Állattenyésztés. Lótenyésztés.
Állattenyésztés.
Lótenyésztés.
Lótenyésztés.
A vármegye jelenlegi állattenyésztése jónak mondható és az utóbbi időben jelentékenyebb pozicziót vívott ki magának. A ló és a szarvasmarha 210tenyésztése rohamosan halad, de a régi hegyvidéki juh- és sertéstenyésztés visszaesést mutat. A lótenyésztést már 1848 előtt nagyban űzték, a mennyiben a kohók termékeinek szállítására a kisgazdák alacsony, tatár-tipusú hegyilovakat, melyeknek magassága 150 cm volt, tartottak; a mikor az utak és a vasútak kiépültek, a lovak tenyésztése csökkent. A megmaradt anyagból a nép jellegző tipusú, sötét pejszínű, széles bordás, jó fejfeltétellel, kissé vastag, 148–150 cm. magas, szívós, erős anyagot állított elő, a melynek egymás közt való tenyésztése által a tehénállás kezdett fellépni. A középbirtokos osztálynál jobb kiadású, spanyol eredetű, 160–170 cm. magas anyag szerepelt. Ez anyagok javítására a méntelepek felállítása utján nagy gondot fordítottak. Mikor a vármegye területére Eperjesről 20–30 állami mén került, az anyag erősen javult. A lóállomány fejlesztésére nagy befolyással volt, hogy Rimaszombat mellett, Szabadka pusztán, állami méntelep-osztályt állítottak fel, továbbá, hogy a gazdasági egyesület az akkori lótenyésztési bizottság elnökének, Farkas Ábrahámnak az indítványára anya-kancza és csikódíjazásokat tűzött ki. A vármegye középbirtokos osztályának lótenyésztésénél nagyobb ménes nem volt és most sincs. Tenyészetüknek az alapját 6–25 igás-kancza tartásával kezdték meg. Ezeket fedeztetve, az igázás mellett csikónevelésre alkalmazzák. A jelenlegi állomány angol félvér- és magasabb vérű angol lovakból áll. Ugyanilyen anyagú lovakat találunk a kisgazdáknál, különösen Pálfala, Feled, Simonyi, Darnya és Bánréve vidékén. A vármegye középrészén arabssal javított magyar parasztlovat találunk; Tornallya körül Nonius-fajtájú anyagot tart a kisgazda. Igen jó és szép félvér ménese van Andrássy Géza grófnak Betléren, régente pedig híres volt az Andrássy Dénes gróf hosszúréti angol félvér ménese. Igen jó ménes Radvánszky György sztárnyai földbirtokos magas angol félvérekből, sőt majdnem telivérekből álló ménese. Hámos Árpád tornyallyai angol félvér ménese szintén igen jónak mondható; Farkas Ábrahám dúlházi és tamásfalvi földbirtokos ménese szintén a legjobbak egyike. A ménes 1865-ben alakult angol-arab kanczaállományból, melyet eleinte arabs ménnel fedeztek és ivadékai igen jó kötésű 160–168 cm. magas egyedekből állottak. Az állományt azután angol félvérekkel, később telivérekkel nemesítették. A csikókat teljesen ridegen tartják, egy éves korukig azonban intenzíven takarmányozzák. Ezelőtt nyáron Pelsőczön, a sziklás fensíkon legeltek, most pedig Dúlházán a 40 holdas bekerített területen. Őszszel kibocsátják őket a rétekre, télen akolban szabadon takarmányoztatnak. A csikókat 4 éves korban lekötik, illetve betanítják, egy részüket katonai szolgálatra, a katonai csikótelepekre méneknek adják el, a sikerültebbeket pedig Budapesten a luxus lóvásárokon, vagy pedig tiszti hátas lovak gyanánt; a tenyészanyagot azonban jó előre kiválasztják. Igen jó csikókat nevelnek még a kisebb ménesekben is. Így Hanvay József Hanván angol-arabs fajtájút, Samarjay János Rimaszombatban, Bakti pusztán angol-arabs, a rimaszombati m. kir. földmívesiskola „Kis Nonius”-okat, Okolicsányi Gáspár Ráhón angol félvért és ifj. Szabó László Várgedén angol félvéreket. A vármegye területén a lóállomány 15,833.
