Pósa Lajos.
Pósa Lajos.
Pósa Lajos, költő és hírlapíró, szül. Radnóton 1850 ápr. 9-én, szegény, református szülőktől, kik őt a rimaszombati egy. prot. főgimnáziumban taníttatták, de az anyagi gondokkal való küzdelem jövendő életpályája iránt táplált reményeit már tanulókorában tépegette. A gimnázium két felső osztályát Sárospatakon végezte el s azután tanár akart lenni. Beiratkozott a budapesti egyetemre, a tanfolyamot végig hallgatta, de a megélhetés gondjai arra ösztönözték, hogy tollával keresse meg kenyerét. Dolgozni kezdett, verseket írt s ezzel megtalálta hivatásának igazi útját. Majdnem az összes napi- és hetilapok, folyóiratok közölték költeményeit s az ekként elért siker azt az elhatározást érlelte meg lelkében, hogy szakít a tanári pályával és költő lesz. Ez ábrándjának feláldozta már-már életpályáját (u. i. a főváros különböző iskoláiban mint kisegítő tanár volt alkalmazva) s midőn a „Költemények” czímű első kötete a közönség és kritika kedvező fogadtatása mellett megjelent, készséggel vállalta el a Szegedi Napló munkatársi állását, a hol Mikszáth Kálmánnak lett az utóda. Nyolcz évet töltött Szegeden, 1881-től 1889-ig. Ez időszak volt a költő kifejlődésének első és legfontosabb periodusa. Itt bontakozott ki egyénisége, itt izmosodott meg tehetsége, itt nyert új irányt költészete, egyfelől barátainak, másfelől a tősgyökeres szegedi magyar nép szellemének hatása alatt. Népdalaival, balladáival, gyermekverseivel sűrűn kereste fel a fővárosi lapokat is s ezek révén a fiatal költő neve országszerte ismerős és népszerű lett. 1883-ban vissza akart költözni a fővárosba, de a szegedi társadalom rokonszenve és szeretete, a melylyel a költőnek a szegedi szinháznál még állást is szerzett, arra az elhatározásra bírták, hogy e tervéről egyelőre lemondjon. 1889-ben azonban a Singer és Wolfner czég egy gyermeklap kiadását határozta el és annak szerkesztőjéül Pósát nyerte meg, ki azóta az Én Ujságom szerkesztője. Szegedről való távozásakor ottani barátai a már akkor országos hírű költőt aranytollal tisztelték meg; az intelligenczia búcsuünnepélyt rendezett tiszteletére s egy nagyszabású albumot nyújtottak át neki. Pósa egyéniségének egyik legszebb vonása: özvegy édes anyja iránt való 396gyermeki ragaszkodása, melynek csodálatosan meleg vonásait bevitte költészetébe, úgy hogy az egyszerű radnóti földmíves asszony, fia költészetének révén, általános tisztelet tárgya volt még oly társadalmi körökben is, melyek magasan fölötte állanak. Pósa 1901-ben házasodott meg s anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év mulva ismét visszatért a fővárosba, hol a világ zajában, a szellemi munkával foglalkozó ifjabb írói nemzedék társaságában, költői hivatásának megfelelőbb tért talál. Művei: Költemények, Budapest, 1878. – Dalok, regék az ifjuság számára. U. o. 1884. – Tíz év alatt. U. o. 1886. – Arany kert. – Virág-hullás. – Pillangók. – Rózsabokor. – Apró emberek könyve. – Filléres könyvtár.
PÓSA LAJOS.
