A belső hegyvidék.
A belső hegyvidék.
A belső hegyvidék, a felső Garam, a Rima és a Sajó közt levő területre terjed. Nem önálló hegylánczolatok szelik át a vármegyének ezt a felénél nagyobb részét, hanem inkább kiágazásai az északnyugati határhegységnek és a gömör-szepesi Érczhegyeknek, melyekkel a Garam, Sajó és Gölnicz forrásainál függenek össze.
E hegyvidéket egész kiterjedésében négy nagyobb völgy: a Balog, Túrócz, Murány és a Csetnek völgye hasítja végig.
1. A Rima és Balog völgye által határolt s Tiszolcz, Hrussó, Rimaszombat és Radnót közötti terület a legkisebb. Délfelől a szútori és a Gernyő-völgy hasítja. Hegyei közűl a legmagasabb: Trsztye (1117 m.), Felső- (Visni 1095 m.), 19Alsóhegy (Nisni 1085 m.), Korim (1027 m.), Szkalka (1026 m.), Nyires (Brezina 1017 m.), Sagultető (995 m.), Szőlőtető (Vinyicza 975 m.). Ezen alól délnek mind alacsonyabbak. Polom 694, Kraszkó 421, F.-Pokorágy 403 m. magaslaton feküsznek. Alsó lejtői: Rimaszombat felett a Nagyhegy 299 m., a radnóti erdő 222 m. Hanva felett az Akasztóhegy már csak 198 m. Csíz pedig 174 méter magasan fekszik.
Részlet a Sztraczenai völgyből.
Saját felvételünk.
2. A Balog és Túrócz közét a Vály, a Técski, a Lucska és a Rás völgye hasítja. Felső vidékén a hegyláncok szinte összeolvadnak s azokat csupán keskeny völgyek választják el. Kiválóbb hegytetők a Gerlicze (905 m.), Halas (Ribni 787 m.), Szusáni (642 m.), Bánhegy (575 m.), Hradistye (477 m.), Molnártető (408 m.), Laponya (301 m.), Bükktető (298 m.), Bebektető (264 m.) és a délkeleti szélen az Akasztóhegy már csak 198 méter. E szakasz is lankásan lejt dél felé.
3. A Túrócz és Murány völgyek közé zárt terület Murány aljától Bejéig terjed. Deresk és Gicze közt összeszorúl; keskenyebb völgyek szelik át, miáltal számos hegylánczot alkot. Hegyei az ezer méteren alól maradnak. 20Legmagasabb: Konszkó (963 m.); utána következnek: Kereszt (923 m.), Boros (827 m.), Vashegy (812 m.), Meskó (584 m.), Brádló (569 m.), Hárombércz (565 m.), Múrik (492 m.), Hajmástető (386 m.), Őrhegy (297 m.).
4. A Murány és Csetnek völgye által határolt hegyszakasz Vöröskőtől Beretkéig és Pelsőczig terjed. Míg északon a hegylánczok impozáns módon egészen a Sajó forrásáig a szomszéd hegylánczokkal egybeolvadnak, délkelet felé mindinkább összeszorulnak. A Garam felé elágazók legmagasabb csúcsai a Sztolicsna (1480 m.), Kipro (1384 m.), Prehibka (1225 m.). Nyugat felől a Lehotatető (1398 m.), Szkali (1327 m.), Orlova (942 m.), Hradzim (845 m.). Kelet felől a Kakashegy (1414 m.), Fejérkő (Bjela szkala 890 m.), Osztri (881 m.), Hradek (812 m.), Szkalka (733 m.) Térhegy (615 m.). Azután mind alacsonyabbak a völgy felé. A déli szögletben Vetnik (610 m.), Csertovi (534 m.), Sóshegy (430 m.), Zárhegy (398 m.), Giczei oldal (361 m.), Nagyhegy (332 m.). Beretkénél Kovácsos (296 m.), végsőpontja Pelsűczczel átellenben a Vártető (429 m.).
5. A Csetnek és Sajó völgye közötti terület a Homola, Prehibka és Sztolicznától kezdve Henczkó és Restérig délkeleti, azután déli irányban nyúlik és a pelsűczi Nagyhegyben végződik. Északi részén: a Priszlop (1164 m.), Szkala (1123 m.), Radzim (976 m.), Páltető (996 m.), Sztozok (785 m.); nyugat felől Feketeerdő (844 m.), Rokfalvitető (809 m.), Horka (686 m.); kelet felől Zdjar (791 m.), Jesovecz (675 m.), Kiltárka (565 m.); dél felől Ivágyó (954 m.), Medvehegy (773 m.), Szárazhegy (765 m.), Fájer (666 m.), Bányaoldal (727 m.). Egész déli szögletét a pelsűczi Nagyhegy foglalja el, melynek kiemelkedései a Bércz (846 m.), a Kopaszkő (777 m.), a Gömöri rét (722 m.), azután 600–570 méterig ereszkedik alá. Felületén töbörök találhatók s ezek alatt kisebb-nagyobb üregek. A Csengőlyuk aknaszerűen levezet a majdnem 100 méternyi mélységbe, a Szalánka azonban csak 4 méternyi mély.
E nagy terület a Rimába és Sajóba ömlő patakoktól nyeri hegyrajzi jellegét. A számos apró csermelyen kívül a Rimába fut le a Gernyő és a Felsőbalognál több csermelyből képződő Balog-patak, mely még a Téski-patakot veszi fel és a Rimával együtt Velkenye alatt a Sajóval egyesül. A többi, jobb oldalról a Sajóba ömlő kis patakok: a Lucska és a vályvölgyi, mely Méhi irányában szakad a Sajóba.
A Túrócz két főforrásból ered. Az egyik a ratkói, mely a Brezina táján, a másik, mely Turcsok fölött fakad; mindkét ága Sánkfalánál találkozik és az itt kitáguló völgyből Runyánál ömlik a Sajóba.
A Murány, illetőleg Jolsva vize a murányi vár keleti oldalán fakadó csermelyekből ered. Délkelet felé tartó útjában több csermelylyel (zdihavai, jolsvai) megnövekedve, Beretkénél a Sajóba önti vizét. Völgye Jolsváig egyenletes, Nagyrőczénél kitágúl, Liczétől kezdve azonban ismét szűkebb téren kanyarog egész a torkolatáig.
Csetnek patakát a Szkala környékén eredő csermelyek táplálják. Délkeleti, majd délirányú futásában több csermely és a hámosfalvi patak növeli vízét, míg Pelsűcznél a Sajóval egyesül. Alsó folyásában a völgy egyenletesen tágúl.
A Sajó Rozsnyótól felfelé, jobbról kevés patakot (Nyerges, Rédova), de több csermelyt vesz fel.
Ásványvizei közűl kiválóbbak: a meszes és szénsavas ratkószuhai, a meszes kún-taplóczai, a rozsnyóihoz hasonló vasas nagyrőczei, mely szintén fürdésre szolgál. A levártinak a vize szénsavas mész, magnesia és sziksó tartalmú. Legnevezetesebb azonban a csízi ásványvíz, mely bőséges jód- és bromtartalmú. Erről különben más helyen bővebben szólunk.
