VI. alrend. Tüskés uszójuak. Acanthoptera.
VI. alrend. Tüskés uszójuak. Acanthoptera.
18. Család: Kétsörényes csukafélék. Sphyraenidae.
Sphyraena vulgaris C. V. (luzzo di mare schermo), nyilas csuka, ritkább ragadozó; a nyári hónapokban.
19. Család: Nyulánk halak. Atherinidae. 1 d/m hosszu halacskák, nagy rajokban a partok közelében jelennek meg; olcsó népeledel.
Atherina hepsetus. L. (Agone, girai) arany buczó. A. Boyeri Risso (Anguella) ezüst buczó.
20. Család: Szélesfejüek. Mugilidae. Kerek pikkelyeik nagyok, az oldalvonal hiányzik; a száj fognélküli. Rothadásnak indult s leginkább szerves anyagokkal táplálkoznak és azért a kikötőkben is tartózkodnak; husuk izletes. A halászok az ide tartozó fajokat általában cevolónak hivják.
Mugil saliens Risso. (Verzelata). M. chelo Cuv. (bosega). M. auratus Risso (lotregan). M. capito Cuv. (cevolo caostello) M. cephalus Cuv. (volpina) nagyfejű mugil
21. Család: Szkombrofélék. Scomberidae. (Lásd a szkombro és tinhalászatot.) A pikkelyek annyira aprók, hogy a bőr simának látszik. Az oldalvonal a fark felé kimagasló. A hát és alfeli uszó a fark felé apró uszócskákban folytatódnak; a kormányuszó nagy.
a) Scomber scomber L. (Scombro) csikos szkombro és a S. colias L. (Lanzarda). foltos szkombro vagy lándzsahal nyári vándorhalak.
b) Thynnus vulgaris C. V. (ton) a nagy tinhal. – Th. thunnina C. V. (tonnina) a kis tinhal. – Th. pelamys L. (tombarello) csikos tinhal. – Pelamys sarda Bloch (palamida) harántcsikkolt tinhal nyári vándorhal.
c) Naucratus ductor Bloch. (fanfano) révkalauz vendéghal, a rizshajók árnyékában egészen a fiumei kikötőbe érkezik.
d) Zeus faber L. (San Piero). Szt. Péter hala egész éven át közönséges.
e) Trachurus trachurus Casteln. (suro) lágy szkombro; közönséges.
426f) Lichia amia L. (lizza), licza, lapos szkombro; izletes husa végett igen keresett.
g) Xyphias gladius L. (pesce spada) kardorruhal 1 1/2 m. hosszu; őszszel a Quarneróba is vándorol. Husa kitünő.
22. Család: Sárkányhalak. (ragni) Trachinidae. Fejük széles, oldalt összenyomott; a pikkelyek aprók; mellsőhátsörény-uszó tövise szuráskor mérges hatásu. Legnagyobb és legritkább a Trachunus vipera Cuv. Közönségesek a T. araneus C. és a T. draco L.
23. Család : Pánczélosok. (Catapracti). Fejük és néha testük is páncélos vagy részben pikkelyes. Fenéklakók; némelyek (Trigla) morgó hangot adnak.
a) Peristedion cataphractum C. V. (azoletto della Madonna) piros morgóhal; a legnagyobb mélységek lakója.
b) Trigla lyra L. (anzoletto), villásorru morgóhal.
Trigla milvus Lacép. (anzoletto, cappone), kappan.
T. corax. Bp. (anzoletto, lucerna, gallinetta) kékszárnyu morgóhal; a halászok állitása szerint éjjel világit.
T. lineata L. nzoaletto, musoduro) harántcsikolt morgóhal.
T. cuculus L. (anzoletto, capone imperiale) szárnyas morgóhal; melluszó szárnyai majdnem a farkuszóig érnek. – T. aspera Rond. (anzoletta) kis morgóhal. Mind közönséges. – Ritkább faj: T. gurnardus. L.; tüskés oldalvonallal.
c) Scorpaena scrofa. L, (scarpena nera) fekete sárkányfej és S. porcus L. (scarpena rossa) piros sárkányfej; közönséges homokos fenéklakó halak. Szinük változó, a mennyiben a környezethez alkalmazkodik. Husuk ízletes.
Scomber scomber. Caranx trachurus
csikos és lágy szkombro.
