Esztergom város ügyei.
Esztergom város ügyei.
Fontos föladat megoldása várt az új főispánra. A vármegye, mióta csak a törvény bekebelezte Esztergom szab. kir. várost, azóta folyvást zavarban volt új és nagyon is nehéz tagjával, különösen a miatt, mert a város számtalan régi okok miatt eladósodott és egész gazdasági ügyvitele zavaros és felületes volt. A vármegye többször felszólította már a várost ügyeinek rendezésére, nehányszor már a belügyminiszterhez is folyamodott, hogy küldjön ki felülvizsgáló ellenőrt, de nem kapta meg, azzal az indoklással, hogy a törvény a vármegyének teljes jogot ad erre a felülbírálásra, s ha kell, a miniszter a legerélyesebben segélyükre is jön ebben. Egy új főispánra volt szükség, a ki erélyes is, udvarias is legyen, s a ki idegen legyen a helyi viszonyok között, tehát a barátság, rokonság, anyagi érdekek ezernyi szála nem akadályozza szabad cselekvésében. És Horváth Bélának érdeme, hogy e kínos ügyet három hónapi főispánsága után már kezébe vette és el is intézte. A belügyminisztertől egy számvizsgáló kiküldését eszközölte ki, a három hónapi munkával a város egész ügykezelését feldolgozta, 442az összes zavaros tételeket földerítette s megjelölte azt az útat-módot, hogyan lehet segíteni a sok bajon.
A vármegye államosításának újabb elődje, a pénztár és a számvevőség kiválása a vármegye testéből, november hóban folyt le.
Az 1903-ik év csendesen folyt le a vármegyei ügyeket tekintve. A tavaszi közgyűlésen volt egy kis vihar; a főispán ugyanis azt az indítványt tette, hogy szavazzon bizalmat a vármegye a kormánynak, a mely ekkor küzdött a nagy obstrukczióval. A vármegye tagjai, mint Helcz Antal dr. beszédében kimondotta, őrzik azt a jogukat, hogy befolyjanak az ország ügyeinek kialakulására, de egy szónok kivételével mindnyájan bíznak a szabadelvűpárt programmjában s a kormány jóakaratában és hozzájárulnak a főispán indítványához. Névszerinti szavazás után 81 szavazattal 14 ellenében bizalmat szavaztak a kormánynak.
Ezzel szemben az ellenzék pártjára állott a nép nagy tömege s tiltakozó gyűléseket tartottak több helyen, így ápr. 26-án Párkányban, a melyen a vármegye három szabadelvűpárti képviselőjének bizalmatlanságukat jelentették ki.
A kormányváltozást a júl. 13-iki gyűlésen tárgyalták s önérzetes hangú levélben adták tudtára a kormánynak, gr. Khuen-Héderváry Károly új miniszterelnöknek, hogy csak „a törvény és az alkotmányosság jegyében kormányzó miniszteriumot készek támogatni.”
Az augusztusi közgyűlésen XIII. Leó pápa halálát szomorúan vették tudomásul. Ugyanekkor intézkedtek a Deák Ferencz születésének századik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepélyekre nézve. Ezt az okt. 15-iki közgyűlésen tartották, a mikor az emlékbeszédet Hulényi Győző mondotta. A vármegyében több helyen s az iskolákban mindenütt volt Deák-emlék-ünnep. Sűrűen tartották az intézetek a Rákóczy emlékére szentelt ünnepélyeket is.
1904 márcziusban ünnepelte fönnállásának huszonötödik évfordulóját az esztergomi borászati egyesület. Nem lehet közönyösen mellőzni e napot, mert ez az egyesület rendkívül fontos munkát végzett a vármegye gazdasági életében. A nyolczvanas években a hatalmas szőlőterületek gyors pusztulásnak indultak s lassan végkép kivesztek. 1878-ban volt az utolsó bőtermő esztendő a régi szőlőkön s ez nem volt áldásos, mert a borárakat erősen lenyomta. Ekkor alakult ez az egyesület s megkezdette áldásos működését. Nagy érdeme van benne, hogy a kopár hegyoldalak újra megélénkűltek s a puszta ismét kenyéradójává lett a népnek. Igazgatói Kaán János, Wimmer Ferencz és Reviczky Gábor voltak.
