A ruházat. A kuruzslás.
A ruházat. A kuruzslás.
A népesség ruházata nagyjában megfelel az éghajlatnak s az idő viszontagságainak. A jobbmódu asszonyoknál nagy a fényűzés és czélszerütlenül ruházkodnak. Helyesen jegyzi meg dr. Urszinyi és dr. Posevitz, hogy a nép ruházata nyáron a férfiaknál egészséges, czélszerű, de télen túlmeleg s e miatt sok az izomcsúz. A nőknél, különösen a serdülő fiatal lányoknál, a sok szoknya (némelyiknél 7–8) nehéz a testnek, mely ez által elpuhul, és ellentálló képessége csökken. Könnyen meghül és hurutot kap. A magas ingek, a testhez álló szoros derekak, leszorítván az emlőket, gátolják a melkas és az emlők kifejlődését. A földműves népnél is hódít a célszerűtlen divat és ebben – fajunk vesztére – a nyugat czivilizáczióját majmolják. Ez által már a földműves népnél is sok a sápkór, a gyöngeség, a melyben minden jobbmódú földesgazda leánya szenved. Egy-két gyermek után már hiszteriás, 313ideges; és az ilyenfélének a gyermeke: véznaság! A gyermek ruházata ép ily tökéletlen. Vagy az úri népet majmolja, vagy pedig a másik szélsőségbe csap át, nem törődik a gyermek ruházatával, mezitláb engedi futkosni a jégen és kékre meredt lábacskái csakhogy el nem fagynak. E miatt azután nem csuda, ha a hörglob pusztít közöttük különösen a felső vidékeken. Bizonyára nagy része van abban, hogy 7 éves korig az egész vármegyében 6.4% gyermek pusztul el. Részletezve pedig, első helyen áll a gyermekpusztulásban a garami járás, hol 7 éves korig elhalt 10.3; sorban következnek ezután Rozsnyó város 9.5, Dobsina város 8, a rimaszécsi járás 6.5, Rimaszombat város 6.5, a rimaszombati járás 6.1, a tornallyai 5.8, a nagyrőczei 5.6, a rozsnyói járás 5.6, Jolsva város 5.5 és legvégül Nagyrőcze város 4.2 százalékkal.
A gyermek-egészségügy 1900-tól kezdve különben lényegesen javult, mióta a Hámos László főispán és Bornemisza Lászlóné úrasszony fáradságot nem ismerő buzgalma megteremtette vármegyénkben a „Fehérkereszt Egyesület”-et, mely az „angyalcsinálás”-nak jórészben véget vetett.
A helytelen életmódnak, a szeszszel való visszaélésnek, a tökéletlen, oktalan ruházkodásnak a kifolyása az, hogy az idegesség s az elmebetegség az utolsó húsz esztendő alatt annyira szaporodik, hogy sem nyilvános kórházaink, sem az egymásután épülő állami elmegyógyító intézetek nem elegendők e rettenetes betegségekben szenvedőknek a befogadására s e szerencsétleneket a községeknek kell őrizniök, hogy magukban, családjukban kárt ne tegyenek vagy végromlásba ne döntsék a községet, a mint az a mult években történt, midőn egy elmebeteg asszony Sumjáczot felgyújotta, melynek faházai porrá égtek s harmadfélezer lélek hajlék nélkül maradt.
