Ajnácskő.
Ajnácskő.
Ajnácskő, a Gortva-patak mellett, az ajnácskői várhegy alatt fekvő magyar kisközség. Házainak száma 124, lakosaié 678. Várának a vármegye történetében nevezetes szerepe volt, erről azonban más helyen van szó. A község és a vár nevét 1344 körül Anyaskw, Aynaskew és Aynachkw változatokban találjuk az oklevelekben. 1411-ben a Szécsényiek birtoka, 1424-ben királyi várbirtok, 1427-ben Borbála királynőé, 1435-ben Nógrádhoz számítják és ekkor már Pohárnok István bírta, négy évvel később azonban Salgai Miklós az ura. Ajnácskőaljáról, a mai faluról, 1427-ben találjuk az első említést. 1540-ben Balassa Menyhért bírta, 1546-ban török kézre került, 1550 körül a Kubinyiaké, kiktől Feledi Eustách foglalja el és megveszi Parlaghi Lászlótól, a király tiszttartójától. 1595 után Lórántffy Kristófnéra, Feledi Boldizsár nővérére száll a vár és az uradalom. A Lórántffyak után a Vécseyek és a Monayak kapnak reá kir. adományt. 1604-ben a Rhédey Ferencz birtoka, de 1609-ben ismét a Kubinyiak kapnak reá donátiót. 1619-ben Széchy Györgyé, 1645-ben elfoglalja a török, 1649-ben pedig Fekete László és házasság útján Vécsey Sándor nyer reá új adományt neje Fekete Mária révén, továbbá Vayné Fekete Erzsébet. Ez időben Fekete László az akkor megrongált várat alaposan helyreállította és megerősítette. A Vécseyek mellett a Vayak is birtokosai lesznek és 1705 után már a fél uradalom az övék. A Vayak révén, negyed részének 1895-ben Teleky Ádám lett a tulajdonosa. A mult század elején Hajnácskő néven is említik a községet és ekkor már a Wesselényi, a Jósika, a Károlyi és a Kemény családot uralja; ma Károlyi-Ebeczky Eleknének, báró Kemény Gejzának, gróf Teleky Károlynak, Margulit Gyulának és Sarlay Pálnak van itt birtoka. A községnek egyik geologiai nevezetessége a Ragács, hajdani tűzhányó, a pogányvári kráter, mely a hagyomány szerint onnan veszi elnevezését, hogy a csehek idejében a husziták az e hegyen található salakdarabokból váracsot építettek, melyet a lakosok pogányvárnak neveztek el. A község határa az ősemlősök gazdag lelőhelye, melyeknek számos érdekes példányát szállították már Budapestre, a földtani múzeumba. Itt már szafirt is találtak, és a romok között számos régiséget a török és korábbi időkből, melyek Ebeczky Elekné birtokában vannak. E vidék a mult században még híres szőlőtermő hely volt. Országszerte ismeretes volt mint gyógyfürdő is, melyet azonban a tulajdonos: báró Kemény család beszüntetett. A községhez tartozik Pózsa, Hangonyi-szállás, Sasbikk és Bataháza puszta, mely utóbbi Bat nevű elpusztult község emlékét tartja fenn. A község lakosai értékesítő és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás.
