Művelődéstörténeti visszapillantás.
Művelődéstörténeti visszapillantás.
A kereszténység behozatala, a kath. egyház megalapítása hazánkban nemcsak politika, hanem közművelődési tekintetben is korszakot alkotó, nemzetünkre nézve. A nyugat-európai műveltség áldásai ez időtől kezdve táplálják a magyar földet s vele a magyar nemzetet.
A magyar nemzet kereszténységének fölkelő napja Pannonhalma és Esztergom ormairól hintette szét termékenyítő sugarait hazánk áldott földére. Első szent királyunk királyi székvárosát, Esztergomot tevén a magyarországi egyháznak középpontjává, a keresztény műveltség jótékony hatásai is itt termették a legérettebb gyümölcsöket. Az ország első főpapja a Sz. Benedek rendjéből, Pannonhalmáról került Esztergomba; az anyakolostorból tanult férfiak követték őt új székhelyére, kik koruk műveltségével érkeznek az ország fővárosába és fognak a nagy munkához; nemcsak mint hithirdetők működnek önfeláldozó buzgósággal, hanem mint a káptalan tagjai, segítségére vannak az érseknek az egyházi ügyek vezetésében, papokat nevelnek a megtérített nemzet fiai közül és tanítanak az iskolában.
A benczéseken kívül lassanként majd minden szerzet meghonosodott a régi Esztergomban, s kolostoraik a hit és tudományos élet mind megannyi veteményes kertjeivé váltak. A káptalani és szerzetesi iskoláknak főrészök volt a műveltség terjesztésében, a magyar nép művelődésének fejlesztésben; ezek az iskolák voltak a hazai tudományosság gyűjtőhelyei. A tanítással és neveléssel kizárólag egyházi férfiak foglalkoztak, a kik nemcsak terjesztették, hanem művelték is a tudományok különféle ágait. Irodalmuk első emlékei egyházi művek, vagy vallásos ihlet termékei.
Később is, árpádházi királyaink bőkezűsége mellett, a nagynevű érsekek, káptalanok és kolostorok hatalmasan támogatták és ápolták a tudományt, művészetet és ipart, úgy hogy Esztergom egészen a XIII. századig a szellemi és anyagi téren virágzó jólétnek örvendett.
Azonban a sajói veszedelem halomra döntött és elpusztított mindent, a mi hosszú idő alatt a nemzet szellemi és anyagi felvirágoztatására történt; a tatárpusztítással a nemzet kétszázados művelődése szállott sírba, a tudomány és művészet emlékeivel együtt. Sötét éjtszaka borult Esztergomra is, melyet a tatárok, a vár kivételével, leromboltak, lakosait kegyetlenül leölték, s a művelődés békés századainak dúsan termő gyümölcseit megsemmisítették.
Újra kellett kezdeni. És a művelődésnek elvetett csírái lassan bár, de ismét kihajtottak. Az Anjouk és Hunyadiak kora, nemcsak az állami élet, hanem a tudományosság terén is, hazánk és nemzetünk fénykora vala. A tudományok újjászületésének idejében, azoknak egyik kiváló képviselője, Vitéz János, esztergomi érsek volt. Székvárosában és udvarában tudósok és művészek gyülekeztek össze, kiket a fényes szellemű főpap messze földről magához vonzott, hogy fejedelmi építkezései és világhírű könyvtára számára munkásságukat megnyerje. Galeotti huzamos ideig tartózkodott Esztergomban, s itt írta meg „De homine” cz. munkáját, melyet hálája jeléül Vitéznek ajánlott. Ugyancsak az érseki udvarban, Vitéz fölszólítására készítette el Regiomontanus is nevezetes csillagászati tábláit.
Hogy mily szeretettel és buzgalommal foglalkozott maga Vitéz is a tudományokkal, erről azok a kézirati munkák tanúskodnak, melyeket érsekségének 130idejében javított ki és látott el jegyzeteivel; tanúskodik fényes, 4000 kötetből álló könyvtára, a mely buzdításul szolgált Mátyás királynak is a Corvina-könyvtár megteremtésére. Mint középkori műveltségünk és hatalmunk annyi más emlékei, Vitéz könyvtára is elpusztult a viszontagságok alatt s annak legnevezetesebb kéziratai ma Európa több nagy könyvtárában szét vannak szórva.
