I. István.
I. István.
A családnak egyik legkimagaslóbb alakja (I.) Andrássy István, a ki fentemlített Pál testvérével együtt vett részt a dunántúli táborozásokban, s Bezerédi Imre, Balogh Ádám és Kisfaludi dandárnokaival ő vívta ki az 1706 november 6-iki fényes győrvárosi diadalt. Győzedelme jeléül több rézdobot és lobogót küldött haza Andrássy a fejedelemnek. Ha, Thaly szerint, Andrássy István ekkor nem ül le pihenni babérain Sümeg várába, biztosan előre nyomulhatott volna akár Bécsig is. Nagyon szép, nyalka ember volt Andrássy István. Szerette a mulatást s azért is hívták a kuruczok kocsmai generálisnak. Azonban minden mulatást abbanhagyott, ha megdördült az ágyú, és mindenkor diadalra vitte a Pro libertate megszentelt zászlóját.
Az ő kedvese volt a híres Korponayné-Géczy Juliánna, a ki Andrássy lőcsei várparancsnokságának idejében, egy izben tőle a várfalban lévő titkos ajtó kulcsát ellopta s ezen keresztül a labanczokat a várba bocsátotta. Aljas tettét megbosszulandó, Géczy Juliánnát a kuruczok vasketreczbe zárták, melyet máig is mutogatnak az ottani Probstner-kertben. Ugyancsak Andrássy István szerepel Jókai „A lőcsei fehér asszony” czímű regényében.
Koszorús írónk, midőn ehhez a regényéhez adatokat keresett, több ideig volt Andrássy Manó gróf vendége; Krasznahorkán pedig – úgy hazánk kulturmozgalmai, mint humanitárius intézményeinkben nevét örökre nagy betűkkel beirt Andrássy Dénes gróf ősi várában – nagy lakomát adtak Jókai tiszteletére. Örökké emlékezetes lesz a nagy író pohárköszöntője, melyben így emlékezett erről az illusztris családról: ,,– – egy regényem számára gyűjtök itt adatokat, a melyeknek főhőse Andrássy István. Élettörténete csupa fény. A mi benne árnyék – az is ragyog. Andrássy – a ki egyesíteni tudta magában az önfeláldozó honszerelmet a hódoló hűséggel. Mikor a nemzetnek volt igaza, ezt védte a trónnal szemben, mikor ellenben a trónnak volt igaza, védte a trónt.” Majd áttérve az utódokra, így végezte „...és nemcsak ősi ereklyékre találtam Krasznahorkán, de ősi erényekre is. Az Andrássyak most is azok, a kik voltak hősöm idejében. Élettörténetükben még a mi árnyék is ragyog, mikor lelépnek, még akkor is magasabbá lesznek. 604Egyesítik magukban a honszerelmet a trón iránt való hűséggel s védik lefelé is, felfelé is mindig azt, a kinek igaza van....”
SERÉDY ZSÓFIA HOLTTESTE A KRASZNAHORKAI VÁRBAN.
Fessler „Geschichte der Ungarn” IX. kötete is foglalkozik Andrássy Istvánnal; Horváth Mihály „Magyarország története” czímű munkájában pedig következőket mondja: „Midőn a császári had nagyobbrésze téli szállásokra oszlott, Löffelholz tábornok Lubomirszky berczeg csapataival is megerősödve előbb Kézsmárkot, majd Andrássy István átpártolása után Lőcsét is megvette”. Fessler ellenben azt írja, a túlnyomó erő kényszerítette Andrássyt Lőcse feladására.
1711-ben véget értek Rákóczy harczai. Piros csizmák nyomát hóval fedte be a tél, bús szava a tárogatónak utoljára búgott, elmultak mindenek. Andrássy István nem követte a fejedelmet bújdosásába s mint Gömörmegye adminisztrátora, Viardi császári fővezér megegyezésével Rozsnyón megtartotta az első megyei közgyűlést. A háborús idők elmultával tudományokkal is foglalkozott s ekkor írta nyomtatásban is megjelent „Triplex Philosophia” czímű latin nyelvű munkáját. Kétszer nősült s első felesége volt Serédy Zsófia, a kinek természetes úton mumifikálódott testét üvegkoporsóban ma is őrzik a krasznahorkai várkápolnában. Elmulhatatlan szentje ma is a népnek Serédy Zsófia, a ki egyike volt a legmagasztosabb női jellemeknek. Hőn szerető jó anya, a ki fiait, Ferenczet és Józsefet nemes erényekben nevelte, a várnak békében munkás, szorgalmas nagyasszonya, háborúban bátor, elszánt védője. Rákóczy Ferencz maga is rendkívül nagyra becsülte a hőslelkű Andrássy Istvánnét s a vár ereklyéi közt máig látható az a remekművű szekrény, melyet messze földről ajándékba hozott a nagyasszonynak. Serédy Zsófia halála után újra nősült Andrássy István, de második nejétől, árvai Barcsay Erzsébettől nem maradtak utódai.
