Esztergom bekebelezése.
Esztergom bekebelezése.
Viszont nagy örömöt idézett elő az 1876. XX. és XXXIII. t.-cz., a mely Esztergom szab. kir. várost, „megyénk kedves székvárosát,” továbbá Lábatlan és Piszke községeket a vármegyébe bekebelezte.
Maga a főispán csínján bánt a jogavesztett várossal, örömmel és teljes bizalommal üdvözlé az őket képviselő új bizottsági tagokat: „ösmerem, – mondá, – a hű ragaszkodást, fiúi kegyeletet, melylyel önök előbbeni törvényhatóságukhoz viseltettek és így természetesnek tartom, hogy az attól való megválás fájdalmas volt, de hiszem, hogy a hazafiaság, az alkotmányos érzület, a törvény iránti tisztelet sokkal erősebb, semhogy keblökben a tétlen csüggedésnek legkisebb helyt is engedne.” Biztatta őket, hogy a vármegye kebelében teljesen megtalálják azt a teret, a melyen önállóan állottak, – de bizony a város nem feledhette vesztett jogait, a melyeket azért vettek el tőle, mert lakosságának létszáma nem ütötte meg a szab. kir. városoknak megszabott határt. Később is állandóan volt egy kis ellentét, maig, a város és a vármegye között, mert az első nem szívesen engedett tradiczionális szokásaiból, de komolyabb összetűzésre sohasem került sor. A város részéről Feichtinger Sándor dr. üdvözölte a főispánt s beszédében megnyilatkozott az a türelmes nyugodtság, a mely Esztergom vármegye közgyűléseiben folyvást otthonos volt, s a melyet, úgy látszik, az új elemek sem szándékoztak megbontani.
Ezzel a területi megnagyobbodással, de különben is a rendelkező törvényczikk miatt, a vármegye közigazgatása és önkormányzata is nagy részben változott. Ekkor állították fel a közigazgatási bizottságot, a melynek az volt a czélja, hogy a vármegyében az összes állami és vármegyei közigazgatási ágakat együvé összpontosítsa. Szóval a kormány az egész vármegyei közigazgatás fölé ezt a bizottságot állította, a melynek a feje a főispán volt s általa a központból akarta irányítani az egész önkormányzatot. Esztergom vármegyében, a hol különösen ez időben inkább a tekintélye volt föltétlen a főispánnak, mint a közvetetlen befolyása a vármegye ügyeire, – egyelőre semmi veszedelemmel nem fenyegetett az új rend. Sőt olyan szívesen fogadták, hogy a főispánnak erre vonatkozó megnyitó beszédét kinyomatták s a megyebizottsági tagok között szétosztották.
Esztergom városa kilencz választott és kilencz virilis taggal szaporította a vármegyei bizottságot. Lábatlan és Piszke községeknek Komárom vármegyétől átvételére bizottságot küldtek ki.
A közigazgatási bizottság tíz tagból állott és tagjait szept. 28-án választották meg. Tagok lettek: Andrássy Gyula, Bakay Imre, Havasy Imre, Heya Tivadar, Koller Antal, Mayer István, Mészáros Károly, Niedermann Pál, Palkovics Károly és Rédly Gyula; tiszti ügyészi helyettes Pongrácz Zsigmond.
Ebben az évben szervezték a vármegyei középponti szegénységi alapot is s a saját eljárásuk alapján adtak felvilágosítást a következő év elején a belügyminiszternek az országos rendezésre.
1877-ben a vármegyeházán a tisztviselők között bizonyos belviszályokat lehet megfigyelni. Ez a súrlódás és kiélezett torzsalkodás, úgy látszik, Boronkay Lajos főjegyző ellen irányúlt, a kit a legelső alkalommal, a mint lehetett, meg is támadott a bizottsági tagoknak egy része. Az ürügy a következő volt. Pestvármegye az Ausztriával kötendő vámszövetségre és bankügyi megállapodásokra vonatkozólag előterjesztett törvényjavaslat ellen föliratot küldött a képviselőházhoz s azt megküldötte Esztergom vármegyének is, pártolás végett. Ezt az átiratot már az áprilisi közgyűlésen kellett volna tárgyalni, de a főjegyző nem vette föl a tárgysorozatba. Ezért Niedermann Pál s többen, vádlevelet küldöttek ellene a belügyminiszterhez, s az e miatt elrendelt vizsgálat folyamán a főjegyzőt felfüggesztették állásától. Andrássy Gyula és több bizottsági tag 429ugyan erélyes indítványt adtak be mellette a júliusi közgyűlésen s heves védőbeszédeket tartottak a főjegyző mellett, de indítványukat a közgyűlés 13 szótöbbséggel elvetette.
Az elintézett vármegyei ügyek között fontosabbak a vármegyei bizottsági tagokat választó kerületek újjáalakítása: az egészségi köröknek újból való beosztása; a közmunka teljesebb összeírása, a Duna töltéseinek kiigazítása, javítása, a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvény életbe léptetése; s végűl az év utolsó közgyűlésén a tisztújítás, a mely most is egészen símán folyt le. Alispánná ismét Kruplanicz Kálmánt választották, főjegyzővé pedig Andrássy Jánost. A közigazgatási bizottság tagjai lettek: Boronkay Lajos, Koller Antal, Mattyasóvszky Kálmán, Heya Tivadar, Gangl János.
1878-ban az árvaszék megkapta végleges alakját s beosztását. Ekkor állították fel az új szervezett vármegyei m. kir. építészeti hivatalt is. Megalakították a népnevelési bizottságot.
Ebben az évben új képviselőválasztás is volt. Az új országgyűlést október 17-ére hívta össze a király s a választások meglepetést most sem hoztak. Esztergom követe ismét Pór Antal lett, a dorogi kerületé Keményfy Árpád, a köbölkútié Kobek István.