A vármegye élete csöndesen folyt. A szept. 19-iki közgyűlés legfontosabb pontja a jegyzői fizetések szabályozásáról szóló törvény végrehajtása. Érdekes pont volt a Csernoch János dr. felszólalása. A fegyelmi bizottságnak sok volt a dolga ez időben, s a fővárosi lapokba sok hír jött arról, hogy Esztergom vármegyében ázsiai állapotok vannak. Csernoch, mint a vármegyei ellenzék vezérférfia, jelentette ki, hogy szó sincs erről, a vármegyében tiszta állapotok vannak s a vezetők a legnagyobb igyekezettel törekednek a legkisebb mulasztást is helyrehozni.
Ismeretes dolog, hogy a „nemzeti ellenállás” néven történelmi emlékű nagy politikai mozgalom alapjában véve teljesen a képviselőház padjain fejlődött ki s a nagy obstrukcziókban nőtt nagygyá, míg végre olyan eredményeket idézett elő, a melyek Magyarország újabbkori történelmében valóságos nagy belső forradalom színét tüntetik fel. Hazánk politikai pártjainak későkori tanúlmányozója olyan mély gyökerekhez mehet vissza, a melyek mi előttünk, a kortársak előtt természetszerűleg ismeretlenek. Mi az oka, hogy a mi képviselőházunk belső életének a kiegyezés óta állandóan alapjellemvonása, hogy a legtúlzóbb független elvek alapján születik meg egy-egy népszerű párt s mikor nagygyá lesz számban és erőben, bölcs mérséklettel áthatott irányzat lesz uralkodóvá fölötte? Évtizedekig él így békés korszak vezetőjeként, míg vele szemben, a mélyen, előbb kicsiny töredékűl jelenik meg az ellenzék, a mely végtére fölszíjja a nagy szellemi erőket magába s bizonyos mértékben forrongás útján hatalomra jut, hogy belőle ismét a bölcs mérséklet zászlóját lobogtató s becsületes izmosságú párt keletkezzék.
Közjogi helyzetünk, Ausztriával való viszonyunk és egész nemzetgazdasági, politikai létünk olyan különleges állapotokat teremtenek, hogy azok minden legkisebb ágazatukban is kínos vergődésnek teszik ki az ország kormányzatát. Államférfiaink, kerüljenek ki bármely pártról, a jelen viszonyok között ha hatalomra jutnak, kénytelenek meghódolni a rideg kényszerűség előtt és meg 445ragadni minden szálat, a mely ha nem épen nemzeti vívmányokhoz vezet is, de legalább nemzeti veszteség sem szakad utána.
Vaszary Kolos.
Gyapay Pál.
főispán.
Perényi Kálmán dr.
alispán.
Nincs helyén bármely vármegye monografiájában sem, hogy a legújabb kor történelméről elmélkedvén, az egész nemzet politikáját vizsgáljuk: de különösen nincs helyén Esztergom vármegyénél. A vármegyék helyzete az utolsó negyven év alatt rendkívüli fordulaton ment át. A vármegyei közigazgatás szerve, mióta elvesztette régi jogát a törvényhozás közvetetlen működésének befolyásolására, azóta békés időkben egyszerűen végrehajtó közege az államhatalomnak. Jelentősebb szerepet csak akkor nyer, ha mint 1905–6-ban, ellentálló erejére apellálhat a nemzet.
Igy történt, hogy ebben a nemzeti ellenállásban a vármegyék voltaképen olyan fejleményekért vállaltak felelősséget, a melyeknek sem okai sem belőlük eredtek, sem fejlődésére nem voltak befolyással. És hogy mégis fölvették a harczot, azt a magyar nemzeti erő egységes uralmáról tesz bizonyságot; valamint arról is, hogy a vármegyék, titkon lappangva bár, de belső egész lényükben együtt haladnak a nemzet törvényhozásának valóságos fejlődésével.
A vármegye közönsége legelőször az 1905-iki téli választáskor folyt be az országos politikába. A nép kezdte meg a nagy lelkesedéssel vívott harczot. Soha ilyen izgatott választások nem voltak a vármegyében. A szenvedélyek lobogása dúlta föl a vármegye belső békéjét rövid időre. Mind a három kerületben ellenzéki jelölt került ki győztesen a harczból. Esztergom város képviselője lett Kmetty Károly dr. A köbölkúti kerületé gróf Hadik Sándor, a dorogi kerületé Zlinszky István. A választások általános hevességét jellemzi, hogy ritkaság a választási krónikákban, hogy a választók ily nagy számban szavaztak volna le, mint ekkor. Valamint a békés jellemű vármegyében arra sincs példa, hogy ekkora tűzzel s vele természetesen elfogúltsággal is folyt volna a pártharcz, a mely még későbbre is hagyott nyomot.
