Bartholomaeides László
Bartholomaeides László
Bartholomaeides László ág. ev. lelkész, szül. 1754 nov. 16-án Klenóczon, a régi Eördegh nemes családból. 1779-ben Osgyánba hivatott meg elemi tanítónak, honnan két év mulva a wittenbergai egyetemet kereste fel, hol tanulmányait befejezvén, ochtinai lelkészszé választatott. Ez időtől kezdve egyházmegyei hivatalokat viselt s főesperesnek is megválasztották, de ez állásáról, gyakran megújuló kínzó betegsége miatt, 1824-ben lemondott. Megh. 1825 ápr. 18-án Ochtinán. B. egyike legkiválóbb történetíróinknak, ki részint mint adatgyűjtő, részint mint monografus, rendkívüli érdemeket szerzett s művei ma is forrás-művekül szolgálnak. Írt természetrajzot, földrajzot, kathekizmust, egyházi beszédeket, megírta Amerika történetét s kéziratban is körülbelül 40 kötetnyi munkája maradt, de mindezek között legfontosabbak azok, melyek szülőföldjének történelmi, földrajzi és statisztikai viszonyaira vonatkoznak. E sorozatból felemlítjük a következőket: Memorabilia provinciae Csetnek. Neosolii 1799. – Nuncium. Ochtinae, 1804, melyben Gömörmegye ismertetésének programmját adja. – Tractatus historicophilologicus de nomine Gumur et ei similibus. Lőcse 1804. – Inclyti Superioris Ungariae Gömöriensis notitia historico-geographico-statistica. U. o. 1806–8. – De Sajone amne. U. o. 1808. – Brevis tractatus, quo disquiritur: an nomen ungaricum et magyaricum apud veteres fuerunt propria, vel adpellativa? Lőcse, 1809.
BARTHOLOMAEIDES LÁSZLÓ.
