A kézműipar Gömörmegyében is a kisipar általános ismert helyzetében osztozik, azaz virágzásának kora letűnt, folyvást hanyatlik és ellenálló-képességét elvesztette. Sőt a kézműipar helyzete e megyében talán még nyomasztóbb, mint egyéb helyeken, a mennyiben a gyáripar hatalmas versenye közvetlenebbül nehezedik reá s nem lévén a megyének nagy városai, a kézműipar az élénk forgalmi kereskedés hiányát felettébb érzi. Számos, a 265virágzás magas fokán állott kézműiparág vagy teljesen megszünt, vagy csak alig teng, általában pedig a kézműipari készítmények már csak a helyi szükséglet fedezésére szorítkoznak s az agyagipar kivételével alig helyeznek el valamit a megye határain túl. Az 1898–1901. évi kamarai jelentések telvék a kézműipar hanyatlását szomorú színben feltűntető panaszokkal; a kézműves-ipar hanyatlott, a pipareszelőipar alig teng, a kolomp-készítés az 1899/1900. években némileg újból fellendült ugyan, de azóta ezen iparágban is visszaesés mutatkozik; puskaműves alig van már a megye területén, a kályhás-ipar csak szűk körben mozog; cserépedény-készítéssel még egész falvak foglalkoznak ugyan, de ez is hanyatlott s a fazekasok közt a kivándorlás egyre terjed. A faedény-készítés még eléggé virágzik, de inkább háziipar jellegű. A timáripar szintén hanyatlóban van; a szattyánbőr-készítés, Gömörmegye egykori speczialitása, már alig teng és a timárok válságos helyzettel küzdenek. A szűrszabóipar néhol, például Tiszolczon, kihalóban van és a mézeskalács-ipar, mely egykor szintén virágzott s termékei távoli piaczokon is keresettek voltak, elveszítette szép jelentőségét. A len- és kenderkikészítés háziiparrá vált, de mint ilyen sem bír fontossággal. A vas, fa, szövetek és bőr feldolgozásával foglalkozó, valamint a ruházati és élelmi szereket előállító iparágak még eléggé jól állanak ugyan, sőt a megye egyes nagyobb városaiban számottevő gazdasági tényezők, de távolabbi piaczokon már alig jelennek meg termékeikkel.