A sajógömöri algimnázium.
A sajógömöri algimnázium.
Itt meg kell még emlékeznünk a sajógömöri ág. ev. algimnáziumról is, melynek szintén az egyesült prot. főgimnáziumba kellett volna olvadni. Az 1852 augusztus 31-én Rimaszombatban megtartott esperességi gyűlésen Kubinyi Ödön felügyelő bejelentette, hogy a sajógömöri iskola pártfogói, névszerint Draskóczy Sámuel és a Szent-Ivány család a gömöri iskolánál gyümölcsöző 4400 pfrtnyi alapítványaikat a rimaszombati gimnáziumra óhajtják átruházni. 1853 jún. 25-én a közgyűlés kimondotta, hogy a sajógömöri iskola a rimaszombat–osgyánival egyesül és 4620 pfrt alaptőkéjét az egyesült iskolák fentartására átadja. A tervből azonban nem lett semmi, mert a gömöri ág. h. ev. egyházmegye e határozatot megsemmisítette. Az algimnázium az „Entwurf” következtében kénytelen volt működését 1853-ban beszűntetni és 1861-ig mint felsőbb népiskola működött, azután polgári iskolává lett.
A rimaszombati ev. ref. gimnázium vagyona 1853-ban 11,601 frt 24 kr volt. Az osgyáni ág. h. ev. algimnázium vagyona ugyanakkor 7127 frt 50 kr. Az egyesült prot. gimnáziumra adakoztak 18,042 frt 45 krt és így az összvagyon az alakuláskor 48,091 frt 42 kr volt. A tanintézet, mint négyosztályú reáliskolával összekötött hatosztályú gimnázium 1853 október havában kezdte meg működését. Az 1884/5. tanévben már megnyitották a hetedik osztályt és egy évvel később a nyolczadikat. Csakhamar szűknek és czélszerűtlennek bizonyult a gimnázium régi épülete és megindult a mozgalom az új tanépület emelése tárgyában. E mozgalom ma már a kivitel stádiumában van és minden nehézség el van hárítva úgy, hogy Rimaszombat már legközelebb hatalmas és czélszerűen berendezett új tanintézettel lesz gazdagabb.
1853 óta az intézetnek a következő igazgatói voltak: 1853–54-ben Terray Károly, 54–55-ben Baksay István, 55–56-ban Severlay Károly, 56–57-ben Szeremley Károly, 57–58-ban Terray Károly, 58–59-ben Miklovics György, 59–60-ban Terray Károly, 60–61-ben Baksay István, 61–62-ben Fábry János, 62–63-ban Szeremley Károly, 63–64-ben Severlay Károly, 64–65-ben Miklovics György, 65–66-ban Terray Károly, 66–67-ben Baksay István, 67–68-ban, Fábry János, 68–69-ben Szeremley Károly, 69–70-ben Fábry János, 70–71-ben Miklovics György, 71–72-ben Fábry János, 72–73-ban Baksay István, 73–74-ben Polnisch János, 74–75-ben Bodor István, 75–76-ban Zachar Gusztáv, 76–77-ben Miklovics György, 77–78-ban Fábry János, 78–79-ben Baksay István, 79–80-ban Polnisch János, 80–81-ben Bodor István, 81–82-ben Zachar Gusztáv, 82–83-ban Baksay István, 83–84-ben Fábry János, 84–85-ben Baksay István, 85–86-ban Baksay István, 86–87-ben ugyanaz, 87–88-ban Zachar Gusztáv, 88–90-ben ugyanaz, 90–91-ben Bodor István, 91–93-ban Bodor István, 93–94-ben Fábry János, 94–96-ban Fábry János, 96–97-ben Bodor István, 97–99-ben ugyanaz.
1882-ben megalakították a tanári nyugdíjintézetet, Zachar Gusztáv tanár indítványára, mely azonban az 1894: 27-ik t.-cz. értelmében keletkezett országos községi és felekezeti tanári nyugdíjintézet következtében feloszlott.
Az ifjúsági körök és egyesületek, melyek az intézet kebelében fennállanak, a következők: Önképzőkör, Tompa-kör, Olvasókör, Ifjúsági dalkör, Ifjúsági zenekör, Gyorsírókör, Ifjúsági gyámintézet, Tornakör, Vívókör, Tápintézet, Ifjúsági segélyzőegylet és Betegsegélyző-alap.
