. Háromnegyed kilenczkor érkezett föl a főszékesegyházba a herczegprímás, a kit ott az egész papság fogadott, vagy kétszázan. Később együttesen fogadták a királyt képviselő Frigyes főherczeget. Azután szent mise volt, a melyet a herczegprímás pontifikált fényes segédlettel.
Délelőtt 11 órakor rövid dejeuner volt a prímási palotában, a mely után a főherczeg elutazott. Ugyanekkor a város díszközgyűlést tartott. Délután 2 órakor volt a díszebéd, a melyet négy helyen terítettek föl: a prímási palotában, az érseki papnevelőben, a Fürdő- és a Magyar Király szállodákban, kilenczszázhetvenhét terítékkel.
Az első felköszöntőt Vaszary Kolos herczegprímás mondotta. Valóban korszakos beszéd volt ez, az örök szeretet fényes megnyilatkozása. A magyar igaz hazafiság igaz kijelentése: „Ez a haza, – mondá a főpap, – ha a hithez nem ragaszkodott volna, soha fenn nem tartotta volna magát.
„Bár a viszonyok megváltoztak, bár a vallás bennünket elkülönít: a szent korona mindnyájunkat egyesít. A szent koronával, mely nálunk nem jelent korlátlan hatalmat, egygyé olvadt a haza fogalma, a koronának tagja minden polgár, bármilyen legyen felekezete, bármilyen legyen nyelve, csak legyen magyar a szíve.
„Négy év előtt az ezredéves ünnepség alkalmával én vettem ki tartójából a koronát.
„Első érintettem ajkaimmal a nemzet e klenodiámát s láttam drágakövekkel ékített egyes részeit és azt gondoltam: e drágakövek jelképezik a korona részeinek, tagjainak hazafias erényeit; láttam az aranyabroncsot, mely a korona egyes részeit összeköti és azt hittem, ez szimboluma a szeretet aranyabroncsának, a mely a korona tagjait egymással összefűzi. Igy van-e? E nagy ünnepen nem kutatom, de hogy így kellene lennie, azt állítom, és hogy így legyen, azt szívből óhajtom.”
Utána Széll Kálmán tartott ékes beszédet, ugyanezeket az eszméket fejtegetve. Még többen beszéltek s a vendégek délután öt órakor utaztak el.
Ez ünnepélyen, de az egész országban is lelkesen ünnepelték a királyt, a ki épen ekkor érte meg hetvenedik születésnapját.