Ugyanez a lelkesedés adott jelt magáról márczius 15-ének ritka nagyszabású módon való megünneplése által.
A vármegye azonban nyugodt méltósággal viselte magát. Gyűlései parlamentáris békében folytak le. S ugyanez a régi szellem melege sugárzik abból az üdvözlő feliratból is, a melylyel a herczegprímást köszöntötték ötvenéves papi jubileumán.
A vármegye politikai ügyekkel az augusztus 10-iki közgyűlésen foglalkozott először, a mikor Csernoch János dr. s többen vele indítványt tettek a nemzeti ellenállás ügyében s több vármegye hasonló czélú iratát tárgyalták. A közgyűlés elfogadta az indítványt s elhatározta, hogy a kormány iránt bizalmatlanságot nyílvánít, a meg nem szavazott adók és újonczok beszolgáltatását megtagadja és huszonegy tagú önvédelmi bizottságot választ; valamint azt is, hogy az állampénztárba nem szolgáltatja be az önként fizetett adót sem, s nem állítja az önként jelentkező ujonczokat sem. Csatlakoztak a társvármegyék indítványaihoz is ez ügyben.
A kormány szigorú leiratban megsemmisítette ezt a határozatot. A leiratot az őszi közgyűlés tárgyalta s Helcz Antal indítványára nem vette tudomásúl a megsemmisítő leiratot, hanem előbb hozott határozatát fenntartotta, sőt azt a fogyasztási adóra is kiterjesztette. Azonkívül a bizottság mély sajnálkozását fejezte ki az országgyűlés ismételt elnapolása felett s viszont elismerését fejezte ki a nemzet vezéreinek a király által adott szeptember 23-iki audienczián szenvedett megaláztatása miatt. Egyebekben pedig engedelmeskedik a törvényhozásnak a fentiekre hozott határozatainak. Horváth Béla főispán tudomásúl vette a többség határozatát, de azt hivatali állásából kifolyólag megfellebbezte. Andrássy János alispán szintén nem tartotta törvényesnek a határozatot s annak végrehajtására nem vállalkozott, hanem negyven éves szolgálati érdemeire hivatkozva, egy havi szabadságot kért; s azt meg is kapta. Ugyanekkor jóváhagyták a város képviselőtestületének a vármegyééhez hasonló határozatát is az adómegtagadásról.
A kormány másodszor is megsemmisítette a közgyűlés határozatát s ezt a november 16-án tartott rendkívüli közgyűlésen tárgyalták. A vármegyei ellenállás történetében szinte páratlan bölcs mérsékletet s higgadtságot tanúsítottak, a mely megóvta a kis vármegyét az erején felűli megrázkódtatástól.
A kormány leiratát nem vették tudomásúl; az alispán helyett, a ki egy félévi szabadságot kért, helyettesűl a főjegyzőt küldték ki. Azután elfogadták 446Fehér Gyula dr.-nak, az egyesűlt ellenzék álláspontja tolmácsolójának javaslatát. E szerint a vármegye a miniszter rendeletét törvényesnek el nem ismeri, az ellen az országgyűlésnél feliratilag keres orvoslást. „A mennyiben pedig az imparlamentáris és alkotmányellenes kormány az országgyűlés törvénytelen elnapoltatásával a jogvédelem ezen törvényes eszközétől a vármegye közönségét megfosztja és ugyanazon tényével az ezért való felelősségre vonást is lehetetlenné teszi: a vármegye törvényhatósági bizottsága megállapítja, hogy a belügyminiszter fenti rendeletével és végrehajtásának sürgetésével a nyers erőszak terére lépett. Mivel pedig a vármegye törvényhatósági bizottsága az alkotmány védelemnek rendelkezésére álló törvényes eszközeit kimerítette, az erőszakkal szemben erőszakot állítani pedig czélra vezetőnek nem tartja, de ahhoz megfelelő erővel nem is rendelkezik, az alkotmányvédelemnek törvényes alapon való tovább folytatását a vármegye hazafias közönségétől várja, mivégből felhívja ezen közönséget, hogy megmaradván a passziv ellenállás törvényes alapján, úgy miként eddig tette, országgyűlésileg meg nem szavazott adót önként be ne fizessen, és a katonai szolgálatra önként ne jelentkezzék.”
