Boszorkányok.
Boszorkányok.
A rossz lelkekben és a boszorkányokban való babonás hit máig fentartotta magát. A Mora nevű lidércz és a Malizaz (horvátul: gonosz lélek) vagyis az ördög, szüntelen az embernek megrontásán iparkodik. A Mora a mellére ül az embernek s kiszívja a vérét. Ha valaki lidércznyomástól megbetegedett, akkor a rákövetkező reggel nagy felfordulás van a házban.
Szentelt vízzel locsolják a képeket s a padlózatot; az ajtót s az ablakokat kitárják, felfordított söprüt támasztanak az ajtó sarkába; a konyhaajtóba kést döfnek; a ház falára kivül-belül, valamint az ajtóra is krétával egyhuzamban a „Salamon bogja” (Groppo del Salamon) néven ismert büvös jeleket irják, egész sort sürün egymás mellé.
Ily jelek az óvárosban egyik-másik ház falán minduntalan láthatók.
A Malizaz-nak hosszú ősz szakálla, nagy köpönyege, vörös csuklyája és sárga csizmája van. Mellén a „Salamon bogja” villog. Többnyire két fehér bárány kiséretében jár. A ki a mondókát tudja, az Szilveszter éjszakáján, 47éjfélkor, a Stajo Vecchion (a József főherczeg villája előtti téren) felidézheti. A Malizaz gazdaggá teszi azt, ki hozzá folyamodik; ellátja pénzzel, kincscsel, de cserébe az illető lelkét követeli és halála után a pokolba viszi. Az ó-városban többekről beszélik, hogy így tettek vagyonra szert. A Malizaz azonban igen gyakran meg is tréfálja az embert. Igy megtörténik, hogy tűvé teszi az ember a házat s még sem találja meg, a mit keres. Pedig ott van a szeme előtt. Ilyenkor az ördög tette rá a farkát, azért nem láthatjuk. Ez ellen csak a káromkodás használ.
Olyan házban, hová a rossz szellemek bejáratosak, a söprüt minden este az ajtó mögé kell állítani s a „Salamon bogját” a ház falára kell irni.
A vén asszonyok közt sok a boszorkány, kik az embert, ha csak lehet, megrontják, szemmel verik; ezért a kis gyermekeknek az igézés ellen szentképet, vagy ezüstből, csontból készült szarvat (corno) kell hordaniok; ha nagyobbacskák, akkor kezükkel csinálják meg titokban a szarv jelét, valahányszor vénasszonyt látnak; a felnőttek pedig az óraláncon hordják jou-jou-képen a bőség szaruját ábrázolt, egyágú korallszarvat.
Régi fiumei patricziusnő viselete.
Legádázabb ellenségei a boszorkányoknak a burokban születő kresnikek. Ha ugyanis valamely gyermek burokban születik, ezt a burkot (camisetta) összevarrják s az illető azután egész életén át a hóna alatt viseli. Ez a burok csodás szerencsét és hatalmat kölcsönöz a kresniknek, azért nagyon vigyáz is rá, hogy valahogy el ne veszítse. Éjjelente gyakran kutyává, lóvá vagy óriássá változik és így küzd a boszorkányokkal, kik rendkivül rettegnek tőle, elannyira, hogy fehér lepedővé változva, felemelkednek s így menekülnek előle; sőt ha a kresnik-kutya szőréből bárki is egy-két szálat kaphat s ezt kezében tartja, a boszorkányok nem mernek hozzá nyulni. A kresnik természetesen jól tudja, ki a boszorkány a köztünk járó-kelő vén asszonyok közt is, de jaj neki, ha akár jellel, akár szóval elárulná valamelyiküket.
Azonban némely vénasszony is megszüntetheti a boszorkányok rontását. Sok betegséget, pl. a „Szt. Antal tüzét” csak igéző hatalom hirében álló vénasszony gyógyíthatja, a ki is tintába mártott újjal kisebb-nagyobb kereszteket és szeszélyes vonalakat húzgál a betegnek arczán keresztül-kasul, miközben halkan mormogja a ráolvasás mondókáját.
A zivatart is a boszorkányok hozzák. Ilyenkor szentelt olajágat kell elégetni s azután a baltát a szél ellen dobni; ezzel megölik a boszorkányt s a vihar nemsokára megszünik.
A bóra azonban csak másodsorban tulajdonítható a boszorkányoknak; valaki felakasztotta magát, azért fuj a csipős szél. (Magyarországon is általános babona.)
48A boszorkányok ellen nagyon üdvös dolog még egyes határozott szentekhez is fordulni; így például mennydörgés esetén keresztet kell vetni s a következő igézetet mondani:
Santa Barbara, san Simon,
Delibereme de sto ton!
De sto ton, de sta sajeta,
Santa Barbara benedeta!
Delibereme de sto ton!
De sto ton, de sta sajeta,
Santa Barbara benedeta!
Szent Simon, jaj Szent Borbála
Dörgés szünjék valahára!
Ez a dörgés, ez a villám,
Szünjék meg, jaj, Szent Borbálám!
Dörgés szünjék valahára!
Ez a dörgés, ez a villám,
Szünjék meg, jaj, Szent Borbálám!