24. Család: Durbincsfélék. – Sparidae. Testük oldalt összenyomott, sima pikkelyekkel fedett, egy hátuszó sörénynyel. Állkapcsaikon metsző és zápfogak nőnek ki, a szájpadlás fognélküli; arczuk pikkelyes. Uszóhólyaggal birnak. Husuk izletes. Legfontosabb dülő partmenti állandó kóborló halaink.
a) Chrysophiris aurata. L. (orada) aranydurbincs.
b) Pagellus mormirus Cuv. (mormora) hétcsikos durbincs.
P. erythrinus Cuv. (arboro, ribon), rózsaszinü durbincs.
c) Charax puntazzo Cuv. (spizzo) nyultajku durbincs.
d) Sargus annularis L. (sparetto), gyürüs durbincs.
S. Rondeletii C. V. (sparo) harántcsikolt durbincs.
S. Salviani C. V. (sparo) tarka durbincs.
e) Oblata melanura L. (occiada.) nagyszemü durbincs.
f) Box salpa L (salpa) aranysávos durbincs, csatornák és folyók torkolatánál tartózkodik.
Box boops. L. (bobba) kék durbincs, hosszu durbincs; teste henge.
g) Cantharus Iineatus. Mont. (cantera) sötétfejü durbincs.
Thynnus thynnus. – Tinhal.
1/50 nagyság.
25. Család: Szemfogasak. Pristipomidae. Szemfogaik hegyesek és hosszunk, testük összenyomott; egy félig tüskés, félig lágy hátsörénynyel.
b) Dentex vulgaris C. V. (dentale) tengeri fogas; állandó partmenti hal; husa izletes.
b) Maena smaris L. (ménola) fekete foltos ménola. – M. vulgaris C. V. (menola schiava.) ezüst ménola. M. gracilis Bp. (agon) tarka, vékony ménola – M. alcedo Risso. (menola garizza) kék ménola. A ménolák 15–20 c/m hosszu bozótlakóhalak; nyáron sűrű rajokban a partok mentén vándorolnak.
26. Család: Vastag arczcsontuak (varjak). Sciaenidae. Arczcsontjaik az oldalvonal nagy fejlettsége miatt vastagok; testük hosszukás ugyan, de oldalt öszszenyomott. A halászok az ide tartozó izletes husu halfajokat corbo vagy corbelvarju néven ismerik.
427a) Corvina nigra Cuv. fekete varju, nyáron sziklás partmenti fenékhal; a sziklákra tapasztja az ikráit is.
b) Sciaena aquila Lac. szürke varju, a folyók torkolatánál és minthogy tengerpartunkon nagyobb folyók nincsenek, ezen halat is ritkábban fogják.
c) Umbrina cirrhosa L. diszes varju. Ezüst szinü teste oldalt aranyos, hullámos lefutásu harántcsikokkal diszitett; 60 c/m-re is megnő; sziklás partmenti kóborló hal.
27. Család: Piros sügérfélék. (barboni, trie) – Mullidae. Piros szinü sügérekhez hasonló testszerkezetű halak; testük nagy, hulló pikkelyekkel van fedve; a felső állkapocs fogai hiányzanak. Mély tengerben s partok mentén egyaránt tartózkodnak egész éven át, sőt felusznak a folyókba is. Husuk igen izletes; a régi rómaiak nagy becsben tartották.
Mullus barbatus (barbone) kisebb piros sügér; hossza 15–20 c/m.
M. surmuletus L. (tria.) kosorrú piros sügér, nagyobb az előbbinél (30 c/m) bozótlakó.
28. Család: Sügérek. Percidae. Ragadozó halak egy vagy két hátuszóval; állkapcsaikon és szájpadlásukon fogak nőnek; uszóhólyagjuk egyszerü.
a) Labrax lupus Cuv. (branzino) branzin, tengeri süllő. Állandó partmenti kóborló hal; a kevésbbé mély tengert szereti; beuszik a kikötőkbe és feluszik néha a folyókba is. 60 c/m -nyire is megnő; a legizletesebb tengeri hal.
b) Polyprion cernium Val. (cernio). Gyász-sügér. Szine sötétbarna; nagy mélységekben lakik, vagy nagy testek, elhagyott-vitorlás hajók árnyékában tartózkodik, innen a német neve: Wrackfisch. Ritka, a Quarneróban csak egynehányat fogtak.
c) Serranus gigas. Brünn. Óriási sügér. Az Atlanti Oczeán lakója; csak nagy ritkán téved az Adriába; 1896. nyarán Zeng vizeiben fogtak egy 80 c/m hosszu példányt.
