Antal.
Antal.
A monoki ágnak egyik kimagasló alakja Andrássy Antal, (IV. Andrássy Jánosnak testvére), született 1742-ben, a nyitravármegyei Románfalván s Nyitrán, Eszterházy püspök gondjai alatt nevelkedett is. Már gyermekkorában a papi pályára érzett hajlandóságot s 1750-ben a jezsuita-rendbe lépve, Bécsben töltötte ki a próbaéveket. Ezek alatt a próbaévek alatt mind tudománybeli jártasságának, mind pedig erkölcsi viselkedésének jeles próbáit adta. Miután a rendet eltörölték, Andrássy Antal visszavonult birtokaira ott csöndes kontempláczíókkal, tudományos búvárkodással töltötte idejét. Fölállíttatván a rozsnyói püspökség, 1776-ban a káptalan tagja lett, majd nagyprépost, végül pedig, 1780-ban a rozsnyói püspöki székkel jutalmazták érdemeit.
Kinevezését országszerte örömmel fogadták s Egerben Applausus czímmel számos latin ódát nyomattak Andrássy Antal üdvözlésére. Ugyancsak ebből az időből egy érdekes magyar versezet is maradt fenn:
Örvengy Rozsnyó, mert minden jó bőven reád áradott,
Midőn oly nagy méltóságu Pásztor neked adatott,
Üdvösséges legelőre ki vezeti nyájait,
És minden ballesetektül védelmezi nyájait.
Midőn oly nagy méltóságu Pásztor neked adatott,
Üdvösséges legelőre ki vezeti nyájait,
És minden ballesetektül védelmezi nyájait.
–
Im Báró Andrássy Antal püspökségre tétetik,
Érdemének nagyságával e székre emeltetik,
Nem ok nélkül czimeri közt Oroszlányok fénylenek,
Kik az arany koronáért szüntelen verekednek.
Érdemének nagyságával e székre emeltetik,
Nem ok nélkül czimeri közt Oroszlányok fénylenek,
Kik az arany koronáért szüntelen verekednek.
–
Gróff Andrássy István 's Károly – Antalnak örvengyetek,
Ezen ditsőséges napját örömmel szentellyétek,
Mert ma Gróffi Vérségteknek uj Csillagja támadott,
A midőn Béts Ti hozzátok ily nagy Kedvet mutatott.
Ezen ditsőséges napját örömmel szentellyétek,
Mert ma Gróffi Vérségteknek uj Csillagja támadott,
A midőn Béts Ti hozzátok ily nagy Kedvet mutatott.
–
621Szép Háromság, nagy méltóság és jeles Atyafiság!
Boldog Ház, a melyben fénylik ilyen hármas Uraság!
Antal Papi- Károly hadi Rendeknek fő Pásztora
István pedig lett Borsodnak érdemes legfőbb Ura.
Boldog Ház, a melyben fénylik ilyen hármas Uraság!
Antal Papi- Károly hadi Rendeknek fő Pásztora
István pedig lett Borsodnak érdemes legfőbb Ura.
–
Azért Hazánk Oszlopai soká vigan éllyetek,
Minden jóknak Birtokában szerencsésen legyetek,
Ne hervaszsza szíveteket szomoruság zápora,
Távozzon el Házatoktól balszerencse Tábora.
Minden jóknak Birtokában szerencsésen legyetek,
Ne hervaszsza szíveteket szomoruság zápora,
Távozzon el Házatoktól balszerencse Tábora.
Andrássy Antal mint püspök nagy hírre tett szert, szilárd, hajthatatlan jellemével s valóságos aszkétai szigorúságú életével. Annyira szilárd jellemű ember volt a jeles egyházi férfiú, hogy egy izben, midőn egyik körlevele legmagasabb helyen visszatetszést szült, püspöki állásának veszélyeztetése daczára sem vonta azt vissza, de két évre inkább a rozsnyói ferenczrendiek zárdájába vonult, papi meggyőződését semmiért sem adva fel. Püspöki megyéjét is a zárdából kormányozta tovább. Később javadalmait is visszakapta, de ő többé nem fogadta el azokat s életét is – 1799 november hó 12-én – a fentemlített zárdában végezte be.
Andrássy Antal jótékony szívű, de erélyes főpásztor volt. Ő emelte a rozsnyói székesegyház tornyát és mint rendkívül tudományos ember, remek könyvtárt gyűjtött. Húsz új plébániát alapított egyházmegyéjében s nagy barátja lévén a művelődésnek, számos ösztöndíjat osztott szét, kivált az akkor Rozsnyón nagy számban tanuló lengyel ifjak közt, hogy mentől jobban magyarosodjanak.
A magyar nyelv és nemzetiség lángoló szeretete jellemezte gróf Andrássy Antalt is, mint e nagynevű család minden tagját. Jótékonyságáról számos megható epizódot regélnek régi krónikák. Annyira adakozott, hogy házát néha valóságos ostromállapotba helyezték a szegények, de a püspök még ebédjét is otthagyta, hogy a segítségre várakozókat kielégítse s nem ritkán saját kezeivel szolgálta fel nekik az ételt.
Kazinczy Ferencz, nyelvünk apostola, a ki mint a nemzeti iskolák egyik akkori felügyelője gyakran érintkezett az alacsony termetű, de szellemre óriás, ritka jellemű főpappal, így emlékezik róla egyik naplójegyzetében „...Andrássy nem vala gazdag püspök és mégis sok jót teve a szegénysorsú tanulókkal. Gondolkozása a mai, lelke a régi rómaiaké. Hívebb tisztelője mint én, senki sem lehet...”
Andrássy Antal litteraturával is foglalkozott s mint korának számottevő egyházi írója két jeles, latin nyelven írt munkát hagyott hátra, valamint egy töredéket, melyet a tridenti zsinat kánonainak megvédésére írt. Tetemeit a rozsnyói kath. székesegyház sírboltjában helyezték örök nyugalomra.