Ezzel megengedte a tisztikarnak, hogy helyén megmaradhasson. A vármegyei tisztikar különben a következő napon az alispáni hivatalban Perényi Kálmán dr. alispán-helyettes elnöklete alatt ülést tartott, a melyen egyetértve elhatározták, hogy a vármegyei közgyűlés kivánságára megtartják hivatalukat, de csak addig, mig a kormány a törvénytelen rendeletek végrehajtását nem követeli tőle. Sem az adó, sem az ujonczok beszolgáltatására, sem más törvénytelen rendelet végrehajtására nem vállalkozik. Ha pedig az mégis bekövetkeznék, hogy a kormány erőszakkal követelné, az egész testület lemond állásáról. Szerencsére nem került sor rá s a vármegyében ezentúl nem is volt nagyobb vihar. Csöndesen élték át a következő nehéz fél esztendőt.
Inkább társadalmi meglepetések érték a vármegyét. B. Szabó Mihály, a jeles tehetségű s a vármegye utóbbi két évtizedében igen szép szerepű vm. főjegyző elfogadta deczember elején az alkotmány ellenes kormánytól a honti főispáni kinevezést s ezzel sajnos, erkölcsi halottá lett szülő vármegyéjében is. A deczemberi közgyűlés szigorú ítéletet mondott fölötte. Ugyanez űlésen nemcsak az alispán, hanem a főjegyző helyetteséül is Perényi Kálmán dr.-t nevezte ki a főispán.
Az 1906-ik év a passziv ellenállás nyomott hangulatával kezdődött.
Végre elkövetkezett a fordúlat: mikor már erőik fogytán voltak az összes küzdő felek: a nemzet, a kormány, a koaliczió és maga a király; az országnak amúgy is gyönge lábon álló ipara, kereskedelme pangott, a közmunkák szüneteltek. A lelkek is belefáradtak már az örökös válságba s az egész vármegye örömmel érte meg a husvétot, a kibékülés nagy ünnepét.
Az új idők általános megújhodást hoztak. Az új kormány kinevezésével megszűnt a főispán, Horváth Béla bizalmi jellegű állása is.
A vármegye már április közepén új főispánt kapott Gyapay Pál fejérvármegyei földbirtokos személyében. Május 5-én iktatták be az új főispánt nagy ünnepségekkel; a vármegye egész közönsége örömmel üdvözölte a régi parlamenti ellenzék kiváló tagját, a ki nagyszabású beszédében így körvonalazta a lezajlott harczot:
„Történelmi nagy időket éltünk át. Mindnyájan éreztük, és láttuk, hogy 400 év óta szemben álló nagy erők mérkőztek újra. Egyfelől a nemzeti akarat viaskodott történelmi jogainak visszaszerzéseért, másfelől Ausztria anyagi érdekeit védelmező összbirodalmi politika küzdött kisajátított jogaiért.” Beszédében a kuruczkor szellemét idézte s olyan munkára hívta föl a vármegye közösségét, mint a hogy Esztergom alatt a kuruczok süvegben hordották egybe a vezéri sátor dombját. Igy kell dolgozni a vármegye jövő dicsőségének dombja építésén!
S a vármegye, a békés és munkás időkben, a melyek azóta lefolytak, valóban így dolgozik és épít. A főispán vezetése alatt a vármegye kiváló tisztikarával, a mely a május 23-iki közgyűlésen alakúlt újjá. Alispánná egyhangúlag Perényi Kálmán dr-t választották, a ki nagy érdemeket szerzett már a vármegye közigazgatása terén épen úgy, mint a vármegyének igazság és humanitás kettős szempontjából irányított vezetésével. Főjegyzővé Pongrácz Kázmért, I. aljegyzővé Palkovics Lászlót, főszolgabíróvá Pisuth Kálmánt választották meg.
És a vármegye azóta munkás életet él s fokozatosan előre jut a gazdasági, ipari s szellemi haladás útján.
