Ratio Educationis.
Ratio Educationis.
Esztergom iskolái a XVIII. század második felében a szükségnek megfelelően tovább fejlődtek. 1756-ban mindkét iskolának önálló tanítója volt. Mellettök és nekik alárendelve, még két praeceptor is működött a kétosztályúvá fejlődött iskolákban. Midőn Mária Terézia 1777-ben életbe léptette a Ratio educationist, mely a nagyvárosi iskolánál három tanítót kívánt három külön teremmel, Esztergomnak már négy tanítója volt, kik négy külön teremben tanítottak vegyest, fiúkat és leányokat. Egy darabig a két felső fiúiskolában a Szent Ferenczrendiek, a két alsóban világiak tanítottak; ez az átmeneti állapot azonban csakhamar megszünt és alakult egy háromosztályú iskola a fiúk, és egy egyosztályú a leányok számára, a melyekben egy mester és mellette három praeceptor végezte a tanítást.
Midőn 1806-ban az új Ratio megjelent, az iskolák szervezete a követelményeknek megfelelt ugyan, de a tanítók helyzete, az iskolák elhelyezése nem volt teljesen kielégítő. Az 1824–46-ig terjedő időközben a városi elemi iskolái nagyot fejlődtek. A háromosztályú elemi fiúiskola mellett, mely „normalis” iskola rangjára emelkedett, állított a város még egy tanítóval bíró „elemi” iskolát is, (az ú. n. „kapuiskolá”-t), a város külső részében, vegyest, fiúk és leányok számára, az egyosztályú elemi leányiskolát pedig kétosztályúvá bővítette ki, két teremmel és két tanítóval.
