A nyugati határhegység.
4A nyugati határhegység.
Annak a kiterjedt hegylánczolatnak, mely Osztroszki-Vepor név alatt ismeretes, csak egyik része tartozik ide. A Garam-völgytől délfelé vonuló s a megye nyugati határától a vereskő-murány-tiszolczi útvonal és Rima-völgyéig húzódó hegycsoportok alkotják a megye nyugati határhegységét mintegy 20 kilométernyi hosszúságban.
E határhegység két csoportba osztható, ú. m.: a Fabova és Vepor hegységre, melyeket azonban Tiszolcznál a Furmanecz-völgye látszik elválasztani egymástól.
Az északi csoport tömegébe Vereskőnél a Trsztyano, Muránynál a Rdzavo völgye mélyen nyúlik bele. Murányi széleit és a Kis- és Nagy-Sztoskit a Klyak csúcscsal (1338 m.) meredek sziklafalak szegélyezik. Délkeleti részén kimagaslik a hatalmas Murányi fensík, mely a Várhegytől (938 m.) északon a Nagyréttel hullámosan a Garam felé lejt. A Várhegytől a Javorina hágóig terjed a Szoroskő (Teszna Szkala) nevű mészsziklafal. Nyugaton emelkedik ki a Kis- és Nagy-Czigány (1227 m.) s ezen túl a Csernák (1193 m.), a Szkalka (1378 m.). Délre a Vonjácza (1090 m.), végre a Fabova (1441 m.) határcsúcs.
A másik csoportot a murányi hegységtől a Furmanecz-völgyön és az Ördöghegyen átvonuló út választja el. Kimagasló pontjai: Kosztelni (1021 m.), Javorina (972 m.), Zdjar (880 m.), Polana (848 m.) és maga a Vepor (1290 m.) lejtős hátú határcsúcsa. E hegyvidék számos forrást táplál. Délfelé jóval alacsonyabb tetők csoportosúlnak. Csupán a klenóczi Osztra (1012 m.), a tiszolczi Várhegy (Hradova 893 m.) és a Szinecz (916 m.) emelkedik ki közülök, a többi a völgy felé lankásan lejt.
A kis Rimától (Rimócza) a Gortváig terjedő alacsony dombvidéknek egyes pontjai alig 300–500 m.-re emelkednek ki. Köztük a Bucsony (519 m.) a legmagasabb.
E hegység számos pataknak és csermelynek a forrását rejti magába. Közűlök néhány a Murányba ömlik. A Rima eredetileg az Ezüst (Szrteberni) és a Djel tövén fakadó Furmaneczből kapja a vizét és tulajdonképen a Vepor táján több apró csermelyből képződő és Klenócz mellett lefutó patak a valódi Rima, mely azután Rimabányánál a Kis-Rimával (Rimócza) egyesűl s ezután csak a Felednél beömlő Gortvával növekszik, hogy keleti futásában a Sajóval egyesűljön. A Rima középfolyásában temérdek kavicsot és homokot szállít az egyre táguló völgybe. Számos, szénsavas-vízben gazdag forrása közűl a tiszolczi szénsavas-sósföldes savanyúvíz a legkiválóbb; azután a földes tartalmú zsaluzsányi, pongyeloki és osgyáni, a vasasföldes jelenei, mastinczi, kokovai, a konyhasós-vasas-földes rimabrézói és a konyhasós-égvényes-földes szuhai hidegvízű források.
