Gyöngyösi István.
Gyöngyösi István.
Gyöngyösi István, költő, alispán és országgyűlési követ a XVII. században, szül. Rozsnyóbányán, 1620 aug. 25-én (az irod.-tört. írók születése évét és helyét nem ismerik pontosan), meghalt 1704 szeptember havában Csetneken. Szülői jómódú nemes emberek voltak, de korán elhalván, az árvaságra jutott Gyöngyösi, a kenyérkereset gondjaival, önmagára volt utalva. Végzett tanulmányairól nincsenek biztos adataink, de későbbi közpályája s írói munkássága arról tanúskodik, hogy saját kiképeztetésére nagy gondot fordított s a hivatal-viselésre szükséges okleveleket is megszerezte. 1653-ban Gömörmegye rendei a rozsnyói restauráczió alkalmával táblabíróvá választották. Ez időtől kezdve 1659-ig életpályájából csupán két adatot ismerünk, hogy t. i. id. gr. Koháry István várkapitány pártfogása alá került Fülekre seregbírónak, de helyzetével, a javadalmazás csekélysége miatt, nem volt megelégedve, és hogy időközben nőül vette Bekényi Zsófiát, kitől négy gyermeke származott. 1660 körül már Wesselényi Ferencz udvarában találjuk, mint komornyikot s ott marad ura halála után is, a bánatos özvegy szolgálatában. Itt írta meg Wesselényi Ferencznek Széchy Máriával való regényes egybekeléséről szóló elbeszélő költeményét, melyet Wesselényinek ajánlott. Esze és hűsége eleinte nagyon kedvező helyzetet teremtett neki a nádori család körében, később azonban az udvari népség irigykedésből különféle koholt vádakkal illette, úgy hogy az udvarból látszólagos előléptetéssel távoznia kellett, mert 1668-ban Balogvár kapitányává neveztetett ki. Egy év mulva azonban Széchy Mária visszahívta Murányba s ez alkalommal a pénzzavarral küzdő asszonynak 400 tallért kölcsönzött, melynek fejében Babaluskát kapta zálogul. (E falut sokáig a Murányi Vénus írói honoráriumának tartották.) 1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvés miatt kompromittált Széchy Mária vizsgálat alá került; a pör folyama alatt Gyöngyösi is gyanúba esvén, elfogták s Fülek várába zárták, honnan Szelepcsényi érsek közbenjárására néhány hónap mulva kiszabadult s később ártatlansága is kiderült; Széchy Mária azonban Bécsben szigorú őrizet alá került. Ekkor a hű titkár mindent elkövetett, hogy úrnőjét kiszabadítsa: felment Bécsbe, hol néhány évig mint úrnője jogtanácsosa működött, de a mikor látta, hogy a nagy politikai pört évről-évre húzzák-halasztják s úrnője sorsán semmit sem lendíthet, visszatért hazájába s 1674-ben Krasznahorka-Váralján az Andrássy családnál jószágigazgató lett s egyúttal ügyvédeskedett. Ez időtől kezdve résztvesz a megyei élet mozgalmaiban. 1681-ben a rendek követül küldik a soproni országgyűlésre. 1686-ban választották meg először alispánnak s e bizalomban többször is részesült, habár később, előrehaladt korára való hivatkozással, nem szívesen vállalta el a terhes hivatalt. 1695-ben a csetneki tisztújításon találkozott ifj. Koháry Istvánnal, a költővel, ki ez alkalommal 1200 forintért visszaváltotta tőle Babaluska falut, azt állítván, hogy az a Koháryak birtokát alkotó derencsényi uradalomhoz tartozik. 1700 okt. 4-én ismét alispán lett s ezúttal hivatalában maradt haláláig. Életnagyságú, olajfestésű arczképét Gömör vármegye 1836-ban helyezte el székházának gyűléstermében.
Gyöngyösi régi költői irodalmunk egyik legkiválóbb s legnépszerűbb alakja, kit halála után is csaknem egy századig a magyar költészet atyjának tekintettek s irodalmunk felújulása korában is egyik költői iskola őt vallotta mesterének. Kedves modorú elbeszélő, ki epikai alkotásaival a szerkezet szabálytalansága s a költői invenczió hiánya daczára is érdeklődést és rokonszenvet tud kelteni olvasójában. Ennek oka az, hogy inkább lirai kedélyű epikus, ki könnyen esik dalszerű hangulatba, képzelete nyájas, nyelve festői s verselése könnyű, úgy hogy e tekintetben csak a XIX. század jobb költői múlják fölül. Költői sikerének egy másik forrása az, hogy oly eseményeket dolgozott föl, melyeknek szereplő személyei akkor országszerte ismerős s általánosan ismert történeti alakok voltak, mint Wesselényi Ferencz nádor, Kemény János erdélyi fejedelem, Thököly Imre, Széchy Mária, Zrinyi Ilona, Lónyay Anna.
GYÖNGYÖSI ISTVÁN.
378Munkái: Mársal társalkodó murányi Vénus, avagy annak emlékezete miképpen az Mélt. Gróff Hadadi Wesselényi Ferencz Magyarország Palatinussa, akkor Füleki Fő-kapitány, az Tekéntetes és Ngos Gróff Rima-Szécsi, Szécsi Mária asszonyal jövendőbeli házasságokrul való titkos végezése által csudálatosképen meg-vette az híres Murány Várat. Első kiadása Kassa, 1664. A híres szerelmi kaland hatása alatt fogamzott meg annak költői feldolgozása, de hosszabb időn át többszöri félbeszakításokkal készíthette el, mert „sok értetlen csőcselék kiáltásával zajgó szállásokon” kellett dolgoznia. – Rósa Koszorú. Lőcse, 1690. – Porábul megéledett Phoenix, avagy a néhai Gyerőmonostori Kemény János Erdeli Fejedelemnek Lónyay Anna asszonynyal levő házasságának, Tatár Országi rabságának, az török ellen viselt hadi dolgainak és végre hazája mellett vitézül letett életének halála utánn is élő emlékezete. Lőcse, 1693. – Palinodia. (Alkalmi költemény Eszterházy Pál nádorrá választatására.) Lőcse, 1695. – Új életre hozott Chariclia. (Valószinűleg 379fordítás „némely régi versek rongyábul”.) U. o., 1700. – Cuma városában építtetett Dédalus temploma. (Hely nélkül jelent meg halála után 1724-ben, valószinűleg ifjúkori fordítás.) – A csalárd Cupidónak Kegyetlenségét megismérő és mérges nyilait kerülő tiszta életnek Geniussa. Halála után kiadta Thuróczy Mihály komáromi compactor. Sopron, 1734. – Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tűköre. Pozsony, 1762. – Ének Thököly Imre és Zrinyi Ilona házasságáról. Sokáig úgy ismerték, mint a kurucz költészet czím nélküli maradványát, de Thaly Kálmán 1872-ben kimutatta, hogy a költemény szerzője Gyöngyösi. Kiadta Háhn Adolf 1884-ben. E költeményben van Gyöngyösinek legszebb leírása Zrinyi Ilona szépségéről, mely egész költői irodalmunkban ritkítja párját. Összes művei, levelei, kéziratban hátrahagyott munkái különböző czímek alatt számos kiadásban jelentek meg.
A MURÁNYI VENUS ELSŐ KIADÁSÁNAK CZÍMLAPJA.
