A Rozsnyovidéki hadi események.
A Rozsnyovidéki hadi események.
Rozsnyó és vidéke is élénk színtere volt a szabadságharcz eseményeinek. Vogel és Benedek osztrák tábornokok, 12,000 főnyi seregökkel, 1849 július hó elején vonultak be Rozsnyóra. Rosty főbiró már napokkal előbb dobszó útján hirdette, hogy miután az érkező ellenség túlsúlyban van, a nemzetőrség semlegesen viselje magát. A hevesebb vérűeket állandó katonai szolgálatra a szulovai és a szoroskői tetőre rendelte.
Vogel tábornok a Kalmár-féle házban tartott, főhadiszállását és első gondja volt az erkélyes városi őrtoronyba, 4 tiszt vezetése alatt, 20 főnyi 569őrcsapatot elhelyezni. A város utczáinak négy főkijáratát eltorlaszoltatta, a „Krajczár” korcsma mellett gerendákból összeácsolt sánczot építtetett, hova egy 12 fontos ágyút helyeztetett el. Ekkor Vogel parancsnok felhívta a lakosokat a fegyverek beszolgáltatására. Csaknem 3 hétig tartó táborozásuk alatt minden élelmi czikket kipusztítottak a városból. A lakosság, hogy az osztrákokat eltávolítsa, végre cselhez folyamodott. A közeli hegységekben elhelyezett nemzetőrökkel éjjeli tüzeket gyújtattak és gyakori lövöldözésekkel hozták zavarba az osztrákokat. Nagy része volt ebben Sziklay József mérnök nemzetőr-kapitánynak, kit az osztrákok el is fogtak, de családja szerencsésen kiszabadította. Sziklay megmenekülvén, Krasznahorka-Váraljáról, Beniczky ezredes aláírásával, szállást megrendelő nyomtatott ívet küldött a városnak azzal, hogy 6500 honvéd részére szállásról és élelmi szerekről gondoskodjék. Ezt az okmányt egy öregasszonyra bízta, kit a váraljai úton a vasas-németek elfogtak és nagy diadallal vittek Vogel elé. Ez alatt Czikó guerilla-vezér folyton nyugtalanította az ellenség előőrseit. A csel sikerült, mert Vogel megijedt, titokban a hadisarcz megtéritésére hívta fel a polgárságot, a mit azok örömmel megfizettek, mire az osztrák sereg már másnap kivonult a városból, de magával vitte túszokul Szontagh Lajos ügyvédet, Markó János bőrgyárost, Vincze István szabómestert, Bölcsházy József városi főjegyzőt és Pelech János gimnáziumi igazgatót. Az osztrákok Dobsina felé vonultak, de a túszok néhány nap után szerencsésen visszaérkeztek Rozsnyóra.
A Beniczky elől menekülő Vogel Dobsinán is hosszabb pihenőt tartott, hol Sztehló főesperesnél szállásolta el magát. A város a sereg érkezésére megrémült, de a leleményes főesperes a szobájában levő magyar képeket az osztrák császárok és főherczegek képeivel cserélte fel s ez annyira megtetszett Vogelnek, hogy Dobsinát hadisarcz követelése nélkül hagyta el.
Beniczky ezredes július hó közepe táján érkezett Rozsnyóra kb. 400 főnyi csapatával. A lakosság nagy lelkesedéssel fogadta a magyarokat és vendégszeretetével halmozta el őket. Beniczkyt a berzétei útvonalon Pelech igazgató üdvözölte. A kis magyar sereg nem sokáig időzött Rozsnyón és 2 napi pihenő után Dobsing felé vonult. Távozásuk után 2 hétre a császáriak szekér vásznat szállítottak át a városon. A vásznat Kramarcsik Károly tanár vezetése alatt elkobozták és a Rimaszombatban táborozó Görgeynek szállították el.
A rozsnyói polgárok közűl sokan vettek részt a szabadságharczban. Ilyenek voltak Dovala Pál bányagondnok, a ki mint veressapkás százados küzdötte végig az egész szabadságharczot s a világosi katasztrófa után börtönbe került. Haffner Antal rozsnyói tornatanár is a veressipkások között viselte a tiszti kardbojtot. Testét több lőtt- és kardseb forradása borította. Mint rajztanár működött azután Rozsnyón és gyakran mesélt áhitatos hallgatói előtt a fényes küzdelmekről. A Sziklay család is nagy szerepet játszik a forradalom alatt. Sziklay Ede a rögtönítélő biróság tiszti ügyésze volt. Sziklay Viktort, gróf Andrássy György uradalmainak igazgatóját, a szabadságharcz után a kozákok – csapatával együtt – elfogták, összes ingóságait K.-H.-Váralján szétrombolták és felégették. Elrejtett aranyaival sikerült magát és a többi elzártakat az éhhaláltól megmenteni. Sziklay József honvédkapitány Branyiszkónál hősiesen harczolt és Rozsnyó környékén guerilla-csapatot szervezett és vezetett. A szabadságharcz leveretése után a család minden egyes tagját halálra üldözték. Hogy ezt kikerülhessék, kénytelenek voltak parasztruhában Ochtinára, a Marton-család erdőkerülőjéhez menekülni. Dicső vértanuja volt a szabadságharcznak Holky Antal róm. kath. lelkész, ki kereszttel kezében lelkesítette a magyarokat. Krasznahorka határában, midőn az oroszok az általa vezetett népfelkelő csapatot szétverték, elfogták és válogatott kínzásokkal végezték ki. A hálás utódok K.-H.-Váralján síremléket emeltek neki, miután az Andaházy plébánostól emelt korábbi síremlék elpusztult. A Markó család egyik tagja, Markó Mihály is kiváló nevet vívott ki magának a szabadságharcz alatt. A híres 12-es számú gyalogütegnek volt vitéz parancsnoka, s ütegével Szolnoknál, Kápolnánál, Isaszegnél, Tápió-Bicskénél, Komáromnál, Perednél, Vácznál, Nagysarlónál és Budaváránál dicsőséget szerzett a magyar fegyvereknek.
