Fiume uj élete 1870-től 1897-ig.
Fiume uj élete 1870-től 1897-ig.
S ettől a pillanattól kezdődik Fiume új élete, óriás arányu gyarapodása.
Hogy a magyar kormány által épített nagy szabásu kikötő, az ezzel kapcsolatban álló forgalmi és kereskedelmi intézkedések minő mértékben tették Fiumét elsőrangu fontosságu és világforgalmi helylyé, azt az illető intézkedéseket tárgyaló fejezetekben adjuk elő.
Zichy József gróf miniszterré neveztetvén ki, utóda Szapáry Géza gróf lett, a ki alatt tovább fejlődött a fiumeiekben a Magyarországhoz való közvetlen tartozás tudata, melyet lépten-nyomon igyekeztek szilárdítani. Mária Terézia rendeletének századik évfordulójakor, 1879-ben, feliratot intéztek az országgyüléshez, melyben kifejezték Fiume hűségének és törhetetlen ragaszkodásának 90érzelmét. Ez eseményt emléktáblába vésették, melyet később a városháza egyik falába illesztettek. Annál inkább eshetett zokon a városnak, hogy az abszolut és horvát kormányzat nyügeiből még mindig nem bontakozhatott ki. Horvátország, miután a Magyarországtól elszakadni akaró tulzóknak egyidőre sikerült terrorizálniok a józanabb elemeket, egyrészről minden alkalmat megragadott Fiume területének vindikálására, másrészről halogatni igyekezett azoknak a közegeknek eltávolítását, melyek Fiume Horvátországhoz való tartozásának látszatát bizonyíthatták.
1881. április 20-án Fiume közönsége ismét feliratot intézett a magyar országgyüléshez, melyben felpanaszolja, hogy a provizórium tizenkettedik évében még mindig létezik Fiumemegye s annak hatósága Fiume falai között székel. Épp oly sértő a városra nézve, hogy a horvát gimnáziumot még mindig tűrni kénytelen a város falai között. Kijelentvén azt, hogy Fiume magyar város, kéri újra az országgyülést, czikkelyezze be külön törvénybe Fiuménak közvetlen Magyarországhoz tartozóságát s utasítsa a kormányt, hogy véglegesen rendezze Fiume kormányzati és törvénykezési viszonyait.
A képviselőház 1881. május 14-én kimondta, hogy Fiuménak Magyarországhoz tartozóságát nem kell újra külön törvényben kimondani, mert azt az 1807: IV. t.-cz., valamint az 1868: XXX. t.-cz. világosan elismeri; de utasította a kormányt oly javaslat kidolgozására, mely a magyar közjog alapján megszüntesse Fiuméban a kivételes és ideiglenes állapotokat.
Gróf Szápáry Géza.
(Benczur Gyula festménye után)
Mindjárt a fiumei kérvény után a horvát-szlavon országgyülés, a mint az előzményekből előre látni lehetett, fölemelte szavát ellene. Zsivkovics osztályfőnök, a horvát országos kormány képviselője merészen kijelentette, hogy Fiume-vármegye székhelyét és a horvát gimnáziumot a horvát kormány és országgyülés beleegyezése nélkül nem lehet Fiuméból eltávolítani; a fiumei kérdést Horvátország hozzájárulása nélkül nem lehet megoldani. A megyei hatóság és a horvát gimnázium áthelyezése csakugyan a horvát-szlavon országgyülés külön határozatai, illetőleg az általa alkotott törvény alapján csak később következett be.
Ez álláspontot nem támadta meg az akkori magyar kormány, hanem újra fölvette az egyezségi tárgyalásokat, melyek sikertelenségéről eleve meg lehetett győződve. 1882. márczius 24-én a magyar képviselőház ismét 91regnikoláris bizottságot küldött ki, melynek tagjai Éber Nándor, Falk Miksa, Vizsolyi Gusztáv voltak; ezekhez a főrendiház gr. Cziráky Jánost választotta. Horvátország Miskatovics, Mihalovics, Spevec és Vojnics képviselőket választotta küldöttül, Fiume részéről pedig Ciotta János podesta, Thierry Frigyes, dr. Gelletich Miklós és Terci városi képviselők kaptak megbizást.
Gróf Batthyány Lajos.
A regnikoláris bizottság összeülését 1883-ra, a husvéti időre halasztották; de akkor Tisza Kálmán miniszterelnök a hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy a magyar küldöttség a nyári szünet alatt fogja tanulmányozni a kérdést. Mielőtt azonban a tárgyalást megindíthatták volna, közbejött az 1883-iki augusztusi zágrábi zavargás, a magyar czimer meggyalázása, a felbujtott horvát falvak zendülése, melyet katonai erővel kellett elfojtani. Pejacsevich bán lemondott s Ramberg lovassági tábornokot küldték ki királyi biztosul; de már november hóban Khuen-Héderváry gróf lett a bán, a ki nagy erélylyel fogott békéltető küldetéséhez. A heves közjogi harcz, a magyarellenes ellenzék féktelenkedése éppen nem volt volna alkalmas a fiumei kérdés békés tárgyalására. De a fiumeiek felpanaszolt sérelmei közül kettő mégis orvosoltatott idő multával. A horvát megyei hatóságot még 1885-ben, a horvát-szlavon közigazgatás új szervezésekor áttették Ogulinba, az új Modrus-Fiume megye székhelyére. – 1894-ben eldőlt a horvát gimnázium sorsa is, a horvát-szlavon országgyülés az ellenzék heves tiltakozása ellenére elhatározta, hogy Szusákban új gimnáziumi épületet emel s oda helyezi át az intézetet. Ez 1895-ben történt meg.
