Ferencz.
Ferencz.
Az idősebb, vagyis betléri ágnak őse: István, a monoki, illetve hosszúréti vagy krasznahorkai ágé: György. Ugyancsak Miklós fiai szerezték vissza a család régi erdélyi javait, melyben őket 1695-ben (I.) Lipót király is újra megerősítette. (I.) Istvánnak nejétől, Serédy Zsófiától két fia: Ferencz és József maradtak. Heves, tüzes vérű ember volt az ifjú Andrássy Ferencz, a 606ki nagyon szerette a dinomdánomot. Egyizben azonban, valami nagy mulatás után elaludván, sajátságos álomlátása lőn. Ez az álomlátás teljesen megváltoztatta. Kegyes és istenfélő lett s javainak nagy részével keresztény rabokat váltott ki a török fogságból s igen sokat áldozott jótékony és egyházi czélokra. Neje, gróf Keresztes Kata után nem maradt utóda. Érdekes itt megemlíteni, hogy abban a korban, midőn előkelő családjaink többnyire idegen nyelven beszéltek, írtak, az Andrássy nemzetség akkor is hű maradt a magyar szóhoz. Erre mutat Andrássy Ferencznek egy, Dobos András nevezetű dobos ügyében hozott és sajátkezűleg írt végzése: „Minthogy Dobos András már Isten jóvoltjából Ő sz. Felségének megért gabonája, annyival is inkább, hogy az igaz üdvezűlendő hitre tért, méltó hogy az Andrássy Familia eőtett böcsűletbe tartsa mind holtig; – azért a meddig neki tetszik az várban maradni és dobos hivatalbéli szolgálattyát continuálni, állyon akarattyába. Actum in arce Krasznahorka anno 1755. Andrássy Ferencz m. p.”
I. KÁROLY.
Ferencznek öcscse, (I.) Andrássy József jelesül viselkedett a katonai pályán s a poroszok elleni háborúban mint egy magyar ezred tulajdonosa vett részt. Mint hadtudományi író is jeles műveket írt s az „Osztrák hadi articulusok”-at nyomtatásban is kiadta. Nejétől, Balassa Erzsébet grófnőtől három fiut hagyott hátra, a kik közül Ignácz, korán elhalva, (II.) József a jezsuita szerzetbe lépve, csupán (I.) Károly vitte tovább vonalát.
A betléri ágnak egyik legnevezetesebb férfia volt (I.) Károly, a ki a katonai pályára lépve, a legmagasabb rangfokozatokat érte el, úgy kiváló képzettsége, mint személyes bátorsága által. Mária Terézia korának legvitézebb hadvezérei, Nádasdy, Daun, Laudon, Hadik, Pálffy, Eszterházy és Károlyi méltatták legnagyobb dicséreteikre Andrássyt. Mint százados, 1750-ben Donstattnál, mint ezredes pedig – 1760 – Landshuttnál tüntette ki magát különösen, a hol azonnal tábornokságra emelkedett. Polgári erényei is bokrosan lévén, ezek és katonai erényei jutalmául, 1780-ban a grófi rangot nyerte. Czímerében is ekkor kapta a szép és nagy jelentőségű szavakat: Fidelitate et Fortitudine. Hatvanhét éves korában, 1795 június 7-én, betléri kastélyában érte utól a halál, nejétől, gróf Nádasdy Rebekától származó négy árvát, Károly, József, Leopold és Amáliát (később gróf (III.) Andrássy Miklós neje) hagyván hátra.