S. hepatus L. (sacchetto) narancszinü sügér, közönséges parti lakó: husa nem jó; a halcsarnokban a vegyes halkeverék egyik alkotórészét képezi.
S. cabrilla L. (perega, perca) csikos (10) sügér a nagy tenger mély rétegeinek lakója, csak tavaszszal, ivás idején keresi fel a sziklás, bózottal benőtt vagy homokos partokat; husa izletes.
S. scriba L. (can.) betűző sügér. Fogazott szélü kopoltyufedőit kék szinü hieroglificus rajzok diszitik. Tavaszszal és nyáron a partok mentén közönséges fenékhal, mint az előbbi.
Zeus faber. – Szt.-Péter hala.
1/20 nagyság.
29. család. Duzzadt ajkuak – Labridae.
Ajkaik duzzadtak; a fej oldalain 2–2 orrlyukkal; a hát- és hasuszó sörény hártyaszerü lobogóban végződik; kevert édes vizekben is elélnek. Husuk egyáltalában iztelen, kevésbbé keresett.
a) Julis vulgaris Flem. (donzella) urfi, közönséges bozótlakó; teste élénk piros, narancs, sárga és kék szinekben ragyog, különösen élénk a nászruhája.
J. Giofredi Risso (donzella) kisebb és ritkább az előbbinél.
b) Acantholabrus Pallonii Risso. Kišpatić emliti és macsin horvát népies elnevezéssel illeti. Egy Matisz gyüjteményében is van. Mindenesetre ritka.
c) Crenilabrus rostratus Bloch., zöld duzzadt ajka, szürkés-barna és zöldszinü változatai diszitve piros pontokkal. A Crenilabrus-nemhez tartozó halfajok (helyi néven: liba vagy papagŕ) mind bozótlakók; hasuk iztelen, a halcsarnokban a vegyes halkeverék egyik alkotórészét képezi.
C. ocellatus Forski. (Pávaszem.) Kopoltyufedőjét kerek ibolyaszinü, pirossal és kékkel szegélyezett folt disziti; nyáron közönséges.
C. griseus L., kevés kivétellel kizárólag az Adriai tenger lakója; szine változó.
C. Roissali Risso., fején 2 barna harántsávval; a test szine változó, leginkább sötétzöld, barna csikokkal és a hátuszón miniumpiros pettyekkel; nyáron közönséges.
C. mediterraneus L. (cavaliere), ritkább faj; testszine vöröses, néha kékes; a melluszószárnyak és a kományuszó alján 1–1 fekete folttal.
428C. Pavo C. V., szinezete igen tarka; jellemző a zöldes alapon a fejtől a farkig huzódó három hosszanti sáv; igen közönséges.
d) Labrus mixtus L. (papagŕ), tarka duzzadt ajku. Szine kor és nem szerint; változik; a nőstény teljesen különbözik a himektől. Állandó jellege, hogy a kormányuszó és az alsó sörény széle kék, a hátuszó sörény mellső részét egy barna vagy sötétkék folt disziti.
A különböző szinnek megfelelőleg 6 válfajt különböztetnek meg:
L. trimaculatus Lac. 
; – L. quadrimaculatus Risso; – L. mixtus Lac.
; – L. variegatus L. ; – L. coquus Lac. ; – L. pavo Risso .
; – L. quadrimaculatus Risso; – L. mixtus Lac. ; – L. variegatus L. ; – L. coquus Lac. ; – L. pavo Risso .
1894. deczember 10-én a fiumei Baross-kikötő hullámtörőjén kivül egyszerre fogták mind a két nőstény és mind a négy himnek a válfaját, melyek egy részét Matisz János az ezredéves kiállitásra szárazon kipreparálta.
L. merula L. (tinta di mar), barna duzzadt ajku, nagyra nő; közönséges.
L. festivus Risso (donzela, papagŕ), ezüst duzzadt ajku. Szemtől a farkig egy ezüst sáv huzódik, mely alatt a test oldalait ezüst pettyek diszitik; ritkább az előbbinél.
L. turdus L., pirospettyes, duzzadt ajku. Testének alapszine zöld, mellső uszói narancsszinüek; ritkább faj.
30. család. Pomacentridae, tüskés hassörénynyel.
Heliastes chromis L. (caligher, fabretto). Magas és rövid testalkatu hal egy hátsörénynyel; barna alapon a 8 hosszanti sáv eléggé ismerteti; husa rossz izü. Elég közönséges bozótlakó.
