Magyar nyelv.
Magyar nyelv.
1890-ben Kőrösi Sándor, a magyar irodalom tanára, ifjusági magyar társalgó kört alapitott, mely jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a gimnázium növendékei az iskolai leczkeórákon kivül különösen a magyar társalgás terén gyakorlatra tettek szert.
1891-ben megjelent Kőrösinek a minisztérium megbizása folytán irt „Grammatica teorico-pratica della Lingua Ungherese” czimü magyar nyelvkönyve, minek következtében ezentúl az alsóbb osztályokban is élő magyar nyelvet s nem nyelvtant tanult az ifjuság. A felsőbb osztályokban már évek óta közvetlen magyar nyelvtanítást honositottak meg.
1892. márczius 25-én megengedte a minisztérium, hogy a politikai földrajz és történelem a gimnázium VII. és VIII. osztályában magyar nyelven tanittassék. Ez a tanügyi tekintetben áldásos és politikai tekintetben is fontos lépés minden rázkódás nélkül simán ment végbe, épp ugy a mint Kőrösi a minisztériumhoz intézett memorandumában kifejtette, mert azok a szülők, kik a magyar állami gimnáziumba küldik fiaikat, mitsem óhajtanak inkább, mint hogy gyermekeik az állam nyelvét tisztességesen elsajátítsák.
125A tanulmányi eredmény az utóbbi években még jobban növekedett azzal, hogy Berghoffer igazgató inditványára a minisztérium, a tantestület meghallgatása után, megengedte, hogy a német nyelv a gimnázium I. és II. osztályának tantervéből töröltessék. A német nyelv ugyanis a fiumei szülők kivánsága folytán előbb rendes, 1883 óta pedig rendkivüli tárgyként szerepelt az I. és II. osztályban, a mi az olasz, magyar, latin mellett kissé sok volt az alsó osztályok kis tanulóinak.
Berghoffer 1896 február 4-én viruló férfikorában járványos betegségben meghalt. Utódjául Fest Aladárt, a gimnáziumnak volt Budapestre áthelyezett tanárát nevezték ki igazgatóvá. (Széleskörü irodalmi működését az irodalomról szóló fejezetben méltatjuk.)
