Szél.
Szél.
A szél-viszonyok tekintetében hivatkozunk Hegyfoky Kabos közelebb 178megjelent munkájára: A szél iránya a magyar Szt.-Korona országaiban. (Kiadja a kir. magy. term.-tud. társulat; Budapest 1894.)
E munkában ugyan Fiuméra vonatkozólag csak 10 év (1876–85) feljegyzései vannak feldolgozva, de ez is eléggé tájékoztat bennünket az uralkodó szélirányokra nézve.
Mindenekelőtt álljonn itt a szél és szélcsend átlagos gyakorisága napokban kifejezve még pedig külön-külön az egyes évszakokra s külön az egész évre.
É | Ék | K | Dk | D | Dny | Ny | Ény | Csend |
Tél | 15.5 | 25.3 | 17.3 | 8.4 | 5.7 | 5.9 | 3.1 | 4.4 | 4.7 |
Tavasz | 9.4 | 18.3 | 15.8 | 9.2 | 7.5 | 10.4 | 8.6 | 7.5 | 5.3 |
Nyár | 12.3 | 16.6 | 12.3 | 7.0 | 3.7 | 11.0 | 11.0 | 10.2 | 7.9 |
Ősz | 14.5 | 22.0 | 16.6 | 6.1 | 8.7 | 6.6 | 6.1 | 5.8 | 4.6 |
Év | 51.7 | 82.2 | 62.0 | 30.7 | 25.6 | 33.9 | 28.8 | 27.9 | 22.5 |
A táblázat bővebb magyarázatra nem szorul, a számok napokat jelentenek.
A tenger partján és ennek környékén uralkodó szélviszonyokra nézve Hegyfoky a következő eredményre jut:
„Az Adria partján az uralkodó északkeleti szél jóval gyakoribb, mint a távolabbi vidéken. A másodrendű szél itt nem az északi, mint a főcsoportnál (mely alatt 13 állomás értendő az Adria környékén Zágrábig, Petrinjáig és Gospicsig) hanem a keleti. Valamint az északkeleti szél annál gyakoriabbá válik, mennél inkább közeledünk a tengerhez, épp úgy válik bár nem oly mértékben gyakorivá a délnyugati áramlat, mennél jobban hatolunk be a szárazföldre”.
Áttérve az egyes évszakokra a következőket mondja:
Télen az Adria környékén Csáktornyától, Belovártól kezdve északkeleti szél fú leggyakrabban. Ez a bóra vidéke, melyen télen a hideg, északkeleti szél dühöng. Országunk egy vidékén sem fú télen valamelyik uralkodó szél oly gyakran, mint itt az északkeleti. Gyakoriak az északi és keleti áramlatok is, melyek a főszéllel együtt a bóra nevén ismeretes szelet teszik.
A többi évszakban szintén az északkeleti szél az uralkodó. Nyáron mutatja fel az északkeleti szél maximumának legkisebb értékét.
Szélcsend van az évben átlag 23 napon, szélvihar pedig 12 napon, bár e tekintetben az egyes évek nagy változatosságot tüntetnek fel, amennyiben az utolsó 15 évben a viharos napok száma 2 és 25 között váltakozik. Az évszakokat tekintve legcsendesebb a nyár, legnyugtalanabb a tél s az ősz.
Az uralkodó szélirányok és a légnyomási viszonyok közötti kapcsolatot keresve, arra a nevezetes eredményre jut, hogy „a Kapella hegységben is egész éven át nagyobb a légnyomás, mint az Adrián, ezért is fú e vidéken minden évszakban az északkeleti szél leggyakrabban”. A tengerparton következőleg nevezik a különböző irányu szeleket: Levante (keleti), Scirocco (délkeleti), Ostro (déli), Libeccio (délnyugoti), Ponente (nyugoti) Maestro (északnyugoti), Tramontana (északi, hegyentúli) Greco (északkeleti), ennek mellékalakja a Bora (KÉK). Legjellegzetesebb a bora és a sirocco; az előbbi rohamos lökésekben fellépő, száraz, nagy hideggel jár, pusztitva halad utjában, elsodorja a zsenge növényzetet, elhordja a háztetőket is, ha nincsenek kellőleg megerősítve, sőt vasuti vonatot is dobott le a töltésről, miért külön borafalakat kellett ellenre építeni. A scirocco tikkasztó, vizpárákkal telt, rendesen esőt hoz és nagy hullámzást okoz a tengeren. (L. a néprajzi, a közlekedésről és a tengerről szóló fejezeteket. Szerk.)
179Borino az Adrián.
(Zemplén Győző rajza)
Itt van helye megemlékeznünk Fiume légnyomási viszonyairól. Mivel azonban ez közvetlenül nem függ össze a klimával, röviden csak annyit említünk meg, hogy Róna Zsigmond számításai alapján 30 évi (1861–90) 180– szomszédos állomások hozzávonásával homogénná tett – megfigyelésből a 0 C°-ra redukált légnyomás évi átlagos értéke 761.2 m/m, amidőn is a barométer magassága a tengerszín felett 4.9 m. A légnyomás maximuma januárra esik (763.6 m/m), minimuma pedig márcziusra (759.3 m/m).