Zsigmond.
Zsigmond.
Ugyancsak I. Lajos uralkodása alatt virágzott Andrási Zsigmond. Budai Ferencz Polgári Lexikon-ában, valamint Katona „Historia Criticá”-jában is olvashatunk róla s látjuk, hogy mint temesi bán vitt jelentős szerepet. Midőn Lajos király, öcscsének, nápolyi Endrének halálát megbosszulandó, hadat kezdett, Andrási Zsigmond is zászlói alá szegődött, s 1350-ben, Canossa ostrománál tünt ki nagy vitézségével. Kitünt a moldvai hadjáratban is s mint a betörő tatárok ellen küzdött sereg vezére, kiverte teljesen a dúló csordákat. 1396-ban, Nápolynál esett el Andrási, s emlékezetét a következő írás őrizte meg az utókornak: „Andrási Zsigmond tömösi albánságot viselt; hejh, csak viselte, mert meghalt a haza atyja és nem is jön vissza többé. Hejh, Andrási Zsigmond hivatala és életére nézve is meghalt. Gyászold Erdély, a melyet ő szerencsésebben védelmezett, mind a hét tornyait. Gyászold Moldva, a kit hogy Magyarországnak szolgáljon, hatalmas fegyverével nógatott. Örvendj Itália, melyet félelemmel töltött el. Temes, a Temes vizét sírd tele, a melyet Zsigmond ellenséges vérrel úgy megtöltött, hogy folyását meglassította. Távozz vándor és könnyeiddel áldozz, nem Zsigmondnak, hanem a szerencsétlen Temesnek, álljon emlékoszlopa örökös fájdalom jeléül, a mit az élőnek kívánt, az élők közül kiragadott atyjának állította S. H. Q. Tömösi, ezen gyászos versezettel Temesvidék az ő letünt csillagát megsíratta.
