Mondókák, versek.
Mondókák, versek.
Nem hagyhatjuk itt említés nélkül azokat a népies gyermekmondókákat, kiolvasó verseket, melyek e vármegyében a magyarság gyermekeinél, mint nemzeti örökség, generáczióról, generáczióra maradnak, és a melyek előttük ma is kedvesebbek azoknál, a melyeket a kisdedóvóban, vagy az iskolában tanulnak. Íme néhány mutatóba:
(A csigához): Czimër gazda, búj a gazba. – Győ’ ki nyárba, ződ nadrágba!
(Játék): Vót-ë apád vásáron, hozott-ë kalácsot? – Ha nem hozott kalácsot, vett-e mézet me’ mákot? – Mákos gubát esztëk-ë? – Édës szájval lesztëk-e? – Szombat estve!
(Kiolvasó): Edëdëm, bëdëdëm, tót kalap – Ha me’fogod, me’harap! – Egy ki, begy ki, erëgy ki!
(Lepkefogó mondóka): Tuplë lepë, babot adok, – Ha megeszëd többet adok!
(Kiolvasók): Zidër-zudër, vad borsó, – Orsó, korsó, koporsó; – Te leszël a fogdosó!
Reke-rika, rikkantó – Kerek alá csikkantó; – Zegi, zugi, zubogó – Áll ki Palkó a sorbó’!
Reke-rika, rikkantó – Kerek alá csikkantó; – Zegi, zugi, zubogó – Áll ki Palkó a sorbó’!
Legjellemzőbb és legeredetibb gyermekjátékokat, verseket, mondókákat a vármegye barkó és palócz községeiben találunk. Szentsimon, Sajópüspöki, Alsó- és Felsőhangony (barkó), Velkenye, Abafala, Harmacz, Serke, Várgede, Balogfala és Ajnácskő (palócz) községekben a körbeforgó és kiforduló játékok egész seregét űzik a gyermekek. A játékokhoz ezeket a verseket éneklik vontatott és szaggatott ütemekben:
Haj szénalja, szénalja, – Szénásszekér derékja, – Jaj de könnyen járja! – Selyem szálát fonogatja, – A nyálával nyálozgatja, – A begyével begyezgeti! – Begyem, begyem, jó barátom, – A kit szeretsz azt vedd! – Ezt szeretem, ezt kedvelem! – Haj megy, megy, – Termelt megy; – Termett fának ága, – Lehajlott virága!
Oh áldott bor, – Mely mindennap forr; – (Ha jót iszol belőle,) – Megitasodol!
(Más): Zöld selyem resta, – Kék galáriska; – Dinom, dánom, Sári mátka – Forduljon ki hátra, – Mind a kettő lánczra! – Láncz, láncz, esperáncz, esperánczi rózsa. – Rózsa volnék, ha szólnék, – Még is kukorékolnék!
(Más): Járom az úr váralját, – Járom másodmagamval; – Király kis úr, kit adsz mellém, – kivel hazamenjek?
(Ezt, ha kedve ellenére kap vezetőt):
(Nem kell nekem ő, – Csúf ő maga, csúf a haja, – Nem kell nekem ő!
(Ezt, ha kedvére való vezetőt kap):
Ő kell nekem ő, – szép ő maga, szép ruhája, – Ő kell nekem, ő!
A vármegyei tótságnál nagyon dívik ez a különleges, a tisztátalan, szurtos gyereket, mosakodásra, tisztálkodásra nógató tréfás versecske:
Kom-kom-komynár – Kedy ši ši umival? – Včera večer, šobutu, – Kîed ne mal šom robutu.
Magyarul szabadon:
Kom-kom-kominár (kéményseprő) – Mondd mikor mosakodtál? – Tegnap este, szombaton, – Hogy végeztem a dolgom.
