Az „Unio.”
Az „Unio.”
Heves mozgásba hozta az egyházi életet az „unio” nagy eszméje. Az ev. tiszakerület, püspökével: Jozeffy Pállal, már az 1841. aug. 17-iki s következő napjain Rozsnyón tartott kerületi gyűlésen (16. jk. p.) kimondotta, hogy hozzájárúl („quod unionem toto corde anhelet!”) s az egyetemes gyűlés által e czélból bizottságot kivánt kiküldeni, „coactio” nélküli szeretetteljes egyesülést kivánván. E nagy eszme visszhangját megtaláljuk ugyan még az 1843., 1844., 1845., 1847-iki egyetemes gyűlési jegyzőkönyvekben és megvalósítása szépen elő volt készítve az ev. tiszakerületben, de az 1848-ik évi mozgalmas napok alatt végkép elaludt s többé 1887-ig szóba sem jött. (L. Haán L. Magyar ág. ev. egyetemes gyűlések 62–73. l.)
