IV. György.
IV. György.
Andrássy István grófnak fia (IV.) György, egyik legkiválóbb harczosa volt Magyarország úgynevezett reform-küzdelmeinek. Pályáján karöltve járt mindenütt a nagy Széchenyi Istvánnal, a kivel benső barátság kötötte össze és élete végéig csak a haza javán és ujjászületésén munkált Andrássy György is. Már az 1830–32-iki aera alatt csalhatatlan jeleit adta törhetetlen hazafiságának s példájával odahatott, hogy környezetét is felmelegítette tetterejével, buzgólkodásával és nemes hazafiságával. Mindig első zászlóvivője volt a nemzeti- és kulturális eszméknek s mikor Széchenyi 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémia megalkotására egy évi jövedelmét ajánlotta fel, ő is 10,000 forinttal járult a nemes czélhoz. Az Akadémiának mindvégig egyik igazgatója is maradt s alkotásához, éppen úgy mint a lánczhídéhoz, neve egyként fűződik gróf Széchenyi István nevével.
Az 1825–26-iki nevezetes országgyűlésen különben mint diétai ablegátus is nagy szerepet játszott Pozsonyban, egyszersmind társadalmi téren is igyekezvén propagandát csinálni az ország reformtörekvéseinek. 1833-ban, lelkes röpiratban, nyilvánosan is lándzsát törve a reform-eszmék mellett, ékesen adta elő politikai hitvallását. Ügyesen forgatta a tollat s mikor a lánczhíd építését megelőzőleg tapasztalatokat gyűjteni Széchenyivel Angliában járt, utazásának eredményét, Széchenyivel közösen, szépen és alaposan megirt, magyar és német nyelven megjelent brosürában bocsátották közre.
Sárosmegyei főispánságának idejére esik a nagy kolera és a felső vármegyék parasztlázadása. Igyekezett ennek gátat vetni s érdekes, hogy Kossuth mint szónok ez időtájban tűnt fel először, a kinek lángszavával sikerült is a zempléni lázadó parasztokat lefegyverezni. Andrássy György mint politikus a mérsékelt konzervativ párthoz tartozott, de mindig hazafias irányban, melyet semmi előnyökért sem adott fel soha.
Mint Tornamegye követe, saját költségén tizenkét ifjút vitt fel Pozsonyba, s mint Kölcsey Ferencz „Országgyűlési Napló”-jában írja, Andrássy György mindazoknak az átalakító reformkérdéseknek, a melyeket az 1830–32-iki országgyűlés törvényekké emelt, nemcsak egyik legbuzgóbb támogatója, de a felső táblán egyik első zászlóvivője is volt. Házánál, vendégszerető asztalánál gyakran gyűltek össze a híres reform-országgyűlés leglelkesebb férfiai s minden társaséleti és politikai mozgalmakban Széchenyi István, Andrássy György és Wesselényi Miklós adták akkor a hangot. Az országgyűlésen, igaz, csak ritkán szólalt fel, de beszédének ekkor különös súlya is volt mindig. 623Beszédén, külsején, egész magatartásán mindig a rendkívül nemes egyszerűség, de a valódi nagy úri fölény honolt. Ifjúkorában az ország egyik legszebb emberének tartották Andrássy Györgyöt. Egy 1834-ből maradt napló, a mely annak az évnek pesti farsangjáról, nevezetesen „az ifjú főrendek által adott bálról” emlékezik, így ír róla: „– ifjaink körében mint Adonis-kép láttatott gróf Andrássy György, a ki épen vőlegénye a bájdús Königsegg Francziska grófhölgynek s a ki a legeslegújabb párisi divatot láttatta és pedig: zöld bársonyfrakk, fekete cazimir pantalló és claque-kalap helyett fekete bársony-kalapot viselt”.
GYÖRGY.
Midőn – 1838-ban – a Duna bőszült hullámai elöntötték a testvérvárost, Andrássy György nemcsak tevékeny részt vett a mentési munkálatokban, nemcsak temérdek segélyt nyujtott a szerencsétlen károsultaknak, de pályadíjat is tűzött ki annak a megvitatására, miként lehetne egy esetleges újabb veszedelmet elhárítani?
Mint lojális érzületű, tevékeny honpolgárt, a fejedelmi kegy is több izben kitűntette. Így megkapta a kamarási rangon kivül a Szent István-rend kis keresztjét. A szabadságharcz lezajlása után különösen az ország gazdasági fejlesztésén munkálkodott. Egyik elnöke volt a gazdasági egyesületnek a felsőmagyarországi bányász-társulatnak, valamint a tiszavidéki vasut-társulatnak is. Ebből az időből egy jóizű adoma is maradt fenn róla és gróf Barkóczy Jánosról, a kit daczára konzervativ pártállásnak, az ötvenes években egyik legszókimondóbb mágnásunknak tartottak. Ő és Andrássy György, a ki régi tradiczióknál fogva nagy kegyelettel viseltetett az uralkodóház tagjai iránt, valami audiencziára mentek Bécsbe, éppen a tiszai vasút ügyében:
– De aztán te is egyenesen beszélj ám – nógatta Barkóczy.
Aztán beléptek az uralkodó elé és Andrássy György elkezdett beszélni. Csakhogy nagyon szeliden, koncziliánsan, a mi éppen nem tetszett Barkóczynak s hirtelen közbe vágva, gyorsan elkezdett pörögni, így ejtvén a szót végül:
– Biztosíthatom különben felségedet, hogy jobb volt a közigazgatás Kossuth alatt, mint most.
A felség erre természetesen rögtön hátat fordított a magyar uraknak s Andrássy György elképedve vetette szemére Barkóczynak tapintatlanságát. A hirtelen haragú gróf azonban még a folyóson is védte álláspontját s olyan lármát csapott, a minőt alig hallottak még a Burg öreg falai.
Andrássy György dernői híres vasgyára is egyik érdeme a grófnak, a ki az alkotmányos aera beálltával, 1861-ben, újra főispánságot vállalt, e közben is bőkezűen istápolva minden nemes czélú vállalatot. Nagy munkássága majdnem félszázadon át azonos Gömör vármegye haladásával, mert mint páratlan gazda a többi birtokosoknak is mindig mintául szolgált. Erdészete, juhászata szinte versenyen kívül állanak s mint vasgyáros kohóiban a meleglégfuvást 624ő kezdette meg legelőször. A tollat is jelesül forgatta s számos czikke jelent meg a borászatról, a londoni gyapjúvásárról. 1833-ban írt munkája különösen érdekes, valamint azok a czikkei, a melyeket a bányászat tökéletesítése tárgyában írt.
