Reáliskola.
Reáliskola.
A reáliskolát Esztergom sz. kir. város közönsége 1854-ben alapította; megnyitni azonban, főleg alkalmas tanárok hiányában, csak évek múlva lehetett. A jókor kiírt pályázatokra cseh és német tanárok jelentkeztek; azért a hazafias szellemű város inkább várt, míg a pesti reálintézetből megfelelő, képesített egyének kerülnek ki. Végre a szükséges felszerelések elkészülte s a kívánt tanárok megérkezte után az intézet ünnepi megnyitása 1857 okt. 15-én megtörtént s a kétosztályú reáliskola Kollár István, városi plebános igazgatása alatt megkezdte működését. Tanárokúl Wirkler Andrást, Trampitsch Károlyt és Kaan Jánost választotta meg a város hatszáz pengő forint évi fizetéssel. Az első évben a tanulók száma 44 volt; közöttük 33 magyar, 37 kath. és 7 izraelita, majdnem valamennyien esztergomiak.
Az 1860–61-ik iskolai évben három új erő alkalmazása mellett háromosztályúvá lett a reáliskola. Az igazgatóságtól visszalépő Kollár István helyét Zajnai János tanítóképző-intézeti és városi elemi isk. igazgató foglalja el, a ki tevékeny munkássággal, szívós kitartással és tekintélyes befolyásával mindent 126elkövetett az intézet anyagi ügyeinek javítására. Zajnai 1869-ben lemondván tisztéről, a város közgyűlése az iskola igazgatását Malina Jánosra ruházta, igazgató-tanárrá pedig Kaan Jánost nevezte ki, a ki 4 évig viselte ezt a hívatalt, mert 1873 ápr. 17-én úgy határozott a városi közgyűlés, hogy ezentúl az igazgató-tanári tisztet évről-évre más és más tanár foglalja el. Malina után Feichtinger Sándor dr. főorvos, több tudományos társulat tagja lett a reáliskola igazgatója 1873-ban, a mely évnek fontos eseménye az is, hogy megnyílt a reáliskola negyedik osztálya.
A város áldozatra való készségéből alapított és fönntartott intézet anyagi zavarok miatt nem egyszer került válságos helyzetbe. Ez okból az iskola fönntartása és biztosítása érdekében 1881-ben ismét és nagyobb mértékű mozgalom indult meg, a minek eredménye lett, hogy Simor János herczegprímás 2000 frtos alapítványt tett, a főkáptalan évi 300 frtot szavazott meg, Szenttamás évi 200, Vízivárosi évi 100 frtot ajánlott föl a reáliskola javára. De leghathatósabb támogatásban részesítette az intézetet Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a ki 1883. évi látogatása után a költségvetésbe évi kétezer frtot vett föl, mely összeget az országgyűlés is megszavazván, az iskola jövője az állami segítséggel biztosítva van. A fizetés rendezésével és fölemelésével csak néhány év óta javított a város a tanárok eddigi kedvezőtlen anyagi helyzetén.
Az 1886. évben a város képviselete az igazgató-tanársági változásokat megszűntetvén, erre a tisztre állandóan Obermayer Györgyöt nevezte ki, egyúttal határozatilag kimondotta a hatodik tanári állás szervezését és fönntartását. Az államilag segélyezett intézet jelenleg fokozatos fejlesztés alatt van; az 1907/8. isk. évben megnyílt az V. osztály. És minthogy az eddigi helyiség a főreáliskola elhelyezésére szűk: a város közönsége a Sz. Ferencz-rendiek épületének második emeletét bérelte ki ideiglenes helyiségül.
Van az intézetnek egy 190 koronát ösztöndíjalapítványa, melyet Szlávy Éva tett 1880-ban; továbbá két, Koller-féle 100, és egy Szentgályi-féle 80 koronás ösztöndíja. 1894-ben alakult a „Reáliskolai Segélyező-Egyesület”, melynek vagyona 5100 kor. 12 fillér. Az 1907–1908. iskolai évben beíratkozott 246 tanuló, maradt az év végén 224; közöttük 168 r. kath., 1 gör. keleti, 8 ref., 2 ág. ev., 44 izr. vallású. Az intézetben, a hittanárokon és óraadó tanárokon kívül, 6 tanár működött. Igazgató: Nagy Antal.
