Portoré.
Portoré.
Portoré vagy Krajlevicza a Buccari-öböl bejáratánál elágazó kis keskeny öböl körül épült városka, mely a magyar tengerészetben nevezetes multtal dicsekedhetik. Az öblöt bezáró partok egyik fokán a Punto d’Ostron áll a portorei világító-torony, mely 12 tengeri mérföldre szórja állandó fényét, minden három percz után egy-egy villantással. A városkának csak 1104 lakosa volt 1891-ben; de községi kötelékébe tartozik még Bakaracz, Smrika, Dol veliki. A Frangepánoknak itt is volt várkastélyuk, egy nagy négyszögletes, saroktornyos épület, mely a kikötő közelében először vonja magára figyelmünket s Portorének külsőleg kiválóan jellemző építménye. Jelenleg a jezsuiták kollegiuma van benne. Egy régibb kastély, melyhez a Szt.-Miklós plébániatemplom van építve, melyben 1827-ig a révkapitányság volt elhelyezve, a városka egy másik nevezetessége. Egyéb megtekinteni való nincs is a kis városban. A jezsuiták által birt kastélyt Novigradnak, azaz új várnak is nevezik. A hagyomány szerint ennek kápolnájában tanácskoztak volna a Wesselényi-összeesküvésben részt vett Zrinyi Péter, Frangepán Ferencz Kristóf és társaik, mely összeesküvés vérpadra vitte a nevezetes család utólsó sarját. A 339harminczas években, Rauchmüller tudósítása szerint ez a várkastély a skrljevo-betegek kórházának volt berendezve. Ez a rettenetes, undok betegség, mely a magyar tengerparton a múlt század utolsó évtizedeiben terjedt el s először a közeli Skrljevo helységben jelentkezett, a honnan nevét is vette, ma már megszünt. Fiuméban is külön kórház volt e betegek számára, a kiknek egyes áldozatait néhány évvel ezelőtt még lehetett látni. A ragadós kór által összeroncsolt arczu emberek undort keltettek mindenkiben s azért mindenki kerülte őket, mint a bélpoklosokat. A szigorú elkülönítés végre kiirtotta e csapást. A hagyomány szerint IV. Béla Portoréban kelt át, midőn Veglia szigetére menekült a tatárok elől s ettől fogva hivták volna ezt a kikötőt király kikötőjének. Mások szerint már előbb Portus regius nevet viselt. Igazi királyi kikötő akkor lett, midőn 1729-ben III. Károly meglátogatta s kiépíttette. Ekkor kezdődött egy századra terjedő virágkora.
Frangepán Miklós siremléke Tersatton.
(Evinger Antal rajza.)
Károly ugyanis, a ki Fiume felvirágoztatását, valamint az egész tengermellék életének ujjáteremtését intézkedéseivel hathatósan előmozditani igyekezett, Portorét hadi kikötőül szemelte ki. Terve azonban nem sikerülhetett, mert különösen a vitorlás hajózás korszakában a borajárta hely nem lehetett alkalmas hadi kikötőnek. A negyvenes évekig fennmaradt az öböl bejáratánál egy parti üteg, mint a megkisérlett hadi kikötő maradványa. Ivóvízben is nagy a hiány a városban, az egész lakosság kénytelen volt beérni az új várkastély udvarán levő nagy cziszterna vizével.
Mindazáltal Portoré hajóépítőipara a jelen század közepéig erős lábon állott és két hajógyára szép eredménynyel dolgozott.
A hajóhad részére ágyunaszádokat, sőt 1801-ben a keletiindiai társaság megrendelésére 1000 tonnás fregattot is építettek itt. Megkezdték egy dokk építését is, ez azonban félben maradt.
Portorénak ma kevés hajója van, ezek is többnyire csak kis vitorlások. Volt ugyanis 1896 végén 3 hosszújáratú hajója 1792 tonnatartalommal, 36 legénynyel, 20 kis partjárású hajója 150 tonnatartalommal, 11 halászbárkája 41 legénynyel. A 34 hajó összes tonnatartalma nem több mint 1957, legénysége 134 fő.
A hajóforgalom a legutóbbi kimutatás szerint következő:
Érkezett
|
Indult
| |||||||
Terhelve
|
Üresen
|
Terhelve
|
Üresen
| |||||
Hajó
|
Tonna-
tartalom |
Hajó
|
Tonna-
tartalom |
Hajó
|
Tonna-
tartalom |
Hajó
|
Tonna-
tartalom | |
Gőzös
|
2122
|
80785
|
2
|
46
|
2124
|
80831
|
–
|
–
|
Vitorlás
|
24
|
454
|
20
|
681
|
23
|
795
|
24
|
428
|
340A gőzösök aránylag nagy forgalma szintén onnan ered, hogy a magyar-horvát gőzhajózási társulat Dalmácziába és Zengbe menő gőzösei a legtöbb járatban Portorét érintik.
Portorétól délnek fordulva a Canale Maltempon keresztül a tengerpartot Veglia szigetétől elválasztó Morlák-csatornába (Canale della Morlacca) jutunk. A keskeny Maltempo-csatornát, a hol erősebb a tenger áramlata s erős szélben nagy küzdelmük van a vitorlásoknak, még jobban összeszűkíti a San Marco scoglio, ez a sziklabércz, mely Veglia szigethez tartozik. Kopár, hegyes orom, melynek szürke mészkőpadjai közt sovány fű terem. E scoglion a velenczei uralom alatt erőd is állott.
Egész Sv-Jakovig vagyis a percsini öbölig, mintegy hat kilométer hoszszúságban húzódik a Maltempo-csatorna, kopár szirtfalak közt, melyeken csak itt-ott látunk apró zöld foltokat, a nagy fáratdsággal kultivált karszti kerteket. Ez utóbbi kis helységet elhagyva, egy kissé kiszélesedik a tenger, benn vagyunk a Canale della Morlaccában. Tekintete ennek a csatornának is egészen tószerű, szemünk előtt véges-végig bezárt területnek látszik, jó messze darabra nem szélesebb 4–5 kilométernél, csak Szelczen alul tágul ki 10–15 kilométernyire. Hogy az Adriai-tenger egyik részében hajózunk, azt a tenger mély kék színe s a parton elő-előbukkanó tonnárák tudatják velünk. Egész Czirkveniczáig tart a kevés változatosságot mutató partvidék. Itt a Vinodol-völgyből kiszakadó Dubracsina patak völgyének hajlata és szemben Veglia földségének a dobrignoi öböl által való kikarajosodása egyszerre kellemesen töri meg az eddigi partvonal egyhanguságát.
Buccari régi térképe.
(Egykoru rajz után.)