A szerencsétlen mohácsi csata után a haza gyászos sorsát Esztergom sem kerülhette el; 1543-ban török uralom alá került. A mit nagy királyok, tudomány- és művészet-kedvelő, művelt főpapok hosszú időn keresztül megalkottak, azt a barbár török tönkre tette, s a másodszor fölvirágzott Esztergomot is kifosztotta, a lakosságot rabigába hajtotta, a főpapságot elűzte. A prímás és a káptalan a város elfoglalása után az egyházi kincsekkel és levéltárral Nagyszombatba menekült; s ettől fogva 277 éven át nem lakott prímás Esztergomban.
A mint elvesztette Esztergom az érsekséget és a káptalant, rohamosan kezdett sűlyedni. Sem főiskolája, sem nyomdája nem lévén, a tudományos mozgalom teljesen megszűnt falai között, s a szellemi élet hosszú időn át mintegy kihalt; szomorú pangás állott be minden téren. Csak 1820-ban térhetett vissza az érsekség és a káptalan ősi székhelyére; innen kezdődik Esztergom történetében a harmadik korszak, az újjászületés korszaka.
A vármegyét és a várost ért viszontagságok Esztergom történetében erős nyomokat hagytak, de a fényes multról vajmi kevés írott emléket mutathatunk föl. Mindamellett nemzetünk irodalom-történetében nem utolsó helye van Esztergom vármegyének; szülöttei, főleg az újabb időben, irodalmi működésükkel tekintélyt és tiszteletet szereztek nevének.
Az alábbiakban betűrendben adjuk az irodalom és tudomány képviselőit; és pedig első sorban különösen az Esztergom vármegyei születésűeket, majd azokat, a kik máshol születtek, de Esztergom vármegyében éltek és működtek.
Acsay Ferencz.
Andor György dr.
Argauer Máté.
Bády Izidor.
Bády Valér.
Bakócz Tamás.
Balás Theophil.
Balassa Bálint.
Baranyay Ferencz.
Bartakovics Béla.
Bélik József.
Besze János.
Bezerédi Gyula.
Birkés Endre.
Blümelhuber Ferencz.
Bogisich Mihály.
Borovszky Lénárd.
Bossányi Farkas.
Bottyán János.
Bozóky Mihály.
Burány Gergely.
Burány János.
Csáka Károly.
Császka György.
Csernoch János.
Dankó József.
Deininger Imre.
Dénes Aladár.
Dulánszky Nándor.
Dvihally Géza.
Eckert Antal.
Erdősi Dezső.
Esztei Ipoly.
Fábián János.
Faragó Gyula dr.
Faragó József.
Farkas András.
Farkas Róbert dr.
Fehér Ipoly.
Fehér Gyula.
Fehérváry Ferencz.
Feichtinger Elek dr.
Feichtinger János.
Feichtinger Sándor dr.
Feigler Géza.
Fekete Endre.
Fenix Farkas.
Ferenczy Jakab.
Fojtényi Kászon.
Forgách Ágoston.
Forster Gyula dr.
Földváry István dr.
Fraknói Vilmos.
Glück Béla.
Graeffel János.
Gunszt József.
Guzsvenitz Vilmos.
Gyarmathy József.
Győrffy Iván.
Haan Béla dr.
Haan Rezső.
Hamar Pál.
Hazay István.
Haugh Béla.
Haynald Lajos.
Helischer József.
Hermán Jeremiás.
Hollósy Jusztinián.
Hollósi Rupert.
Hornig Károly.
Horváth Endre.
Hulényi Ferencz.
Horváth Ferencz.
Jordánszky Elek.
Juhász Mihály.
Kamenszky István.
Kaprossy János.
Katona István.
Kelecsényi Ignácz.
Keményffy K. Dániel.
Kereszty Viktor.
Kersch Ferencz.
Khlósz Pál.
Klinda Károly.
Klinda Teofil dr.
Knauz Nándor.
Kohl Medárd dr.
Kollányi Ferencz.
Kollár István.
Komlóssy Ferencz.
Kondé József.
Kopácsy József.
Kovács János.
Kovács József.
Kőrész Kelemen.
Kőrösy László.
Krajner Imre.
Kratochvila Mihály.
Kremnicska Tamás.
Kudlik János.
