A nemzeti irodalom forrása.
A nemzeti irodalom forrása.
A gömöri Sajóvölgy népe már régóta tanulmány tárgya. Dalait, regéit, mondáit összegyűjtögették, szokásait ismertették s ezáltal a különféle irányok követésében ellankadt műköltészetnek Gömörmegyében is egyik új és gazdag forrását nyitották meg.
E forrásból táplálkozott legnagyobb nemzeti költőink egyike: Tompa Mihály, kire büszkeséggel tekinthet Gömör vármegye közönsége, mert benne költészetünknek egyik elsőrendű csillagát látja, – továbbá a putnoki születésű Tóth Ede, ki a népszínműírás terén jár egészen új csapáson. Amaz népregéivel és mondáival aratja első diadalát, ez a „Falu rossza” czímű népszinművében szülőföldje népének eszményi vonásait megfelelő költői erővel ülteti át az irodalomba. Méltán csatlakozik az előbbiekhez a szintén putnoki származású Izsó Miklós, kinek búsuló juhásza a gömöri népéletnek egyik márványba lehelt, beszédes alakja.
A kritikai magyar irodalomtörténet alig tekinthet vissza négy századra; de ennek lefolyása alatt is többnyire idegen nyomokon haladt. A XIX. század harmadik évtizedétől kezdve azonban új irány indul meg, mely tárgyban és formában is nemzetivé válik azáltal, hogy mindsűrűbben merítget a népköltészet forrásaiból. És a mint a demokraczia szelleme áthatja a politikai életet s már a 40-es évek végén megteremti a polgári szabadságot: ép úgy behatol az irodalomba és művészetbe is és a politikai szabadsággal karöltve megteremti a nemzeti irodalmat és az önálló nemzeti művészetet.
Része van ebben Gömörmegye magyar népének a maga egészében is, – de része van különösen azáltal, hogy a nemzeti irányú művészetnek nemcsak úttörő munkásokat, hanem elsőrangú művészeket is adott.
