A vármegye legrégibb birtokosai.
A vármegye legrégibb birtokosai.
A tatárjárás előtti okleveles adatokat egybevetve, Gömör vármegye legrégibb birtokosainak az Aba, a Bor, a Balogh, a Miskolcz és a Záh nemzetségeket tartjuk. Az Aba nemzetségből Csobánka ága a XIII. században Szuha földét szerezte meg (Balogh: i. m.), mely kétségkívül várföld 455volt; valószinűleg ők bírták Abafalut is. A Bor (Kalán) nemzetségből Bánk bán (1206–1222), a ki magas méltóságokat töltött be, több vármegye főispánja és a király udvarbirája volt, Fülek és Ajnácskő vidékén két falut (Csorna és Gortva) bírt. (Hazai okmt. VIII. 36.) Azonban ezek valószinűleg a saját szerzeményei voltak, miután a család birtokai a Tisza mellékén és Dunántúl terültek el. A Miskolcz nemzetségből Bors comes (1194–1237), a borsmonostori ág sarja, a régi tornai királyi birtokból kiszakított pelsőczi uradalmat (Pelsőcz, Ardó, Lekenye, Kun-Taplócza, Somkút, Csetnek és Mirk) bírta. (Fejér: IV. I. 290.) Valószinűleg a Miskolcz nemzetség, melynek őse a mai Miskolcz helyén telepedett le s Borsod vármegyének legrégibb birtokosa volt, a mai Gömör vármegye déli részeire is kiterjeszkedett, de erre nézve okleveles adataink nincsenek; Lekenyét is csak 1222-ben nyerte adományul Miklós comes fia Bors, II. Endre királytól (Wertner Mór: Magy. Nemzets. II. 183.) A Balogh nemzetség, mely külföldről szakadt hozzánk, szintén királyi birtokon, a Balog folyó völgyében telepedett le. (Karácsonyi I. 175.) E nemzetség építtette Balog várát, mely a XIV–XV. században nevezetes szerepet játszott; legrégibb okleveles adatok szerint 1214-ben Hangonyt bírta. Végül szintén régi birtokosnak kell tekintenünk a Záh nemzetséget is, mely még a tatárjárás előtt telepedett le a Csetnek folyón túl, illetőleg a Murány patak felső vidékén, tehát a gömöri várkerület határain kívül eső területen. Oly nagykiterjedésű terület ura volt, minő csak első megszállás, nem pedig királyi adomány útján juthatott birtokába. Bírta még Fülek közelében Bénatelkét. Midőn IV. Béla királynak 1243-ban, az Ákos nb. Szár Detre és Fülöp részére tett adománya következtében, a szomszédok közt határvillongások támadtak, a Záh nb. Jób pécsi püspök a királyhoz fordult, a ki a nemzetség ősi birtokát Rozslosnát (Rozlozsna) 1258 aug. 7-én kelt levelével az utóbbinak ítéli. V. István király 1272-ben kelt levelében, az érintett birtokon kívül, még Süvetét, Perlaszt, Somkútot és Lyponukot (Lubenyik) is a Záh nemzetségnek ítélte. (Wenzel: XII. 48.) Mikor IV. Béla király 1246-ban Füleket és tartozékait (Détér, Serke, Harmacz, Péterfalva) a Pok nb. ifj. Móricz királyi főpohárnokmesternek adta, a beiktatásnál a szomszéd birtokok közt előfordul Gedefölde, mely akkor a Türje nemzetségből származott Dénes nádoré volt. (Fejér: IV. 1. 401.) E nemzetség ősi székhelye azonban túl a Dunán, Zala- és Veszprém vármegyékben volt s így valószinű, hogy Gedefölde Dénes nádor saját szerzeménye.
Ezen adatokból is látható, hogy a vármegye legrégibb birtokosai leginkább királyi adományok útján jutottak az általuk bírt földterületek tulajdonába, mely körülmény egyszersmind igazolni fogja a gömöri várszerkezet alakulását, mely királyi birtokokból keletkezett.