Gróf Bathhyány Tivadar.
A horvát túlzók Fiuméban többször megkisérlették, hogy Magyarország ellen tüntetést szervezzenek; de nemcsak Fiume lakosságának zöme, hanem a higgadtabb és a Magyarországgal való jó viszony 92ápolását szükségesnek ismerő horvát elemek is idején elnyomtak minden izgága kisérletet, mint 1891-ben, a király látogatása alkalmával.
I. Ferencz József, ki már többször meglátogatta Fiumét, 1891-ben csak ismételhette azokat a dicsérő szavakat, melyekkel 1875-ben gr. Szápáry Gézának adott válaszában a lakosság hazafias magatartását elismerte. Ez a hazafias érzület Magyarország ezredéves ünnepei alkalmával is kitünt. Fiume méltó részt vett az ünnepben, az országos kiállítás megnyitása napján, a hálaadó istentisztelet alkalmával fellobogózták és kivilágították a várost, a hatóság a Giardino Pubblicoban fényes népünnepet rendezett, a városi képviselőtestület díszgyülése lelkes tüntetés volt Magyarország mellett, valamint a Budapesten egybegyült magyarság is rokonszenves tüntetéssel fogadta Fiume bandériumát, mely 1896. junius 8-én a koronát kisérő díszmenetben Fiume zászlajával hódolt a magyar királynak.
Emlékkővel is megörökítik ezt a nagy eseményt a következő felirattal:
Sotto il regno glorioso di
Sua Maestŕ Imperiale e reale
L’Apostolico Rč
Francesco Giuseppe
Esendo
Presidente del Ministero ungarico
Barone Desiderio Bánffy
Governatore di Fiume
Il Conte Lodovico Batthyány
Podestŕ di Fiume
Commendatore Giovanni de Ciottŕ
Il municipio di Fiume
A ricordare il primo Millennio
Esistenza dello stato ungarico
Questa lapide pose
MDCCCLXXXXVI
Sua Maestŕ Imperiale e reale
L’Apostolico Rč
Francesco Giuseppe
Esendo
Presidente del Ministero ungarico
Barone Desiderio Bánffy
Governatore di Fiume
Il Conte Lodovico Batthyány
Podestŕ di Fiume
Commendatore Giovanni de Ciottŕ
Il municipio di Fiume
A ricordare il primo Millennio
Esistenza dello stato ungarico
Questa lapide pose
MDCCCLXXXXVI
Ugyanez év őszén lemondott a kormányzóságról gróf Batthyány Lajos, a kit a gróf Szapáry Gézát követő gróf Zichy Ágost utódjául 1891-ben neveztek ki, s a ki Fiuméban nagy népszerűségnek örvendett. Tizenkettedik volt a kormányzók sorában, a kik következők voltak: Majláth József (1779–1783), gróf Almássy Pál (1783–1788), gróf Szápáry János Péter (1788–1791), Pászthory Sándor (1791–1801), Klobusitzky József (1801–1809), Ürményi Ferencz (1823–1837), Nemeskéri Kiss Pál (1837–1878), gróf Erdődy János (1848), gróf Zichy József (1870–1872), gróf Szápáry Géza (1872–1883), gróf Zichy Ágost (1883–1892), gróf Batthyány Lajos (1892–1896). Országgyülési képviselőjéül a város 1896. október 31-én az 1896–1901-iki országgyülésre gróf Batthyány Tivadart választotta meg egyhangulag, a ki már a megelőző öt évi cziklusban is egyhangulag megválasztott orsz. képviselője volt Fiuménak.
Gróf Batthyány Tivadar, a ki az ezredéves kiállitáson a közlekedési csoport alelnöke s a tengerészeti alcsoport elnöke volt, az országgyülésen mindig melegen védte Fiume érdekeit. Különben egyike a magyar tengerészszakembereknek. 1859-ben febr. 23-án született Zala-Szt.-Gróton, s miután a középiskolát Kalocsán és Fiuméban végezte, 1877-ben a fiumei haditengerészeti akadémiába lépett. 1877-ben mint tengerész hadapród a „Dandoló” hajón Afrikába és Amerikába, később a „Habsburg” pánczélos hajón Kis-Ázsiába ment. 1879-ben letevén a tengerészeti vizsgálatot, az „Andreas Hofer” nevü yachton szolgált. 1880-ban br. Sterneck tengernagy segédtisztje s a „Novara” hajón oktató volt. 931881-ben Fiuméban letette a hosszujáratu kereskedelmi tengerészkapitányi vizsgálatot. 1882-ben a fiumei kikötőtárak főfelügyelőjévé neveztetett ki. Később a kereskedelmi miniszteriumban a tengerészeti osztályt szervezte és gr. Széchenyi Pál miniszter őt nevezte ki az „Adria” gőzhajós társaság kormánybiztosává. 1890-ben megvált az állami szolgálattól. Az irodalmi téren tengerészeti és közgazdasági tanulmányokkal müködött. 1892 óta Fiume képviselője.
Ugyanez év végén, mindjárt gróf Batthány Lajos kormányzó lemondása után, mondott le a polgármesterségről Ciottŕ János, a ki mint polgármester két évtizeden át vezette a város ügyeit, s ezt megelőzőleg is mint a város orsz. képviselője, a regnikoláris bizottságok tagja, hazafias működésével, a város érdekeinek előmozdításával közbecsülést és közszeretetet érdemelt ki.
1897. februárban a képviselőtestület polgármesterré Ciotta helyébe dr. Maylender Mihályt, s a képviselőtestület elnökeivé ismét dr. Gelletich Miklóst és Mohorich Emődöt választotta.
