Bányászat.
Bányászat.
A vármegyében a bányászat főleg a kőszén-telepek kiaknázására irányú.
A kőszenet 1805-ben fedezték fel a vármegye területén, a herczeg Sándor birtokon; 1812-ben már okleveles bányásza volt az uradalomnak s 1819-ben már szélesebb körben ismerték a vidék kőszéntartalmát, így Beudant franczia geologus hagyott róla adatot. A bányászat fejlődése azonban nagyon lassú volt s csak az ötvenes és hatvanas években indúlt nagyobb lendületnek; nagy jövő áll előtte még mindig, mert a széntelepek vastagsága, elterjedése, valamint a szénnek kiváló minősége miatt, első helyen áll a magyarországi barnaszénterületek között. Legelőször Nendtvich Károly vizsgálta meg 1846 előtt s úgy találta, hogy a bánáti és baranyai barnakőszéntől lényegesen külömbözik, vaskovandot és ammoniak-timsót tetemes mennyiségben tartalmaz, s ezért főleg különféle technika czélokra ajánlotta. Később sokan foglalkoztak e szén vizsgálatával és a széntelep megbecsülésével; különösen nagy érdeme van ezen a téren Hantken Miksának, a ki számos művében tárgyalta az esztergomi szénterületet. Ő írja, hogy e vidék széngazdagsága rendkívüli és kimeríthetetlen s a szén minősége a legkitűnőbb.
Egyéb ásványi anyag is van, a melyet gazdag értékben lehet találni a vármegyében. Ilyen a mész, melyet már a múlt század elején nagy mennyiségben égettek Kesztölczön. Már Fényes Elek mondja, (1837) hogy Sárisápon foszló agyagot, Mogyoróson fazekas-agyagot, Esztergom körül keserűsót s Bajnán fehér, finom fövenyt ásnak, a melyet üveghutába messze elhordtak. Épületkövet a pilismaróti és esztergomi kőbányák adtak ugyanekkor bőven. Ma is megvannak minde termékek, de ma sem részesülnek kellő kihasználásban.
