Thököly Imre.
Thököly Imre.
Thököly 1678 őszén Krasznahorkát is feladásra szólította fel, de a vár ura, Andrássy Miklós báró, noha Thökölyvel sógorságban volt, kereken megtagadta azt. Thököly ekkor az uradalomhoz tartozó összes birtokok elpusztításával fenyegetőzött, mire Andrássy 6000 aranynyal váltotta meg magát a további zaklatásoktól. (Csucsomi dr.: i. m.) Thököly ezután néhány napig Rozsnyó mellett táborozott, a várost megsarczolta, a vármegyére pedig 1000 forintot, 100 lovat és megfelelő számú fegyvert vetett ki. Dobos Márton alispán, a ki tiltakozott Thököly eljárása ellen, fogságba került. Rozsnyó város kénytelen-kelletlen ellátta a kuruczokat, noha Szelepcsényi György érsek, a városi tanácsot a kuruczokkal való érintkezés miatt, már megelőzőleg keményen megdorgálta.
Szeptember 27-én a kuruczok másik csapata Osgyánt támadta meg, mely alkalommal Kubinyi László halálosan megsebesült. A kuruczok Putnokra szállították, hol szeptember 28-án meghalt. (Várm. levélt. Egyházmegyei levélt. Sollemnia 27. évf.) Szeptember közepén Thököly már Iglón táborozott s innen intézte rendeleteit a vármegyéhez. Az október havában kötött egyezkedés értelmében Thököly hadai kivonultak a vármegyéből, csak Putnok maradt meg a kuruczok kezében.
KUBINYI LÁSZLÓ.
Midőn 1680 január 8-án a kuruczok Thököly Imrét kiáltották ki fővezérüknek, ismét kitört a harcz. Strassoldó császári fővezér ugyanezen év februárjában, JoIsván tárgyalásokba bocsátkozott Thökölyvel, de ez Erdélyben visszatetszést keltvén, Thököly újra megindítá hadait a Felvidék felé; nov. 15-én visszafoglalta Késmárk várát, s útközben Rozsnyót, hol hosszabb ideig időzött, megsarczolta.
A bécsi udvar ekkor az engedékenység terére lépett. Még ebben az évben közli a császári hadak fővezére a vármegyével, hogy katonáinak a templomok kifosztása, a papok, nemesek és tisztviselők bántalmazása, a nép zsarolása és a lopás halálbüntetés terhe alatt eltiltatott. (Várm. levélt.) A sérelmek orvoslását az 1681 április 28-ára egybehívott országgyűléstől várták a rendek, mely gyűlésen a 514vármegye főurai közül Andrássy Miklós is résztvett.
THÖKÖLY IMRE.
Az országgyűlés végzeményei közül közelebbről a VI. és XI. törvényczikk érdekli a vármegyét, melyek Osgyánnak és Putnoknak mint véghelyeknek a megerősítését rendelik el, csakhogy az utóbbi tényleg Thököly kezében volt. Midőn azonban a protestáns rendek elégületlenül odahagyták az országgyűlést, Thököly felhasználva az elkeseredett hangulatot, ismét felkelt, a török segédcsapatokkal szeptember hó 2-án Füleknél táborba szállott. Füleket az őrség még ugyanaznap feladta. (Millenn. Tört. VII. 363.) E hírre Gömör vármegye is Thökölyhez csatlakozott és a nemesség kövecsesi Dancs János alispán vezérlete alatt táborába vonult.
Erre a bécsi udvar november 19-én Thökölyvel fegyverszünetet kötött. A vármegye ekkor teljesen a kuruczok kezében volt, de Thököly a kötött szerződés értelmében beleegyezett, hogy azon helységek, melyek császári őrséggel voltak megszállva, mindennemű adótól és beszállásolástól felmentessenek. (Századok 1883. évf.)
Thököly a vármegye követeit 1683 január 11-ére Kassára rendelte. A Kassán egybegyűlt Thököly-párti vármegyék követei, a törökökkel való békekötés felől tanácskozván, Gömörre 50 gyalog-katonát vetettek ki.
