Élelmiszeripar. Malmok. Mészárosok. Szeszgyárak. Sörgyártás. Sajtgyártás. Méztermelés. Viaszgyártás.
Élelmiszeripar. Malmok. Mészárosok. Szeszgyárak. Sörgyártás. Sajtgyártás. Méztermelés. Viaszgyártás.
Gömör vármegyében az élelmiszeripar is eléggé ki volt fejlődve, mert a középkorban a várurak és környezetük, később a vagyonos birtokososztály szükségleteit ezek az iparágak fedezték. Elég vízierő lévén, majdnem mindenütt volt vízimalom, sőt néhol egynél több is. 1865-ben 168 vízimalom volt a vármegyében, melyek közül némelyik kása-, kendermag- vagy lóhere-magkallóval is el volt látva. Ebben az időben Rozsnyón Schlosser Károlynak volt műmalma, mely szintén vízierőre épült és egyike volt az ország legrégibb műmalmainak. A molnároknak 1698-ban megyei czéhük volt, de 258később több czéh alakult. A mészárosok a következő helyeken állítottak czéheket: Csetneken 1639-ben, Dobsinán 1636-ban, Jolsván 1669-ben, Rimaszombatban 1585-ben s ezek 1611-ben, 1632-ben és 1692-ben új czéhleveleket nyertek. Rozsnyón 1597-ben a mészárosok a zólyomiaktól vették át a czéhszabadalmat, mely 1634-ben megerősíttetett. Szeszgyárak a mult század második felében a következő helyeken voltak: Rozsnyón kettő, Sztankovits Jánosé és Szepesy Andrásé, mindkettő marhahízlalással egybekötve, Sztárnyán Radvánszky Gusztávnak, Deresken és Csobánkán a Coburg herczegi uradalomnak, Várallyán Andrássy György grófnak. Gömör vármegye lakosai a korábbi időkben nagymennyiségű fenyő-pálinkát (borovicskát) főztek és hoztak forgalomba. Sörház a mult század második felében kettő volt, az egyik Dobsinán, a másik Balogon, de mind a kettő csak csekély mennyiségű sört gyártott. A háziipar jelentékeny ágazata a megye egyes vidékein a sajt-készítés volt. A gömörmegyei zöldhéjú sajtot „klenóczi sajt” néven ismerték, noha e fajta sajtot nemcsak Klenóczon, de más helyeken is készítettek. Nagy híre volt a rozsnyói méznek és viasznak; Rozsnyón a korábbi időkben oly nagymennyiségű mézet gyűjtöttek össze, mint az országban seholsem. Itt a viasz- és viaszgyertya-gyártás is jelentékeny iparág volt és a viaszöntők 1820-ban önálló czéhet alkottak. Rimaszombatban is volt viaszöntő-czéh, mely czéhlevelét 1822-ben nyerte. Később azonban a méz- és viaszipar űzérkedők kezére került, kik az árúkat meghamisították s a méz és viasz elvesztette jó hírnevét.
