Littorale austriacum.
Littorale austriacum.
III. Károly akkor azzal nyugtatta meg a rendeket, hogy a belső ausztriai kamara csak szivességből s nem hatósági minőségben kezeli a stiriai herczeg által magánjogon birtokolt területeket. Mária Terézia trónralépte után azonnal, az 1741-iki országgyűlés újra foglalkozott ez ügygyel és a királynő az 1741. XVIII. törvényczikkben megigérte, hogy a tengerparti részeket visszakebelezi a magyar szt. korona birtokába. Mind a mellett, a mint az imént említettük, 1754-ben Littorale Austriacum nevezett alatt az egész tengerpartot osztrák kormányzat alá helyezte s az 1764/65-iki országgyűlés panaszára azt a problematikus kijelentést tette, hogy a magyar korona jogát nem akarta sérteni.
De nem véve számba a közjogi sérelmet, erősebb czáfolata volt Mária Terézia intézkedésének az a keserű tapasztalat, hogy tengeri kereskedelmünket ezen a módon éppenséggel nem lehetett a várt arányban fejleszteni.
II. József.
(Az orsz. képtárból).
Ez a czentralizáló rendszer legfölebb Triesztnek, a központnak válhatott javára, mely a többi kikötők fölött már amúgy is meglévő túlsúlyát így még jobban érvényesítette. Belátták ezt a bécsi intéző körök is; és miután József trónörökös (a későbbi II. József császár) Fiumét s a tengermellék többi helyeit 1775-ben meglátogatta s helyzetüket tanulmányozta, talán épp az ő befolyása következtében szakítottak az eddigi politikával s elfogadták vezéreszméül, hogy Trieszttel szemben Fiumét is emelni kell, még pedig oly módon, hogy Magyarország kivitelét az utóbbi kikötőnek biztosítsák.
71Mindaz, a mi Fiuméval ezután történt, csak ennek a szerencsés és életrevaló alapgondolatnak a kifolyása. Először is fel kellett oszlatni az Osztrák Tengermelléket, aztán pedig Fiumét politikailag is Magyarországhoz csatolni.
