Lakosság.
Lakosság.
A lakosság számáról legelőször az 1715-iki összeirásban van szó. Ekkor Nagyrőczén 44 „mezővárosi polgár” háztartása találtatott, ebből magyar 3, német 8, tót 33; zsellérség, jobbágyság külön nem volt. Egy háztartás lélekszáma átlag hat lélek, tehát Nagyrőczén 1715-ben körülbelül 264 lakos lehetett. 1720-ban már a polgári háztartás száma 36-ra csökkent. Sokkal pontosabb adatokat tüntet fel az 1869-ik évi összeirás, a mikor 2058 lélek találtatott. 1880-ban csak 1897 volt a lélekszám. 1890-ben 1817 lakos találtatott, 1900-ban csak 1808. Tehát 1869-től 1900-ig, 31 év alatt a lakosság nem hogy szaporodott, hanem körülbelül 350 lakossal fogyott. 1869 után a beköltözött idegenek száma (hivatalok, iskolák, vasút tisztviselői) százon felüli s a lakosság száma ezekkel együtt is alig éri el az 1810-et.
Az 1900. évi nevezetesebb statisztikai adatok a következők: A lakosság száma az itthon tartózkodott 4 katonát is számítva 1812. Ezek közül ág. h. ev. 1105 (60.9%); r. kath. 521 (28.7%); izraelita 100 (5.5%); (15 évvel ezelőtt az izraeliták száma 4 volt); ev. ref. 60 (3.3%); g. kath. 26 (1.4%). Magyar 844 (46.6%); német 30 (1.6%); tót 933 (51.4%); oláh 1 (0.05%); horvát 1 (0.05%); egyéb 3 (0.16%). Férfi 848 (46.8%); nő 964 (53.2%); nőtlen 947 (52.2%); házas 671 (37.0%); özvegy 193 (10.6%). Írni, olvasni tud 1356 (71%). Lakóház van 327; a gazdaságok száma 382. Szántó 1297 kat. hold (29.9%); kert 135 kat. hold (3.1%); rét 469 kat. hold (10.8%); legelő 170 kat. hold (3.9%); erdő 2090 kat. hold (48.2%); nem termő 171 kat. hold (3.9%); összesen 4332 kat. hold.
Az 1715-iki összeirás szerint volt szántó 236 1/4 köblös (ŕ 1200 négyszögöl), rét 84 köblös.
