Az egyesült prot. gimnázium alakulása.
Az egyesült prot. gimnázium alakulása.
Rimaszombatban már a XVI. század közepén kellett virágzó iskolának lenni, mert az 1560 körül megalakult helv. hitv. egyházról fel van jegyezve, hogy már akkor kiváló gondot fordított iskolájára, és hogy az egyike volt a leglátogatottabb iskoláknak, a hova messze vidékről is jöttek a tanulók, mivel messze vidéken ez volt a legjobb iskolák egyike. Ez időben a városi tanács fedezte az iskola szükségleteit, melynek menetére is döntő befolyást gyakorolt, mint az a városi jegyzőkönyvekből kitűnik. Ezt az állapotot a Wesselényi-féle összeesküvés zavarta meg, melyet az egyház és az iskola zaklatása követett. Mikor ettől a csapástól megszabadult, az iskola ismét a régi virágzásnak indult, melyet 1771-ig mi sem zavart meg. Ekkor azonban ismét vallási villongások akasztották meg az iskola fejlődését, sőt azt végveszélylyel is fenyegették. 1769 június 25-én ugyanis a rimaszombati evangelikusok megtámadtak egy katholikus körmenetet és az abban résztvevőket a városból kiűzték. Ennek súlyos következményei lettek, a mint ez a Kemenczén ez ügyben hozott ítélet szövegéből legjobban kiviláglik. Az ítélet ugyanis a következőleg hangzik: „ugyanazért, hogy mind az Isten, mint Cs. Kir. Ő Sz. Felsége, mint az orthodox vallás ellen elkövetett szörnyű méltatlanságért a rimaszombatiakon elégtétel vétessék, mint pedig azért, hogy jövőre minden e nemű merényletnek és rakonczátlanságnak eleje vétessék, Ő Cs. Kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebben elhatározni méltóztatott, hogy a rimaszombatiaktól – elkövetett bűneik megérdemelt büntetéseül – a vallásnak szabad gyakorlási joga a templommal és iskolákkal együtt azonnal elvétessék. A lelkészek, professorok, rectorok, s togátus deákok e városból el- és kitakarodjanak, ... hogy mind a lelkészek, mind a togátusok, mind a professorok és rectorok lakházai, mindenféle külső és belső javadalmaikkal egyetemben, – ide számítva még az ingóságokat is, hivatalosan leltároztassanak, és zár alá vétessenek, ... hogy meg lehessen határozni, hogy ezekből mi és mennyi fordítható a berendelt plebánus, ludimagister és egyházfi eltartására, és mi marad további rendelkezésre a cs. kir. pénztárban.”
Ezt az ítéletet azonnal végre is hajtották és szomorú következményeit csak az 1781-ben kibocsátott „Türelmi parancs” szüntette meg, de az iskola alapját azért mégis csak 1801-ben teremthették meg újra és ebben nagy érdeme van Szijjártó Istvánnak, a ki mint egyszerű polgár, 24,000 forintnál többet áldozott a templom és az iskola felépítésére, mely utóbbi ekkor már 348felsőbb grammatikális iskola volt, melyet közel 330 növendék látogatott és ezek között 150 nemes származású, 161 polgár-gyermek és 17 plebejus.
A rimaszombati iskolának 1715-ből való törvényei szerint a diákok ruházkodását szigorúan ellenőrizték és a hiú czifrálkodás meg volt tiltva. Még az is meg volt szabva, hogy a hajviselet milyen legyen és e szerint a hajnak hátul csak a fülczimpáig volt szabad érni, mert a ki a „vállat körülröpködő megnövesztett hajjal jár, avagy törökös borotválkozással rútítja el, szigorúan dorgáltassék meg, végre 20 pénz fizetésre ítéltessék.” „A kártya, koczka és más időt rabló játék” természetesen szintén szigorúan tiltva volt. Tilos volt a „folyóban való veszedelmes úszkálás, a haszontalan esküdözés, kard, fokos és más ilyenek viselése, lőfegyverek és nyilak használata, a gyönyörnek minden kárhozatos és rút neme, kertek és szőlők pusztítása, a gyalázkodás és rágalmazás és minden más szemtelenség, trágár versek és feliratok irkálása,” stb. A legsúlyosabb büntetést a fegyverviselésre és kihívásra szabták, „mert a ki ezt teszi, az ötven pénzt fizet és megcsapatik”, a ki pedig mást orozva megtámad, „az bilincsbe veressék és a bűn nagyságához képest bűnhődjék. A ki tudva és akarva gyanús helyekre menve, gyalázatos személyek közt forgolódott, ha másodszor teszi, megvesszőzve űzessék el az iskolából, a gyalázó, rágalmazó, sértegető szidalmazó s káromkodó, ha rút szokását el nem hagyja, az iskolából kizáratik.”
Habár a régi iskola jegyzőkönyveit elkobozták, mégis 1715-től már ismerjük a rimaszombati gimnázium igazgatóit. Ezek a következők: 1715–1718 Szathmárnémethy András. 1718–1720 Megyasszay Gergely. 1720–1722 Jolsvay Ferencz. 1722–1725 Héczey István. 1725–1728 Eöry Pál. 1728–1731 Péczely Imre. 1731–1735 Tokay György. 1735–1736 Kökényesdy Pál. 1736–1738 Igaz Sámuel. 1738–1741 Sziráky János. 1741–1744 Szilágyi Pál. 1744–1746 Szalay Sámuel. 1746–1748 Kovács Mihály. 1748–1749 Farkas György. 1751–1761 Losonczy József. 1761–1763 Szabó János. 1763–1766 Szentesy János. 1766–1768 B. Kovács János. 1768–1770 Szabó Mihály. 1770–1771 Molnár István. 1771-től 1783-ig az iskola szünetel. 1783–1786 Bujdosó János. 1786–1788 Babarik Ferencz. 1788–1790 Megyasszay Mihály. 1791–1795 Éva András. 1795–1798 Vályi Sámuel. 1798–1801 Váczy István. 1801–1804 Szarka András János. 1804–1807 Vecsey Takaró Lajos. 1807–1809 Szentmártony Károly. 1809–1812 Szilvássy József. 1812–1815 Mészáros Pál. 1815–1817 Apostol Péter. 1817–1820 Diószeghy Horváth József. 1820–1826 Kovács János. 1826–1827 Apáthy János. 1827–1831 Molnár István. 1831–1834 Török János. 1834–1838 Rácz Lajos. 1838–1840 Homonnay Imre. 1840–1842 Török János. 1842–1844 Soós Lajos. 1844–1853 Baksay István.
A Rimaszombati régi Egyesült Prot. Gimnázium.
