Juhtenyésztés.
Juhtenyésztés.
A gyapjú árának hanyatlása országszerte nagy visszahatással volt a juhászatra. – Esztergom vármegyében, a melynek valamikor igen nagy része legelő volt, szintén nagy volt a visszaesés; az egykor híres juhászatok majdnem egészen eltűntek, vagy megfogytak, irányt, fajtát változtattak. Ez kitűnik abból is, ha összehasonlítjuk az uradalmi juhászatoknak 50 évvel ezelőtti juhállományát a jelenlegivel; pl. a bajnai uradalomban az 1850–1859. években csak a bajnai és a sápi gazdaságokban mintegy 6633 dbból állott a juhállomány, a hol jelenleg csak 3358 db. juhot tartanak, vagyis a létszám 50%-kal csökkent. Ez természetesen csakis a juhtenyésztés kevés jövedelmezésének tudható be, a minek következménye a legelők feltörésére vezetett.
A megyeszerte híres parasztjuhászat és a feles-juhászat úgyszólván teljesen megszűnt; a kisgazdaságokban tartott juhok száma pedig nem haladja meg a 6000-t.
Esztergom vármegyében a legjelentékenyebb juhászata az esztergomi érseknek, valamint herczeg Metternichnek volt.
A nemes juhászat kezdete – a bajnai uradalomban – az 1817-ik évre vihető vissza.
A tenyészanyag merinó-fajta; a tenyészirány: electoral negretti-jelleg kifejlesztése.
Mindkét uradalom, – a mint azt a gazdaság évkönyveiből látjuk, – juhászata emelésére rendkívüli áldozatokat hozott: a legjelesebb külföldi és magyarországi juhászatokból szereztek kosokat és anyaállatokat, nevezetes összegeket fizetvén egy-egy kiváló tenyészállatért.
A bajnai uradalom, juhászatának fejlesztése czéljából, a következő híresebb juhászatokból szerzett tenyészanyagot:
Báró Geiszler morvaországi törzsnyájából, budaőrsi cs. k. törzsnyájból, a holitsi törzsnyájból, Tirolból, gróf Barterstin csehországi törzsnyájából, báró Foszl bécsi, gróf Haugvicz morvaországi, gróf Dubszky morvaországi, Károly főherczeg magyaróvári, herczeg Metternich Leontina kojetini, Klauzál Imre rohonczi, gróf Larisch porosz-sziléziai, hg. Lichnovszky porosz-sziléziai, Gadegast szászországi, gr. Károlyi stomfai, gr. Hunyady ürményi törzsnyájából.
Ezek a vásárlások temérdek pénzbe kerültek, pl. 1862-ben a herczeg Lichnovszky törzsnyájából vett 2 drb hágókosért fizetett az uradalom 2000 frtot. A bajnai uradalom juhászata emelése czéljából összesen 340 drb kost és 121 drb anyabirkát szerzett be 1817-től 1874-ig.
Ma már azonban, a mikor a juhászat inkább csak szükséges rossz, mint jövedelmi forrás, minden tenyészdében a hanyatlás konstatálható. A mikor a gyapjú ára hanyatlani kezdett, felhagytak a kistestű merinók tenyésztésével; ezután már nemcsak a finom gyapjúra, hanem egyszersmind a hús tömegére is tekintettek. Az esztergomi érsekség juhászatában ez irányban rambouillet kosokkal tettek próbát, a mi igen bevált: a gyapjú finomsága tekintetében beállott veszteséget bőven kárpótolja a gyapjú és a hús nagyobb hozama.
98A vármegye jelenlegi juhállománya 27653 dbból áll, a melyből a 100 holdnál nagyobb birtokosok kezén 22425 db van. Nagyobb juhászatok vannak: az esztergomi érsekség, az esztergomi káptalan, a m. kir. Közalapítvány és Metternich herczegnő birtokán. Majd mindenütt merinófajtát és annak keresztezéseit tartják. Húsjuhokat csak kísérletezésre tartanak helyenként; a kisgazda kezén közönséges hazai faj van.
A tenyésztés főczélja: gyapjú, mellékes: a hústermelés. Tejtermelésre a juhászat nincsen alapítva. Az ürüket felhízlalva, a mustrákat legelőről adják el.
Az utóbbi évek alatt a juhok elhullási százaléka igen nagy volt: egész 8%-ig emelkedett, az elhullás oka a legtöbb esetben: antrax.
Esztergom vármegye gyapjútermelését – mosatlan állapotban értve, – az uradalmi átlagszámítások szerint, – átlag 650–700%-ra lehet tenni.