A fegyverszünet lejártával Thököly Andrássy Miklóst ismét pártjára igyekezett téríteni, sőt e czélból táborába is rendelte, de Andrássy nem hajlott a csábító ajánlatokra; megmaradt a király iránti hűségében.
Midőn Kara Musztafa nagyvezir hatalmas hadseregével Magyarországba jött, Thököly is megindult 18,000 főnyi hadával Váradról. Július 12-én Putnokon volt, honnan a váradi és az egri basákkal együtt a bányavárosok felé vette útját. Ez alkalommal Murány is a kuruczok kezébe került.
Bécs felmentése után a helyzet azonban lényegesen megváltozott. A török nagyvezir futásban keresett menedéket, Thököly a Felvidékre vonult, János lengyel király pedig november végén Lőcséről Kassára s onnan Eperjesen át haza vezette hadát, mely alkalommal Gömört is érintette. A császári had azonban Kassát nem bírván kézrekeríteni, a város továbbra is Thököly hadműveleteinek középpontja lett. 1684 nyarán Thököly hadával ismét Rozsnyónál táborozott, honnan június 24-én seregének kiegészítését rendeli el, de innen csakhamar elvonulván, a császári had közelgett Gömör felé. Az október 2-án Rozsnyón egybegyűlt rendek fölötte nehéz helyzetben voltak, mert Thököly időközben a vármegyei felkelt csapatokat Varannóra és Terebesre rendelte. Ekkor azonban már a kuruczok közül sokan haza kívánkoztak, a szatmári táborból is sokan megszöktek, de Thököly nov. 1-én kelt rendeletével, a szökevények visszakísérését parancsolta meg. (Várm. levélt.) Rozsnyó város lakosait azonban a kurucz vezér a felkelés alól felmentette.
515A kurucz hadak pusztításai mellett a török is folyton újabb terheket rótt a vármegyére. Az egri basa még 1684. év végén hadisarczot vetett ki, mivel pedig sem ez, sem az adók nem folytak be, 1685 január 15-én elpusztítással fenyegette a vármegyét.
Az 1685. év elején Terzi Gedeon császári hadai Csetneken állomásoztak, honnan folyton zsarolták a vármegyét. (Várm. levélt.) Ebben különben méltó társa volt Dória Ker. János marchese, a ki felperzseléssel fenyegette a megyét, ha az adót május 15-ig be nem fizeti.
Az 1684/85-iki kemény tél miatt az ellenségeskedések csak késő tavaszszal kezdettek meg. Schultz császári tábornok Rozsnyó elfoglalása után 1685 május havában ostrom alá fogta az időközben Thököly kuruczaitól megszállott Krasznahorkát, melynek ura, Andrássy Péter, atyja Miklós halála után (1685) szintén a kuruczokhoz csatlakozott. A szorongatott vár ura május végén tisztességes feltételek mellett kaput nyittatott és Schultz harcz nélkül vette Lipót birtokába Krasznahorkát. (A vár feladásának körülményeit részletesen leírja Csucsomi dr i. m. 37. l.) Andrássy Péter, valószinűleg Caprara gróf, az új fővezér kiáltványa értelmében (Millenn. Tört. VII. 435.) szintén kegyelmet nyert, mert főispáni méltóságát továbbra is megtartotta. Július havában már teljesen elárasztották a császári hadak Gömört s ezért a vármegye nem volt képes Thököly július 15-én kelt rendeletére a felkelést foganatosítani. A vármegye mentegetődző levelére Thököly július hó 27-én elrendeli, hogy legalább 10–12 követtel jelenjék meg az alispán a szerdár előtt. (Várm. levélt.)
Ugyanekkor Putnok is a császáriak kezébe került, hová Thököly rendíthetetlen hívei, mint Dancs János és Uza Sándor alispánok elzárattak. E vár a későbbi években is a császáriak által elfogott vármegyei urak börtönéül szolgált. Nigrelli Oktáv tábornok itt vetette tortura alá 1699-ben Détéry Mihályt és Székely Mártont.
