Fiume a XV. században.
Fiume a XV. században.
Fiume külső képe a XV. században már egészen városias. A helységet már ekkor is falak övezik, több kapuval; felső részén fellegvár emelkedik. A jobbára emeletes házak fölött két nagyobb templom magasodik ki: a káptalani székesegyház s az Ágostonrendiek temploma. A város kiterjedése különben igen csekély, s csak a ma ó-városnak (cittŕ vecchia) nevezett városrészt foglalja magában. Fiume külterülete ez időben megfelel a mainak, s a most is dívó dülőelnevezésekkel már ekkor találkozunk (Braida, Scurigne, Ponsal, Cosala, Bergud, Podbreg). Itt kivált szőllőket művelnek a lakosok, de azonkivül veteményeket és gabonát is. A lakosok számát az 56okmányokban, szerződésekben említett több száz szerződő fél után itélve, már ekkor néhány ezerre tehetjük.
II. Walsee Rambert gróf halála után (1450) két fia: III. Rambert és Farkas osztozott az örökségen. A fiumei uradalmat (a Monte Maggiore alját) az utóbbi kapta.
Mindkettő magtalan lévén, tengerparti uradalmaikat a Habsburg házra vagyis III. Frigyes császárra szállitották; s igy Walsee Farkasnak 1466 után bekövetkezett halálával Fiume, felszabadulva jobbágyi helyzetéből, egyenesen az uralkodótól függő birodalmi város lett, és a császár által kinevezett kapitányok kormányozták. Első ismert kapitánya 1484-ből von der Dürr Boldizsár; a második Rauber Gáspár, a harmadik Thurn János, valamennyien krajnai nemesek. Innentúl a fiumei kapitányi méltóság általában a krajnai nemesi rend dominiumának tekinthető.
A Hunyadi Mátyás és III. Frigyes császár között 1477-ben kitört és többször ismétlődött háború a Magyarország határán fekvő Fiumét sem hagyta érintetlenűl, mely akkor sietve igyekezett falait és várkastélyát jó karba helyezni.
A Frangepánok azonban, úgylátszik, mégis elfoglalták; de az 1479-iki gráczi békeszerződés ismét Ausztriának itélte oda. A háború e vidéken ezután is folytatódott; az osztrákok később – alkalmasint Mátyás halála után – Tersattót elvették a Frangepánoktól, kik csak 1492-ban kapták vissza Miksa császártól.
Ily események között lépett be Fiume az újkor történetébe, mint a szabad fejlődés föltételeivel bíró s az uralkodói kegyre számot tartható szabad város.
