A Duna-balpartja.
A Duna-balpartja.
A vármegyét két részre vágja a Duna. Ez a két rész területileg csaknem egyenlő nagy, de térszíni képük egészen külömböző. Az éjszaki rész a Duna balpart a Duna és a Garam szögében terül el. Ez déli részén mocsaras 110–115 m. magas síkság a tszf., közepe táján dombsor vonúl végig, a mely éjszakról ereszkedik le a Bars felől, mint a velkapolai hegyek nyúlványai, s egész kis hegylánczolat benyomását teszi Mácsa pusztától Magyarszőgyénig; kelet-nyugati irányban haladva, azonban csak 200–250 m. (a t. sz. felett,) magasságú halmokból álló dombsorrá szelidűlnek, s ezek is megszakadnak közben több helyen; egyes részeiknek elnevezése: nyugaton a Somlyó, Kisújfalu s Köbölkút között, tovább keletre, Sárkánytól Nánáig a bélai hegy, melynek legmagasabb emelkedése sem haladja meg a t. sz. feletti 150 métert.
Az egész terület éjszakról és éjszaknyugatról a Duna felé eleinte fokozatosan alacsonyodik, majd szélesebb platót alkot, a mely Bucs és Szentgyörgyhalma puszta alatt hirtelen magas peremmel végződik. A meredek diluviális peremtől egészen a Dunáig kissé hepe-hupás terület húzódik, a mely régibb futóhomok-szigetekből, szíkes területekből, mocsarakból és erekből áll. Dunamocstól éjszakra már kevésbé látjuk e diluviális perem éles határait. Itt a lejtés gyenge és egyenletes. A Duna-járta terület a bent levő homokszigeteken kívül a tenger színe fölött 105–110 méter magas, tehát a Duna rendes vízállása fölött alig 3–5 m. magasságban fekszik. A mocsarakat nemcsak a Duna, de erek is táplálják. Nagyobb mocsár a Nádastelek. E mocsarak kiszárítása jórészt most folyik s egyes helyeken a nép, a nagy vízhiány miatt, maga nem engedi kiszárítani. Köbölkúttól éjszakra van a párisi völgy, melyen a párisi csatorna húzódik végig.
