Richter Aladár.
Richter Aladár.
Richter Aladár dr., tud.-egyetemi ny. r. tanár, szül. 1868. január 5-én Rimaszombatban. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte el, hol Fábry János tanár és Hazslinszky Frigyes buzdítására kiváló szeretettel foglalkozott a természettudományokkal. A budapesti tudomány-egyetemen a Margó-féle pályadíjat nyerte el. 1890–91-ben előbb gyakorló tanár a bpesti tanárk. gyak. főgimnáziumban, utóbb verseczi reáliskolai tanár. 1891–92-ben állami ösztöndíjjal botanikus tanulmányúton volt a külföldön. 1892-ben Göttingenből nyert asszisztensi meghívást, de anyja óhajtására a kolozsvárit fogadta el. 1893–95-ben aradi kir. főgimnáziumi, 1895–98-ban bpesti I. ker. állami főgimn. rendes tanár. 1896-ban, majd 1897-ben ismételten tett külföldi tanulmányútakat. 1897-ben a budapesti tudomány-egyetemen magántanárrá habilitáltatott. 1897–98-ban egyszersmind a budapesti szőlő- és borgazdasági felsőbb tanfolyamon a növénytan s a növénykórtan előadója. 1898. tavaszán a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának osztályvezető őre lett. 1899 jan.-ban helyettes tanári meghívást nyert a kolozsvári tudomány-egyetem növénytani tanszékére, a melynek végleges megüresedésével nyilv. rendes tanárra lett. 1900-ban végezte negyedik tanulmányútját. – R. mint botanikus előkelő nevet vívott ki magának, úgy a hazai, mint a külföldi tudományos világban. Általánosabb érdekű, valamint a természettudományok felső oktatását illető s muzeologiai munkákon kívül, számos szakba vágó értekezést és tanulmányt írt a természettudományi folyóiratokba, melyek német, franczia és latin nyelven is megjelentek; önálló két nagyobb műve külföldi kiadónál (Stuttgartban) jelent meg, a melyek egyikét a gráczi egyetem az Unger-féle emlékdíjjal tüntette ki. A szedernek egyik általa felfedezett új faját egykori tanára iránt való tiszteletből Rubus Fabryi-nak keresztelte, míg a Soldanella egyik faja az ő nevét viseli (S. Richteri). Pályája kezdetén munkatársa volt a „Gömör-Kishont”-nak, melyben úti tárczákat közölt Schvájczból, Ausztriából és Párisból. – Az utóbbi időben feltünést keltett ama nyílt levelével, melylyel az Erdélyi Kárpát-Egyesületből való kilépésének okát nyilvánosságra hozta akkor, a midőn a kolozsvári 51. gyalogezrednek a magyar közjogba ütköző zászlaját magyar hatóságok jelenlétében fölszentelték (1902 jul.). Mint kolozsvári professzor s az Erdélyi orsz. Múzeum növénytári igazgatója, megteremtette az egyetemen a messze földön párját ritkító általános növénytani intézetet s újjászervezte annak botanikus kertjét is; szűkebb hazája iránt érzett ragaszkodását itt hirdeti a „straczenai sziklakapu”-nak általa emeltetett hasonmása, mely a gömöri flóra nevezetességeivel, élén a híres murányi Rozalia arbuscula-val, van beültetve.
