Ferenczy István.
Ferenczy István.
Ferenczy István, szobrász, a Magy. Tud. Akadémia lev.-tagja, szül. 1792 febr. 24-én Rimaszombatban, hol atyja lakatosmester volt s fiát is ez iparágra akarta nevelni. E czélból Körmöczön, Selmeczen s Beszterczebányán taníttatta, hol a fiu megtanulta a pénzverést és vésést, mely utóbbi annyira megtetszett neki, hogy minden szabad idejét pecsétnyomók és gyűrük vésésére fordította. Mint lakatoslegény került Budára, hol Balázs András és Rauschmann oldala mellett megtanult rajzolni s 1814-ben felvétette magát a bécsi Szt. Anna Akadémia növendékei közé. Szorgalmának és nagy tehetségének szép bizonyítékát adta az által, hogy 1816-ban egy aczéldomborművével (Solon feje) akadémiai pályadíjat nyert. Már ekkor fölébredt lelkében az a vágy, hogy a világhírű Canovával megismerkedjék s bár az akadémia bevégzése után egy ideig még Bécsben maradt, Turiett Vilmos aczélgyárában nyervén ideiglenes foglalkozást, belső ösztönből elsajátította a szobrászat előismereteit s 1818 tavaszán, minden ajánlólevél nélkül Rómába utazott s bemutatta 373magát Canovának, ki csupán kitűnő bizonyítványai alapján műtermébe fogadta a szépreményű ifjút. Azonban nem sokáig maradt a mester oldala mellett, mert az akkori osztrák követ felesége, Kaunitz herczegnő határozott óhajtására átment a szintén világhírű dán szobrásznak, Thorwaldsennek műtermébe, hol első művével (Vénust álmában meglepi Amor), melyet agyagminta nélkül, márványba faragott, magának a mesternek tetszését és elismerését is megnyerte. Ez időtájban József nádor látogatást tévén Rómában, fölkereste Thorwaldsen műtermét is s itt az ifjú magyar szobrász műveivel megismerkedve, Thorwaldsen pártfogó ajánlatára évi 400 forint segélyt utalványozott számára. Rómában műtermet nyitott s mestere számára dolgozott, de önálló alkotásokkal is foglalkozott. Elkészítette Csokonai mellszobrát, a Pásztorleánykát, Kölcsey szobrát és Kisfaludy Károly emlékszobrát, Kazinczy, Rudnay, Wesselényi, Széchy Mária mellszobrait és a kígyótól megmart Euridike szobrát, melylyel a saját életét allegorizálta, s melyet kívánságára, vele el is temettek. E munkálkodása közben Canovával is fentartotta a jó viszonyt. Azonban egyrészt a honvágy, másrészt Rudnay herczegprimás meghívása arra indították Ferenczyt, hogy Rómát elhagyva hazajött s Rudnay érsek megbízásából elvállalta az esztergomi székesegyház szobrászati díszítését. Felemlítésre méltó, hogy mielőtt Rómát elhagyta, egy általa tervezett és készített ezüstérmet nyújtott át a pápának, a ki viszonzásképen a protestáns Ferenczynek szintén egy pápai ezüstérmet adott. 1824-ben Budán műtermet rendezett be, és Vay Ábrahám gróf támogatása mellett sikerült neki készítendő művei számára megfelelő hazai anyagot találni és ebből készíté el Szent István vértanút az esztergomi bazilika, az Üdvözült lelket a vaáli templom számára s a Ravatalt szülői sírja fölé. Művészi pályafutását azonban nemsokára megakasztotta az a mozgalom, mely Mátyás király emlékszobrának felállítására irányult. A Ferenczytől tervezett szobormintát azonban a kritika kifogásolta s több módosítást ajánlott; ez nagyon bántotta a művész önérzetét, ki tervezetének védelmére kelt s egész hosszú sorozatát írta meg a polemikus czikkeknek, melyekkel a támadásokra felelgetett. Végre is elkeseredve, 1846-ban Rimaszombatba költözött, hol még 1856-ig dolgozott, mely évnek július 4-én meghalt. Művészi hagyatékát örökösei 1902-ben az államnak ajándékozták. Irodalommal is foglalkozott. Munkája: Társaságos emberi illendőség stb. czím alatt, valószinűleg kéziratban maradt. Bátyjához írt levelei a Fővárosi Lapok 1874. évfolyamában jelentek meg.
FERENCZY ISTVÁN.
FERENCZY ISTVÁN SZÜLŐHÁZA RIMASZOMBATBAN.
