Történeti áttekintés.
Történeti áttekintés.
Gömör-Kishont vármegyében a bányászat és kohászat ősrégi foglalkozás. Vasérczbányászat és nyersvastermelés tekintetében pedig mindenha az ország legelső vármegyéje volt és ma is az. Vasbányáinak gazdagsága, száma és vasolvasztóinak sokasága, természetes következménykép vonja maga után a vasbányászat terjedelmét és gazdagságát. Már a középkoron keresztül irányadó volt a vármegyei vasipar a magyar vastermelés terén. Dobsinának egyéb érczek és fémek bányászata mellett, már a XIV. században virágzó vasbányái voltak és Dobsinán kívül Csetnek, Murány, Feketelehota, Ochtina vasiparát is ki kell emelnünk. A Murány-patak völgye tele volt kisebb-nagyobb vashámorokkal.
A vármegye vaskő bányászata és vasipara messze derengő multak hományába vész és abba a korszakban nyúlik vissza, a melyikben e vármegye területén az őslakók, a szláv szarmaták és jazygok, nemkülönben a német quádok és góthok voltak az első bányászok és kohászok. A honalkotás és államalapítás első évtizedeiben már a vasipar úrbéri munkásait találjuk az elődök nyomán munkálkodni, a kik azután a későbbi századokban mint libertinusok a valódi bányászat és kohászat magvait vetették el. Igaz, hogy ezeknek az úttörőknek sok nehézséggel, az akkori időkben uralkodó földbirtokos nemes osztály részéről ellenük irányuló üldözéssel kellett megküzdeniök, miért is úgynevezett mozgó kemenczéikkel, kézi fújtatók- és kalapácsukkal űzött munkájuk hosszú időn át a fejlődést meg nem hozhatta.
Csak mikor az államhatalom a tulajdonjogot némileg biztosította s ez által állandóbb munkálkodásra teret nyitott, nyert az egész hazában s így e vármegyében is a vasbányászat és kohászat szilárd alapokat, a melyeken azután tovább fejlődött. Az első állandó vasipar-telepeknek maga a természet jelölte ki a helyét. Egy-egy folyóviz mentén, a víztől nyujtott erők felhasználásával rendezték be azokat. A mozgó kemenczék helyét az úgynevezett tót kemenczék foglalták el, a melyek segélyével az érczből közvetetlenül állították elő a kovácsolt vasat.
A murányi vár bevétele után, 1549-ben, már úgy a bányászat, mint a kohászat terén határozott fejlődést lehetett megállapítani. A községek, de különösen a városok fejlődése pedig és mindenekfölött a háborús idők szükségleteinek a fedezése, egyszerre még nagyobb lendületet adott a bányászatnak és kohászatnak.
Ózdi Sturmann Márton.
274Az újkor elején a föntebb említett vasipar-telepeken fontos vasipari kerületekül léptek föl Rozsnyó és Hisnyóviz vidékei is. Ekkor már a vastermelés fokozására erősebb fúvókkal fölszerelt, magasabb olvasztókemenczéket kezdtek építeni, melyekben azután az öntő czélokra szolgáló nyersvas nagyobb és jobb tömegét nyerték. Ilyen úgynevezett nagyolvasztót épített Dobsinán 1680-ban Fischer Dániel szász technikus és íme, 1712-ben Dobsinán már két, Nagyrőczén egy és Rédován szintén egy nagyolvasztó dolgozott. A nyersvasgyártással terjedt el annak finomítása, a frisselés is, mely eljárás olcsóbb és gyorsabb volta miatt a régi tót-kemenczéket és kis pesteket teljesen háttérbe szorította, sőt leverte. A vármegyében a XVIII. század első felében már 36 különféle szerkezetű, nagyobb vasolvasztókemencze működött.
A XVIII. század folyamán a gömörmegyei vasipar fejlesztése érdekében II. Rákóczy Ferencz (1703–1711) igen sokat tett. Ő nevezte ki 1703-ban Lányi Pál sajó-gömöri földbirtokost a gömörvármegyei vaskohók inspektorává. Nagy érdeme van a vármegyei vasbányászat és nyersvastermelés fejlesztése érdekében kifejtett munkálkodásokban Sturmann Mártonnak is, a kinek a hálás kegyelet Rimabrézón szép emlékoszlopot is emelt. Sturmann Márton (ózdi) cs. kir. tanácsos szül. 1757 szept. 15-én Vizesréten. 21 éves korában már Gömör vármegye aljegyzője volt, 24 éves korában főszolgabíró, 37 éves korában nyerte el a tanácsosi czímet. Elévülhetetlen érdemei vannak Gömör vármegye bánya- és vasiparának fellendítése körül. Ő alapította a Murányi Uniót és a Rimai Coalitiót. Hasonló tevékenységet fejtett ki Andrássy Manó gróf, a kit ezért a vasgróf elnevezéssel is illettek és még ma is e néven gyakorta emlegetnek.
A XIX. század elején bekövetkezett nagy vaskereslet újabb vasgyárak keletkezését vonta maga után. A Murányi Unio 1808-ban és a Rimai Coalitio 1811-ben alakult, hogy a nyersvastermelést néhány nagyobb olvasztóban központosítsák és a szívós életű tót-kemenczéket friss tűzhelyekkel cseréljék ki.
Az Unio alapvagyona a Csernus, Czibur, Barthó, Sturmann, Benkár, Czékus, Clementisz, Gömöry családoktól az egyesületnek átadott bányabirtokokból és a Murányvölgy mentén lévő vasgyári telepekből keletkezett. Megalkotásában tevékeny része volt ózdi Sturmann Mártonnak, a ki e társulat fennállásának első éveiben már azt is erősen szorgalmazta, hogy a köznép kedvéért az alapításkor elfogadott tót hivatalos nyelvet hagyják el és e helyett a magyar nyelv legyen a társulat hivatalos nyelve.
A Rimai Coalitio alapvagyonát a báró Luzsénszky, gróf Forgách, Kubinyi, báró Prónay, Török, Farkas, Jankovich, Heincz stb. családok birtokai alkották. A társulat nyelve kezdetben latin, később (1817) már tisztán magyar volt.
Ezzel egyidejűleg azonban ismét a technikai berendezések nagyobb fejlesztése lépett előtérbe, a mi a vármegyében is kedvező talajra talált. Így 1845-ben Betléren már barnaszéngázzal tüzelt kavarókat találunk s ugyancsak itt 1846-ban a vaskohászat terén az első gőzgép is megindult, hogy nagy erejével a munkából kivegye a részét. Kiemeljük a felső-garami Coburg-féle vasgyárak nagyszabású átalakulásait is, a mi 1833-ban vette kezdetét s a hol az első nagyobbszabású lemez-hengerművet is akkor állították föl.
A rimabrézói Sturmann-emlék.
Saját felv.
