A nemzetietlen kor.
A nemzetietlen kor.
Sokkal gyengébb teremtő ereje van a XVIII. század gömörmegyei íróinak, kik az egyházi irodalom mellett inkább a tudományt művelik, erős bizonyítékát szolgáltatván annak a véleménynek, hogy e század „a tudományok aranyszázada”. E kor azonban méltán viseli a „nemzetietlen” nevet, mert 361míg a latin nyelvű kozmopolita-tudomány európai szinvonalra emelkedik, a nemzeti irodalom egy lépéssel sem halad előbbre, a magyar költői szellem produktiv ereje hanyatlik. Így van ez országszerte s így van Gömörben is. Sőt a felújulás korában sem találunk számottevő gömöri írókat az ó és új klasszikus iskola hívei között, annál nagyobb azonban a buzgóság a reformok s az ezt követő abszolutizmus korában, mikor a nemzeti tudománynak, költészetnek és művészetnek, mint fentebb említők, nemcsak fáradhatatlan úttörő munkásai, hanem elsőragú művelői is magukra vonják az ország figyelmét.
Mint érdekes jelenséget kell felemlítenünk azt, hogy hazánkban az első szélesebb körű tudományos társaság a gömör-kishont-megyei papság körében alakult meg. Ugyanis Hollók Mátyás szkálnoki ev. pap kezdeményezésére, főleg Fejes János egyházfelügyelő buzgólkodása következtében gömöri papok és tanítók 1808-ban irodalmi társaságot szerveztek Solemnia czím alatt. E társaság minden év szeptemberében tartotta felolvasó-üléseit s a magyar, német, latin és tót nyelven írt munkálatokat „Solemnia memoriae anniversariae bibliothecae Kishontanae ev. A. C.” czím alatt adta ki 1832-ig, mely évben megszünt. A nagy hírű Bartholomaeides is e társaság körében fejtette ki buzgó történetírói munkásságát.
A Solemnia.
