Fóris Ferencz.
Fóris Ferencz.
Fóris Ferencz (otrokocsi) előbb reform. lelkész, később róm. kath. pap és egyh. író, szül. 1648 októberben Rimaszécsen, megh. 1718 okt. 1-én Nagyszombatban. Tanulmányait itthon és az utrechti egyetemen végezte el s azután rimaszécsi pap lett. 1674-ben őt is a pozsonyi törvényszék elé idézték s ép úgy, mint többi prot. paptársai is, vonakodván a megtérési nyilatkozatot aláírni, fej- és jószágvesztésre ítélték. Azonban az ítéletet királyi kegyelemmel fogságra, majd szigoru gályarabságra változtatták át, minek következtében a lipótvári börtönbe s onnan 9 hónap mulva a nápolyi gályákra hurczolták. 1676-ban a gályarabságból kiszabadult s 1681-ig Zürichben tartózkodott, honnan visszatérve, előbb gyöngyösi, két év után pedig kassai lelkész lett. Ekkor foglalkozott azzal az eszmével, hogy a protestáns és a r. k. egyházat egyesíti. Kiment Németalföldre és Angliába, hol e tervére vonatkozó munkáit kiadta. De miután terve a hazai protestánsok körében kedvezőtlen fogadtatásban részesült, meghasonlott velük, áttért a róm. kath. hitre s hazatérvén, Nagy-Szombatban nyert jogtanári állást s egyszersmind 375az esztergomi káptalan levéltárát rendezte. Munkái: Irenicum, seu Paci consilium pro Unione et concordia ad Fratres Protestantes. 1692. Kereszt alatt nyögő magyar Izraelnek hálaadó és könyörgő imádságai. Kolozsvár 1682. A tévelygő juhról. Nagyszombat 1694. Róma Istennek szent városa. U. o. 1698., stb. Kéziratban is több munkája maradt meg.