Nagyon kevés azoknak a száma egy-egy községben, a kik nem isznak, vagy abban mértéket tartanak. Ezt a szeszbehozatal is bizonyítja, mely szerint egy felnőtt személyre 6 hektoliter esik. Az államnak az italmérésből 133,845 korona jövedelme volt a vármegyéből, míg húsfogyasztásból csak 47,051 kor. A szeszszel való visszaélés következményei a gyakori veselob, vízi betegség, a vércsövek korai elmeszesedése, májbaj, gutaütés, úgyannyira, hogy a közkórházakban elhalt középéletkorúaknak több mint a fele a szesz áldozatának mondható. Baj az is, hogy a leányt 15–16 éves korában már férjhez adják. A legényt pedig katonasor előtt szeretik megházasítani. Ezért azután az ivadék csenevész és fejletlen. A bujakór-eset nem gyakori. Leginkább a szabadságolt katonák hozzák a városokba és községekbe. De a czigányok között úgyszólván állandó, s ez e faj degenerálódására vezet. Majd mindegyik tüdővészben hal el s a vén kort élő czigány ritka. A gyermeket a nép nagyon szereti, de nem tud vele okszerűen bánni. Még a képesített bábák sem oktatják ki helyesen a legelemibb gyermekápolásra a fiatal anyát. De a kuruzslással majdnem mindegyik foglalkozik s így a szegény, tudatlan fiatal asszony, gyermekével együtt ki van szolgáltatva a bába lelkiismeretlen, ostoba tanácsainak és legtöbbször csak akkor kerül orvoshoz, mikor már késő. Sajnos azonban, hogy némely vidéken a papok és a tanítók is kontárkodnak e tekintetben. Helyes tanácsok helyett a homeopathiával s egyéb füvekkel, gyökerekkel, a nép egészségének rontásán a javasasszonyokkal versenyeznek. Az orvosoktól és gyógyszerészektől ez irányban beszerzett adatok szerint ide iktatjuk a következőket: Tornallya, Csetnek vidékén majdnem minden községben vannak kenőasszonyok, kik a magzat-elhajtást kikenéssel űzik. Putnok, Rimaszécs, Pelsőcz, Harkács, Klenócz, Rimabrézó vidékén a peteburkokat szúrják meg a vakmerőbbek. Belső szerekként a kékkő-oldat, aloes, fructus colocynthides, frondes sabinát használják, a mely azonban – szerintük – csak úgy használ, ha a cserje déli oldaláról az éves hajtásokat leszedik. Ratkó vidékén az oleander, a sárfány főzet, a thuja van használatban. A nép sok helyen önmagát gyógyítja s elég helyesen. Látszik, hogy már e tekintetben az orvosoktól ajánlott gyógyszerek ismerete átment a házi használatba. Csak a gyógyszereket kereszteli el, vidékenként más és más nevet adván neki. Gyomorhurut ellen magnesium sulfuricumot, a Senna-levelet, szíverősítésül az alkörmöst (syrupus phitolarum spiritus aromaticana), csonttörés ellen forrasztó követ (gipsz), fejfájás ellen zsivány-eczetet (acet. aromatic), gyomorbajok ellen „mátracseppeket” (spirit. 314aromatic). „élet essentiát” (tinct universal), „üröm essentiát” (tinct. absynthi), hasfájás ellen: „Rhebarbara Zaft”, „Keménymag Zaft”, „Arany por” (magnesia carbon, cum pulv. rhei), – idült csúz ellen hólyaghúzó tapaszt, szembaj ellen „semmi vizet” (zinc, sulfuric.), kígyózsírt (axungiae aschiae), – váltóláz ellen: „villámcseppet (ol. carpat, phosphoricum, „vöröskő olajat” (ol. petrae rubrae), fogfájás ellen: angol tárkonyt, gyökérrel (radix pireti), fülfájás ellen „csengő olajat” (olei hyosciami), genyedő sebeknél „csuda flastromot” (empl. noricum), fogfájás ellen a datura stramonium még tokjában található kis rovar-álczáját nyomják az odvas fogba, – májdaganat ellen sűrű terpentint. Mindezeknél azonban legfőbb a piócza. Addig orvoshoz sem megy, míg egy pár pióczával nem próbálkozik, akármilyen is a betegség és bármilyen korú a beteg. Ez minden ellen jó. Rekedtség ellen: régi háj, mézzel keverve. Csúz ellen: különféle zöld levelek: tormalevél, útilapú, megkenve pálinkával, beszórva gyömbérrel. – Azonban a tályogokra, sebekre – oktalanul – marhatrágyát, lótrágyát, pókhálót rak. – E miatt azután sok az orbáncz s az üszkös seb. Különben, mint Pasteiner gyógyszerész megjegyzi, a kuruzslás hanyatlóban van, mert kiszorítja egy másik neme, a nép használatára kiadott füzetek, a naptárakban lévő hirdetések, a melyekben minden betegség ellen ajánltatnak biztos hatású gyógyszerek. A gyári munkások és a betegsegélyző egyesületek tagjai azonban kivételt tesznek, mert ezek azonnal orvoshoz fordulnak. Népességünknek kétharmada föltétlenül orvoshoz fordul. Így Dobsinán, Jolsván, Rimaszombatban, Rozsnyón és vidékén, az osgyáni, a csetneki, putnoki, dernői, nyustyai, tornallyai, a garami, a feledi, a kokovai, a tiszolczi, a pelsűczi egészségügyi körben. A többiben csak akkor, ha már a saját gyógyszereivel, kuruzslóival megpróbálkozott. Néhány községben pedig csak akkor és azért, hogy elmondhassa, hogy „doktornál is hurczolta már, mégis meghalt”, mint pl. az ajnácskői körben. Mindennek daczára legutóbb 7 éven felüli mégis csak 43.3% volt olyan, a ki orvosi gyógykezelés nélkül halt el, de 7 éven aluli még mindig 39.4%.