Eperjes eleste után Thököly szerencsecsillaga is mindegyre jobban hanyatlott. Augusztus hó 28-án még elrendeli, hogy a gömörmegyei tized Szádvárra vitessék, de e rendeletének aligha volt foganatja, mert október 15-én a váradi basa Thökölyt elfogta. A vármegye ekkor már teljesen a császári hadak birtokában volt s így tárgytalan volt Eszterházy Pál nádor szeptember 18-án kelt leirata, melyben a vármegyét Thökölyhez való csatlakozástól óvta. Schultz tábornok is szeptember havában felkelést rendelt el a vármegyében a török ellen, de a beálló tél véget vetett a hadjáratnak.
Thököly bukása után a bécsi udvar teljes erejét a török kiűzetésére fordította, miben a kuruczok vállvetve működtek közre. Buda visszafoglalása után a császári seregek téli szállásra vonultak, Dória Ker. János marchese ezrede az év végén Rimaszombatban táborozott, honnan a következő év tavaszán az Eger várát ostromló sereghez indult. Eger ostroma azonban elhúzódott az 1687. év végéig és ez idő alatt az amúgy is elszegényedett vármegyének kellett az ostromló hadat élelemmel ellátni. Mivel ez azonban lassan ment, Dória ezredes július 25-én kifosztással fenyegette meg a lakosságot, majd szeptember 17-én 100 erős férfit rendelt az egri táborba. Eger végre decz. 17-én elesett, s ezzel a vármegye megszabadult a súlyos szolgáltatások kötelezettségétől. Eger új kapitánya, gróf Buttler János főleg a kuruczok támadására volt hivatva őrködni és ez ügyben folyton érkeztek rendeletei a vármegyéhez.
Thököly 1690-ben újból kísérletet tett Erdély visszaszerzésére. Első sikerei megdöbbentették a bécsi udvart. Csakhamar megérkezett gr. Buttler levele, melyben a Thökölyvel összeköttetésben vagy levelezésben állókat fő- és jószágvesztéssel fenyegeti. A szalánkeméni ütközetben azonban a Thökölyt támogató török had 1691 augusztus 19-én teljes vereséget szenvedett.
A felső Tisza vidékén kitört lázadás leveretése czéljából, 1697 július 6-án kelt rendeletre Gömör vármegye is felkelő hadat állított ki ellenök. Miután híre járt, hogy a szultán Felső-Magyarországba fog nyomulni, Koháry István hajdui is Gömörbe rendeltettek. A hegyaljai zendülök egy része szerencsésen átvergődött Moldovába, hol báró Orlay Miklós fogadta s Thökölyhez kalauzolta őket. Orlay miután Putnokot elvesztette, mindvégig megosztotta Thökölyvel a számüzetés keserű kenyerét s csak midőn II. Rákóczy 516Ferencz tűzte ki a felkelés zászlóit, tért vissza Erdélybe, hol 1704-ben orgyilkos kezek oltották ki életét. (Thaly: A br. Orlay és a gr. Serényi család.) A karloviczi békekötés (1699.) véget vetett a török háborúnak.
1700-ban a Magyarországra kivetett 80,000 ren. forint államkölcsönből 1787 frt 47 denár esett Gömörre. Ez időben egy Pintye nevű rabló tartotta rettegésben Gömört. Fejére gróf Nigrelli Oktáv kassai főkapitány 1701 április 29-én 500 tallért tűzött ki. A spanyol örökösödési háborúban Gömör 1702 október hó 7-én 120 telek után 138 fegyveres kiállítására köteleztetett, de a vármegye, melynek lakosságát a sok járvány s pusztítás megtizedelte, a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott kötelezettségének megfelelni. A katonai szolgálat elől a fegyverfogható jobbágyság az erdőkbe menekült.
1702–1703 telén a bujdosók száma mindegyre szaporodott; csak vezér kellett, hogy támadásra készüljenek elnyomóik és zsarnokaik ellen. Az 1703. év tavasza meghozta nekik azt is.
II. RÁKÓCZY FERENCZ.
